A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)
Farkas Gábor – István Sarolta – Móra Magda: Földkövetelő mozgalmak Fejér megyében 1918. november – 1919. március között
Üdvözöljük az első fecskéjét a szocialista állam tavaszának. Zsengéinket nagy szeretettel fogjuk támogatni és gyámolítani. A példa nyomán bizonnyal minden községben megalakulnak a termelőszövetkezetek. Jelzet: Székesfehérvár és Vidéke a Nép Szava, 1919. március 1. (Alakulnak a termelőszövetkezetek. Hírek rovat.) Megjegyzés: A szociáldemokrata vezetők ebben az időben földosztás helyett termelőszövetkezetek létrehozását, a nagybirtok egy tagban való meghagyását akarták. Ezt a törekvést juttatta kifejezésre az MSZMP földmunkás lapja, a Világszabadság 1919. február 25-i „Földet a népnek" című cikke is. Eszerint a földreformról szóló néptörvényt a tavaszi munkák miatt végrehajtani nem lehet, s az adott helyzetben a nagybirtok kisajátítására egyetlen mód, ha azon termelőszövetkezet létesül, és közös munkával gondoskodnak a munka folyamatos elvégzéséről. Az újság jelentkezésre szólítja fel azokat, akik a szövetkezetek alakításában részt akarnak venni, hogy érdekükben eljárhassanak. Jelzet: MMTVD. 5. k. 580 old. 25. 1919. március 1. ESTERHÁZY MIKLÓS MÓRIC LEVELE A KORMÁNYBIZTOSHOZ, AMELYBEN CSÁKVÁRI GAZDASÁGÁBAN ELŐÁLLOTT NEHÉZSÉGEKRŐL ÍR Kormánybiztos Űr! Alapjában megrendült egészségem már vagy 15 év óta megakadályoz abban, hogy politikával foglalkozzam és arra kényszerít engem, hogy a közéletben csak annyiban vegyek részt, amennyiben minden állampolgár időnként abban résztvenni szokott. Soraimnak tehát ne méltóztassék politikai színezetet kölcsönözni. Sokféle viszontagság következtében egyrészt, de másrészt az általános hangulat nyomásának engedve, elhatároztam, hogy helybeli 2000 holdnyi gazdaságom (melyet házilag kezelek, mert egyéb birtokaim mind bérbe vannak adva) egy részében részes gazdálkodást folytatok. Ezen gazdaságom termése épp azért, mert a többi haszonbérbe van adva, nemcsak az azon dolgozó cselédségnek a konvencióját biztosítja, de biztosítania kell az összes uradalmi tisztikar, erdészeti személyzetem stb. konvencióját és illetményeit. Részes gazdálkodás kezdeményezését határoztam el, mert a magam és gazdatisztem legőszintébb igyekezete mellett sem vagyunk képesek arra, hogy a határban a kellőképpeni megmívelést biztosíthassuk; hiányzik a gyalog- és igaerő, a gőzeke elkopott alkatrészeit a gyárból nem kapom meg, és hozzájárul még a múlt ősz rettentő időjárása, mely minden gazdasági munkát megakadályozott. Kezdetben kész örömmel fogadták meg a helybeli gazdák az én ajánlatomat, amely a következő feltételeken alapszik: az uradalom adja a vetőmagot, a feles földjét megszántja, megveti, learatja, a felerészt az uradalomnak betakarítja, mely azt kicsépeli. Ez a tavaszi gabonaneműekre vonatkozik. A kapásokra szintén aszerint, hogy van igaereje vagy nincs, felerészben vagy harmadrészben szándékozom a földeket kiosztani. Most egyszerre megváltozott a helyzet, és nem részesgazdálkodást követelnek, hanem a pénzértékben! haszonbérért követelik a földeket. Ebbe én nem mehetek bele, mert akkor biztosítva nincs alkalmazottaim konvenciója, és én képtelen vagyok azon alacsony haszonbérért, amelyet talán nagyon rendetlenül be is fizetnek — egy még eddig ismeretlen magasságú maximális árért — a hiányzó gabonát megvásárolni. Itt nem a nagybirtokos érdekei forognak kockán, de alkalmazottaim megélhetése is. Ezen fordulatot előidézték azon elemek, akik egy idő óta községünkben a vezérszerepet viszik, és meglepetésszerűen a helybeli képviselőtestületet felrobbantották, oly ürügyek hangoztatása mellett, amelyek a valóságnak nem felelnék meg.
