Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-09-01 / 6. szám
jelentett, kijelentett. Természetesen még az első megjelenés előtt nem tudhattuk, hogy magazinunk sikeres lesze, és akkor még nem kérhettük olvasóinkat, hogy iktassák ki az ilyen jellegű atrocitásoknak az elkövetőjét a napi forgalomból, és a szabadon járkálás helyett, gumiszobás zárt intézetbe helyeztessék. Az igazgató osztotta véleményemet, ennek igazolásául a névtelen levelet összetépte, és a legmegfelelőbb helyre, a szemétkosárba dobta. Biztosítottam, hogy hirdetéseink néhány nap múlva már postafiókunk címével jelennek meg. Erre ittunk egyet a kikészített whiskyből. Megjegyeztem még, hogy a mocskolódással csak pillanatnyi előnyhöz lehet jutni! Ezzel ő is egyetértett, erre is koccintottunk egyet. Az eset után elszomorodtam, és nem vigasztalt az a nyilvánvaló tény sem, hogy ez az agykimerüléses diliflepnis őrült nem érte el célját, hiszen sem engem, sem lapomat nem sikerült bemártania. Viszont sikerült neki az itt élő magyarságról alkotott véleményt még sötétebbé tennie. Itt, az igazgató egy elejtett mondatára gondolok. Megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy milyen hírek járnak itt a magyarokról? Azt mondják, hogy két magyar jól meg van egymással, de ha már hárman vannak a legfőbb gondjuk, hogyan tudnak kitolni a harmadikkal. Én igyekeztem megvédeni a mundér becsületét, arra hivatkoztam ez az illető valószínűleg beteg, mentális problémákkal küszködhet, és ez nem jellemző minden magyar származású emberre. Levélírónknak talán skorbutja - hiánybetegsége - is lehet, de ezzel persze nem vitaminhiányra gondoltam, hanem szeretet és nem utolsó sorban szerelem, és ez utóbbihoz szervesen kapcsolódó szex hiányára. Nőhiány, férfihiány, ezekről írásaimban nem egyszer tettem említést. Ebben a Freud-i betegségekben szenvedőknek a gyógyulására semmi esélyt nem látok. Az orvostudomány nap mint nap sikeres küzdelmet folytat az Alzheimer-, a Parkinson-kór, a rák, a cukorbaj gyógyításának érdekében, de úgy tűnik korunk pestise, az AIDS is rövidesen gyógyítható lesz. Azonban mit lehet tenni a mentális problémákkal küszködő egyének gyógyításáért, ők, akik ilyen hülyén halnak meg, már soha nem tudhatják milyen hülyék is voltak életükben. Reménykedjünk, hogy a kolera, pestis, tüdővész és egyéb szörnyű betegségek elleni harc győzelme mellett, ők - az őrült mocskolódók, talán néhány pirula bevétele után szintén meggyógyulnak. Gyógyulásuknak, mi józan gondolkodású emberek örülnénk a legjobban! Dr. Hámori Péter I* 3. oldal Egv kis nosztalgia Andai BARKACS Módfelett tapintatosan fogalmazunk, ha úgy véljük, Polgár olyan későn érő típus, aki önnön korlátáit is csak jelentős spéttel veszi észre, és tudomásul. Mára, közeledve az ötvenhez, műszaki képességeinek legkiemelkedőbb (és számára is szinte hihetetlen) példájaként sofőrtudományát emlegeti, vagyis azt, hogy úgy-ahogy megtanult vezetni, de már például az önkiszolgáló benzinkutakat messzire kerüli, akár hosszú kilométereket is hajt, míg eljut egy - mind ritkább - hagyományos töltőállomáshoz, mert jószerivel a tanksapkát sem tudja tisztességesen visszacsavarni. Tizenegy évesen rádiót akart építeni. Vágyát mindenekelőtt a függetlenségmotiválta, az otthoni egyetlen, meglehetősen régi, recsegő, márka nélküli ócskaságon természetesen mindig csak azt hallgathatta, amit szülei: beleértve a vasárnapi szívküldiket, meg a Poroló című Szabó család elődöt, de mindenekelőtta híreket Ha apja otthon volt, a Kossuth-Petőfin minden híradást meghallgatott Anyu tánczenét szeretett, apu operát, klasszikust - na nem, ez így nem mehet tovább, a harmadiknak mi választása lehet? Az újság neve Ezermester volt Kisalakú, színes fedelű füzetecske (ma, a szakértő úgy véli, B5-ös méret) a bontakozó barkácsmozgalom bibliája. Az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején az egyik „fővonal” lett, „irányt vettek rá": barkácsoljon a magyar, csináljon meg mindentő maga a háza körül, lakásában, úgy, miként., persze