A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Buzás József: Fejér megye és Székesfehérvár közigazgatása 1918. novemberében és decemberében

FEJÉR MEGYE ÉS SZÉKESFEHÉRVÁR KÖZIGAZGATÁSA 1918. NOVEMBERÉBEN ÉS DECEMBERÉBEN A megyék és a szabad királyi városok, mint törvényhatóságok az államszervezet legfontosabb helyi egységét képezték a kapitalizmus korabeli Magyarországon. A központi szervek, az országos hatóságok, de elsősorban maga a kormány, közvetlenül érintkeztek a törvényhatóságokkal, gyakran csak ezeken keresztül irányították az alsóbb helyi szerveknek, a törvényhatósági joggal nem rendelkező városok, a járások és a községek szervezett működését. A törvényhatóságok központi irányítása természetesen csak olyan kérdésekben érvényesült, amelyek országos jelentőségűek voltak, valamennyi törvényhatóságra, vagy a törvényhatóságok egy csoportjára vonatkoztak, s amiknek egységes, egyöntetű, azonos irányú és tartalmú megoldása egy-egy törvényhatóság érdekkörét meghaladó, azaz országos vagy legalábbis regionális állami politikai érdek volt. A törvényhatóság illetékességi területén belül maradó kérdésekben a törvényhatóság autonómiával rendelkezett. Ennek az autonómiának a gyökerei a régi nemesi vármegyék, illetve a feudális kori szabad királyi városok különleges, kiváltságos jogi helyzetéig nyúltak vissza. Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város, mint törvényhatóságok nagy vonalakban hasonlóan fejlődtek, mint a többi törvényhatóság. A megyében a földbirtokos virilisek, a városban a legtöbb adót fizető, tekintélyes polgárok, iparosok, kereskedők, szabad foglalkozású értelmiségiek vitték a vezető szerepet. A két törvényhatóság különálló hatalmi és igazgatási szervekkel rendelkezett, csak az élén álló egyedi szerv, a főispán személyén keresztül kapcsolódott egymáshoz. A főispán a kormány intencióinak közvetítője és megvalósítója a törvényhatóságban. Funkciója szorosan kapcsolódott az őt kiemelő kormány létéhez, s ha ez utóbbi megbukott, a főispánok egész -ora kényszerült benyújtani lemondását, és átengedni helyét az új miniszterelnök bizalmasainak. A megye első tisztviselője, igazgatási apparátusának feje az alispán volt, a városé a polgármester. A törvényhatóság legmagasabb testületi szerveként, a kollektív határozathozatalra szoruló kérdések eldöntőjeként a felerészben választott tagokból, másik felében viruisekből álló törvényhatósági bizottság működött, amely rendszerint a főispáni elnöklés alatt tartott rendes, illetve rendkívüli közgyűléseken határozott az eléje terjesztett kérdésekben. A törvényhatósági bizottság mellett jelentős szerepet játszott az állami és az önkormányzati szervek között koordináló tevékenységet folytató közigazgatási bizottság, amelynek elnöke szintén a főispán volt, tagja pedig az alispán, illetve a polgármester, a főjegyző, a tiszti ügyész, az árvas?ék elnöke, a tiszti főorvos, a királyi adófelügyelő, a posta igazgatója, az államépítészeti hivatal vezetője, a tarfelügyelő és a törvényhatósági bizottság közgyűlésen választott tíz tagja. A közigazgatási bizottság az 1876. évi VI, tc. értelmében fegyelmi és fellebbezési, valamint felügyeleti feladatkörrel is