A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor – Kállay István: Fejér megye az első világháború idején

FEJÉR MEGYE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Fejér megye a tárgyalt korszakban 696 596 kat. holdnyi területen feküdt. Igazi agrárvidék, amelyet a 19. század második felében megindult iparosítás —, beleértve a megye székhelyét is, Székesfehérvárt — elkerült. A mezőgazdaságban azonban kimutatható a kapitalizálódás: elsősorban a fejlettebb gazdasági eszközök alkalmazásában és ennek megfelelően — korábbi évtizedékhez viszonyítva — a magasabb termelési eredményekben. A város és a megye kedvező földrajzi fekvése, az iparosított városok viszonylagos közelsége — Győr, Budapest — viszont a kereskedelemnek kedvezett. A mezőgazdasági termékek nemcsak a megye községeiben tartott nagyhírű vásárokon, hanem a szomszédos törvényhatóságok ipari telepein, városokban is gazdára találtak. A megye keleti és déli vidékei a jó vasúti összeköttetés révén közvetlenül is a főváros ipari érdekszférájába kerültek, amíg a Székesfehérvár—Kisbér vasútvonal-menti gazdaságok Komárom, Győr, Bécs kereskedőit látták el mezőgazdasági árukkal. Fontos szerepe volt a kereskedelemben a dunai vízi útnak is. Ezt azonban jobbára csak az ercsi, adonyi, rácalmási, az előszállási uradalmak tudták a közelség miatt kihasználni. A lakosság számbeli fejlődése igen lassú. Az 1869-ben számlált 173 és félezer fő 1910-re a megyében csak 214 ezerre növekedett.

1 A nagybirtokos megyében az új nemzedék nem talált otthont, ezért ipari telepekre vagy külföldre vándoroltak. A Székesfehérvár—Budapest országúttól északra fekvő falvak nyugat-magyarországi mintára sűrűn települtek, de a déli vidékeken a nagybirtokok közé ékelve mezővárosi nagyságú falvakat találunk, és természetesen sok külterületi lakott helyet.

2 A megyének 103 községe van,

3 de városi rangra emelt települése nincsen. Székesfehérvár önálló törvényhatóság, csupán a főispán személye közös a megyével. Székesfehérvár lakosságának számbeli fejlődése is csak valamivel volt gyorsabb ütemű, mint a megyéé. Az 1869. évi 22 és félezer lakos 1910-re 36 és félezerre növekedett,

4 Hozzá kell azonban tenni, hogy a városban a zselléresedés igen nagy arányú, és a külterületeket a nincstelen emberek sokasága éppen ezekben az években telepíti be. Ekkor népesednek be a Száraz rétek, a Janicsár-kúti dülő, Ráctemető dülő, öreghegy, Maroshegy, S'eregélyesi dülő, Külső Budai-úti részek stb... A proletarizálódás egyik jele, hogy a megye székhelyéről is megindult a kivándorlás külföldre, különösen az Amerikai Egyesült Államokba.

5 A megye öt járásra oszlik: az adonyi, a móri, a sárbogárdi, a székesfehérvári és a váli járásokra. Ezt a beosztást még 1877 decemberében rendelték el a törvényhatósági bizottság közgyűlésén.

6 A város közigazgatási beosztása pedig a következő: Belváros, Víziváros, Palotaváros, Tóváros, Felsőváros I.

} Felsőváros II., és a külterületek: Almássy telep,