A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Salamon Konrád: A községi nemzeti tanácsok Fejér megyében

Erre a kívánt összeget meg is kapták. Az esetet meghallva a cecei leszerelt katonák is beadták hasonló igényüket a Nemzeti Tanácshoz, kérve a fejenkénti 450 — összesen 112 500 koronát. Az ügyet február 8-án a képviselő testület tárgyalta. Nem tartotta magát illetékesnek ezen összeg megszavazására, mivel ,sem törvényen, sem rendeleten nem alapszik". Sőt: az előadó jegyző felolvasta a képviselő testület előtt a hadügyminiszter távirati rendeletét, melyben Sárbogárd elöljáróságát utasította, hogy a leszerelt katonákat ezen illetéktelenül felvett 450 koronának haladéktalan visszafizetésére hívja fel. Ekkor — miniszteri rendelet ide, miniszteri rendelet oda — felszólalt Rivészy Arnold tanító a Nemzeti Tanács elnöke — egyben képviselő testületi tag — és a gyűlésen nagy számban jelen lévő katonákat továbbra is követeléseik melletti kitartásra buzdította. Azt fejtegette, hogy az itthon lévőknek módjukban állt a háborús konjunktúrát kihasználva vagyonukat gyarapítani és így nem sajnálhatják a katonáktól méltányos és igazságos követelésüket. Javasolta, hogy az összeget a képviselő testület kölcsönként vegye fel és fizesse ki. Beszéde után a katonák olyan fenyegető magatartást tanúsítottak, hogy a 26 képviselő testületi tag saját személyét illetőleg a követelést megszavazta azzal, hogy ez ügyben össze fogja hívni Cece érdemes adófizető polgárságát is mivel ez 327(%-os pótadót jelent nekik. De a Nemzeti Tanács ezt sem vette figyelembe, hanem minden tehetősebb adófizetőre kirótt egy arányos összeget. Az események menetéből világosan kitetszik, de a korabeli források is hangsúlyozzák Rivészy tanítónak — a Nemzeti Tanács elnökének szerepét aki rövid, de lényegre tapintó beszédével megfordította a már-már vesztésre álló küzdelmet. Az elmondottakkal kapcsolatban idézzük fel az egyik szemtanú aggodalmaskodó sorait, mivel hű képet festenek a forradalmi helvzet erősödéséről. „Szomorúan látom, hogy a Nemzeti Tanács Rivészy elnöklete mellett mennyire eltér azon iránytól mely a Tanácsoknak ki lett jelölve ti. hogy ellenőrző é;- segítő szerve legyen a község elöljáróságának és képviselő testületének. E helyett az elöljáróság és képviselő testület működését szinte lehetetlenné teszi. A Nemzeti Tanács és Néptanács tagjai legnagyobb részt a leszerelt katonákból állnak, ha nem lesznek figyelmeztetve a törvénytelenségekre és ez nem lesz megakadályozva é*i Rivészv tanító és társai tovább bujtogatnak, úgy fel fog borulná a rend és nem fog, lenni hatóság amelyik a dolgot könnyen reparálni tudná." A Nemzeti Tanácsok radikalizálódásában — az 1919 elejére egyre több községben megerősödő Szociáldemokrata Párt is fontos szerepet játszott, ök is a Nemzeti Tanácsokon belül igyekeztek befolyásukat növelni, hogy ez által nagyobb szerepet kapianak a falvak életének irányításában. Sőt az is előfordult (pl. Tárnokon), hogy a többségbe került szociáldemokraták kizárták a Nemzeti Tanácsból a nem szociáldemokratákat, mivel azok gátolták a forradalmi munkát azon igyekezve, hogy a Tanács ne szóljon bele a képviselő testület munkájába, éijen csak a véleménynyilvánítás lehetőségével. Más esetekben — ahol kisebbségben voltak, tagtoborzással igyekeztek erősíteni pozícióikat Természetesen túlkapások is előfordultak — így Pázmándon — ahol állásvesztéssel fenyegették meg a Nemzeti Tanács tanító elnökét, mert nem volt hajlandó belépni a Szociáldemokrata Pártba. Az ilyen forradalmi lendület szülte meggondolatlanságok minden szubjektív jőszándék ellenére kánokat is okoztak, mivel eltaszítottak a forradalom ügvétől néhány becsületes, a későbbiekben forradalmárrá vagy szimpatizánssá válható egyént. A Szociáldemokrata Párt részvétele a Nemzeti Tanácsokban helves és hasznos volt, elősegítette azok forradalmibbá válását előkészítve az utat a Direktóriumok felé. Befejezésül had idézzük a káloziakat, akik az 1919. január 29-én életbe lépett — a képviselő testületeket feloszlató és a községek élére a kormánybiztos által ideiglenesen néptanácsi tagokat rendelő VII. és VIII. néptörvénnyel kapcsolatban írták