A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Salamon Konrád: A községi nemzeti tanácsok Fejér megyében
A KÖZSÉGI NEMZETI TANÁCSOK FEJÉR MEGYÉBEN 1918. október 31-én Székesfehérvár utcáit is birtokba vette a forradalmi mámorban úszó tömeg. A Szociáldemokrata Párt helyi vezetősége ez alatt a városházán ülésezett s megalakította a városi Nemzeti Tanácsot. A tüntetés egyre erőteljesebb, forradalmibb hangulatúvá vált — s itt-ott féktelenségbe csapva át — már-már elsöpörni látszott a régi rend minden maradványát. „A Székesfehérvár és Vidéke című szociáldemokrata lap aggódva a következőket írta: A város rendje feldúltnak látszik, ha most elveszíti fejét a Nemzeti Tanács, Fehérváron végiggázol a bolsevizmus.' Másutt így vélekedett az eseményekről: 'A Nemzeti Tanács akcióba lép, hogy megakadályozza a komoly aggodalomra szolgáltató, szinte bolseviki irányzatú árnak a hömpölygését... A katonai hatóságok teljesen tehetetlenek voltak az orosz recipe szerint viselkedő katonákkal szemben.' A „bolseviki" hangulat november 2-re csitult el. A megye urai, kik eddig bölcsen nem mutatkoztak, most sietve illeszkedtek be az új rend szabta körülményekbe és november 4-én megalakították a Magyar Nemzeti Tanács Fejér megyei bizottságát. A falvakban is gyorsan terjedt a forradalom híre. Polgárdiban és Móron már november 2-án megalakultak a községi Nemzeti Tanácsok megelőzve a megyei szerv megalakulását, őket követte Sáregres november 3-án, majd Vájta és Ercsi november 4-én. A megyei Nemzeti Tanács megalakulása után azonnal hozzálátott, hogy neki megfelelő, túlzott forradalmiságtól mentes községi szerveket hozzon létre. Ezek megszervezésével nem bízhatta meg az elmúlt években túlzottan komprornittálódott államhatalmi apparátus tagjait. Népszerű, vagy a nép által tisztelt, de ugyanakkor a fennálló rendszerhez hű, radikális nézetektől mentes kádereket kellett találnia. E bonyolultnak látszó feladatot egyelőre sikerrel oldotta meg. Negyven község Nemzeti Tanácsának alakulását vizsgálva a következőket látjuk: tíz községben a helyi református vagy evangélikus lelkészt, kilenc községben a katholikus papot, hat községben valamelyik tanítót, a többi tizenöt községben pedig orvost, kereskedőt, földbirtokost s ha nem volt más úgy a jegyzőt vagy bírót bízták meg a Nemzeti Tanács megalakulásával. Többségében a megbízottaikat választották meg elnökké, de néhány érdekes kivétel is akad. Csórón a református lelkész szervezte népgyűlés gr. Somsich Józsefet, Pátkán a Pátkay János lelkész alakította Nemzeti Tanács „közfelkiáltással" br. Ivánka Gézát tette meg elnöknek. A falvak többségében (77,5 %) már november közepére megalakult az új szerv, késlekedés csak egy-két helyen törtónt, így Válón, ahol ezzel december 18-ig vártak. Az újonnan létrehozott Nemzeti Tanácsok nagy része komolyan vette feladatát. Felvilágosítást sürgettek „miután még ily ügyünk nem volt, ha van valami szabályzat vagy utasítás azt kérek, hogy a dolgokat jól és pontosan kezdhessük." Hívei voltak egy többé vagy kevésbé mérsékelt polgári átalakulásnak, egyetértettek Károlyi Mihály
