Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-03-01 / 1. szám
Tölts italt a poharába! Fentiek ismeretében elképzelhető, hogy egy tel-avivi, vagy haifai diáklány mennyiben felel meg a gésa iránt támasztott követelményeknek. Még beszélni sem tud a klienssel! A modern japán férfi egyéb- +*** ként sem igényli azt a kifinoi 3 t W 1 múlt ceremóniát, amelyben az egykori gésák apáit, nagyapáit részesítette. A mai japán vállalatigazgató, bankár, könyvelő vagy mérnök egy futó kaland erejéig könnyed és gyors kikapcsolódást akar rohanó élettempójából, percnyi változatosságot a mindennapi család-munka-család taposómalomból. A férfiakat szórakoztató lányokat azonban - tapintatból?, prűdségből? - a mai napig vendéglátó lánynak nevezik. Meglátogatásukat a japán férfiak szégyellik, titkolják, de azért látogatják őket rendületlenül. Rávid Jiszráéli így emlékezik vissza a gésaidőkre: „A Roppongi negyedben laktunk, köze! a mulatóhoz. A ház egy úgynevezett gajdzsin háza volt. Gajdzsinnak nevezik a japánok az idegeneket, elsősorban az európai fehérembert. Hát, ez egy igazi éjjeli menedékhely volt. Képzeljék el, egy lakásban 16 lánnyal laktam egy fedél alatt. És milyen fedél alatt.... Elhanyagolt mellékhelyiségek, temetőre néző szalon. A legszörnyűbb mégis az volt, hogy mindezért havonta 400 dollárt fizettem. Japánból semmit sem láttam. Egyetlen kirándulást sem tettem. Űztem az ipart. Éjjelente nem aludtam, a nappal jó részét részegen töltöttem” - hangzik a szőke, karcsú Rávid vallomása. Ő egy olyan helyen dolgozott, ahol a belépés mindenféle fogyasztás nélkül 450 dollár volt. Az izraeli lányok a japán nép - pontosabban férfinép - elitjével találkoznak. A nemi erőszak, a durva viselkedés ezekben a körökben ismeretlen. A szorgalmas japánok korán kezdik az éjszakai életet. A vendéglátó lányoknak már estefelé fel kell öltözniük. Melleik, combjaik csaknem fedetlenek. Arcukat gondosan kikészítik. Az első vendég általában este nyolc körül jelenik meg. Az izraeli polgári miliőben felnőtt húsz év körüli lány ott ül egy középkorú japán férfivel szemben. Első feladata meggyújtani a cigarettáját, italt tölteni a poharába. A lánynak kötelessége vidámnak, boldognak és megelégedettnek mutatkozni. Nem csak illik, de kötelező jókat kacarásznia vendég uram hülye viccein, amelyekből persze ő egy szót sem ért. Szigorúan tilos viszont elhárítania a már kapatos férfi kezeit a térdeiről, - - sőt a meghittebb testrészeiről. A „madam", azaz > Tokióban a „mama szán” V* % árgus szemekkel figyeli, hogy a lányok megfelelő tisztelettel viselkednek-e a fizetővendéggel szemben. Elég egyetlen hiba, és a vendéglátó lány máris az utcán találja magát. Vendégnek és vendéglátójának ugyanakkor nincs közös nyelve. A japán értelmiségi ír és olvas angolul, kiejtése azonban érthetetlen az európai ember számára. így az alkalmi kapcsolat résztvevői között nincs nyelvi kapcsolat. Csak a legelemibb kapcsolat, a nemi érintkezés. Ezzel töltik ki a kettőjük közötti űrt. A vendég megkérheti a lányt, hogy zárás után kísérje el őt „egy italra”. Ez nem foglal magában szexet. Ám, ha a kliens akarja, a legtöbb lány hajlandó erre is. A japán férfi gáláns, ha már kirúg a hámból. A pluszszolgáltatáson felül a lány hazajutásáról is neki kell gondoskodnia. „Nem egyszer fordult elő, hogy lovagom csak a taxiköltségre 100 dollárt adott” - mondja Rávid. Kéz kezet mos A hátrányok mellett a gajdzsin ház előnye, hogy a lányok egymásnak adják a címeket, ahol felvétel van. Óriási cselédszerző a gajdzsin ház, bár a benne lakó lányok nem éppen háztartási alkalmazottak. Ezen kívül a Tokióban megjelenő angol nyelvű lapok is közölnek állás- ■ hirdetéseket. A vendéglátó lányok angol neve: hostess. Ezt a szót keresik legelőször, miután fellapozzák az újságot. A lányok nyilvános toborzását másutt kerítésnek neveznék. Itt hatóságilag engedélyezett, teljesen törvényes. Sokan kérdezik, mit keresnek az izraeli lányok egy távoli világváros mocskában? Nyilvánvaló, hogy a kereset nincs arányban a vállalt kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel, megaláztatással. Egy biztos: azok, akik hazakeverednek többhónapos Japán-járásukból, erről nem beszélnek. Chava Schein filmje talán éppen ezért nem a szexről szól és nem is a lányok nyomoráról. Sokkal inkább a lelki motívumokról, amelyek e középosztálybeli lányokat idehozzák a távoli ismeretlenbe, hogy kipróbálják önnön lelki és fizikai teherbírásuk határait. A filmen megszólaló lányok egyikét sem kényszeríttették szexre, ám a kényszerű mosoly, a kényszerű önfegyelem, az állandó feszültség, a hajszolt japáni munkatempó, a teljesen idegen környezet néhány hónap után erősen megviseli a lányok idegeit. „Észre sem veszed, a férfinépet élettelen masszának látod. Minden nap találkozol velük. Tudod jól, hogy a veled szemben ülő pasas mire gondol, ha rád néz. A te célod viszont minél több pénzt kipréselni belőle. Nehéz sokáig művelni. Cinikus pénzgyűjtő géppé válsz. Tokióban néhány hónap alatt rájössz, hogy mire vagy képes és mire nem. Hogy ki is vagy valójában. Négyezer dollárt gyűjtöttem össze. Meg mindenféle ajándékokat, amit a férfiaktól kaptam: táskákat, ruhákat, ékszereket. De miután hazajöttem a férfiakra hónapokig úgy néztem, mint a tárgyakra. Hosszú ideig tartott, amíg lelkileg rendbe jöttem. Ma már tudom; soha nem leszek az, aki Tokió előtt voltam”- vall a filmben Róni Zákáj. HÁMORI KATI a BUDAPESTI majd a NEW YORKI HILTON szállodák MESTERFODRÁSZA szeretettel várja régi és új vendégeit az ILONA EUROPEAN BEAUTY CENTERBEN 129 East 56th Street New York, NY 10022 (A Park és Lexington Ave. között) Tel (212) 759-7822 SS 7. oldal EZ VAN -1. évfolyam 1. szám, 2004. március
