A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Pesti János: A forradalmak előzményei Székesfehérvárott

A FORRADALMAK ELŐZMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT Az 1905. év — a munkásság és a parasztság hosszú évekre visszanyúló harcainak eredményeként — kormányzati váltsággal kezdődött. A király — a kormány elleni obstrukciók közepette — január 3-án feloszlatta a képviselőházat. A választási küzdelem erőteljes kibontakozása ezután kezdődött. Székesfehérvárott a szociáldemokraták készülődéséről január 10-én adott először hírt az újság.

1 A választójogi törvény azonban kizárta a politikai siker lehetőségét, így különösebb előkészítő szervezőimunkát nem fejtettek ki. Egy-egy esetben ugyan szónokaik a megye területén is felléptek, de általában az egyesült ellenzéket támogatták. A választási küzdelmekkel, illetve a kormányzati válsággal párhuzamosan — esetenként azzal összefüggésben — tovább folytatódott a munkásosztály és az uralkodóosztály harca. A hónap közepén például a nyomdászok hozták létre a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegylete helyi csoportját.

2 A rendőrség a Fejér megyei Szociáldemokrata Párt elnökénél, Takács József kőművessegédnél házkutatás alkalmával olyan szocialista röpiratokat és füzeteket (Március, Jönnek a szocialisták, Kik arattak a nyáron?) talált, amelyeknek a budapesti királyi büntetőbíróság országszerte elrendelte a lefoglalását. A szociáldemokraták üldözése kedvezett a keresztényszocialisták erősödésének. Alapszabályukat ugyan még nem hagyta jóvá a belügyminiszter, de taglétszámuk, már megközelítette a százat.

3 A létszám túlnyomó többségben a nők soraiból került ki, akiket buzdítottak férfiak beszervezésére. A népakadémia előadássorozatán tervszerűen folyt a nevelésük. Ebbe fővárosi előadókon és a katolikus sajtó szerkesztőin kívül bekapcsolódtak a cisztercita tanárok is. A keresztény munkásak megrendezett társas vacsoráján az egyik legképzettebbnek tartott budapesti keresztényszocialista beszélt. De a szocialisták nyomása, gyalázása nem változtatott azon a tényen, hogy a választási küzdelmekben feltartóztathatatlanul érvényesült a munkástömegek nyomása, amely befolyásolta a kormányzati válságot. Évek múlva Kristóffy belügyminiszter is arról vallott Magyarország kálváriája c. könyvében, hogy e hónapok torán új elem jelent meg a küzdőtéren; a proletárok és félproletárok tömege, akiknek ugyan szavazati joguk nem volt, de olyan mértékben terrorizálták a vagyonosokat, hogy azok még az utcára sem mertek kimenni, még kevésbé az urnánál megjelenni.

4 Sajnos, a szociáldemokrata képviselőjelöltek megyei eredményeiről nincsenek megbízható adataink. A rendelkezésre álló dokumentumok arra vonatkozóan egy-