azt nem mondták meg, hogy úgy, mint odaát, a földteke nyugati felében. Gyorsan összehoztak egy barkácsboltot is (no, akkor nem annak nevezték, a barkács, a csináld magad is csak jóval később vált közkeletű kifejezéssé, Ezermesterre futotta az ötletből), a bolt a körúton van, igen, még ma is ugyanazon a helyen, szinte ugyanazzal a profillal - ritka állandósult szigeta fene nagy változásban. Polgár természetesen nem elégedett meg holmi szimpla, detektoros készülékkel, melynek leírását Kincses Kalendáriumok is közölték, nem, ez Polgárnak túl egyszerű volt, sőt túl közönséges, nem, neki tranzisztoros készülék kell. Fogalma sem volt mi az, hogy tranzisztoros, de tessék csak ropogtatni, ízelgetni ezt a szót gyönyörű. Misztikus, egzotikus, titokzatos - különösen, ha figyelembe vesszük, hogy történik mindez ötvenkilenc táján, egy tizenegyéves gyerek körül, mely történelmi- és életkorban a tranzisztor még meglehetősen friss dolog volt e vidéken. Az újságban, az Ezermesterben, rá is talált egy tranzisztoros készülék leírására, és úgy öthónapnyi zsebpénzgyűjtögetés után bevásárolt Vett tranzisztort, drótokat, bakelitlemezt, fejhallgatót, ellenállást diódát, banándugót és hüvelyt, akkurátusán mindazt, ami leíratott Hazament és nekilátott Volt mindehhez egyetlen csavarhúzója, egy állandóan széteső harapófogója, anyja régi, rozsdás szabászollója, és passz. A forrasztásokat a drótok összetekerésével vélte megoldani, a tranzisztor lábacskái ezt nem igazán bírták, sebaj, a letöröttet egy gém kapocsdarabbal pótolta. Az egész művelet másfél órát vett igénybe, a végén rámadzagolta a bakelit lapra eszkábáltguzmira a laposelemet, feltette a fülhallgatót - mit tesz isten: semmi. Ezzel az ügy be is fejeződött Polgár természetesen úgy vélte, hogy rossz a leírás, rosszak az alkatrészek, rossz az adás, minden rossz, kivéve az ő képességeit Mindeme véleményének másnap az osztályban hangot is adott, mire Verpeléti kijelentette, majd délután átjön, és megmutatja az ő detektorosát, ami ugyan Kincses Kalendáriumos, ám - szól. Polgár kifejtette: hiszi, ha hallja, különben is detektorosán nem nagy kunszt Polgárnak számos ilyen megnyilvánulása volt az, ami nem tette őt éppen közkedveltté társai körében. Verpeléti délután meg is jelent, és közölte, az ügy azonnal beindul, csak megfelelő antennalehetőséget kell találni, vagyis mindenféle drótokat kifeszíteni a lakásban, de úgy látja, az itt akadályokba ütközik, túl kicsi a szoba, meg hát földszinten is vagyunk, itt nem biztos, hogy szólni fog.- Az árnyékolás Ugyebár-Polgár átment undokba:- Antenna, mi? Drótok, mi? Kifogások Pelikém, kifogások! Nem működik ez a túró, kár volt dumálni. Pelikém - Verpeléti - erősködött, de igenis, otthon, náluk kitűnően szól, minden este hallja a paplan alatt, és ha tudná Polgár, hogy miket hallgat! Sejtelmesen mosolygott, Polgár pedig dühbe gurult- Na, idefigyuzz! Az ezerkilencszánegyvenegyben épült újlipótvárosi ház egyetlen büszkesége, inkább különlegessége, minden lakásban két-három helyen antennacsatlakozót építettek a falba, hiszen valóban, a korabeli készülékek anélkül nemigazán működtek. Az olyan kis lakásban, mint Polgáréké is akadt egy lyuk-pár, egy nyílás az antennának, egy nyílás a földelésnek. Polgár úgy gondolta: tökéletes alkalom Peli égetésére, ha bedugja a detektoros készülék megfelelő banándugóit a megfelelő nyílásokba. Nem Peli, hanem szerencsétlen készüléke égett Polgár - azóta önmaga által is közmondásnak tartott kétbalkezességével - egy lendülettel dugta a két banándugót a száztíz voltba (akkoriban ennyi volt, száz százalékkal javultunk!). A lakásra homály borult, a detektoros készülék szikrázott, füstölt, Peli enyhén szólva lekonyult Kapcsolata Polgárral meglazult, és bár még hosszú évekig egy iskolába jártak, egy utcában laktak, az a régi barátság nem tért vissza, odaégett a detektoros drótjai között EZ VAN -1. évfolyam 6. szám, 2004. szeptember “Barkácsoljon a magyar, csináljon meg mindent ő maga a háza körül...”
