Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-06-01 / 4. szám
Váltott lovakkal Atléta külsejű, jóképű, magas srác keresett fel, hogy segítsünk neki lakásbérletet keresni. Mi a problémája, hiszen ha nem tévedek, már több mint két éve bérel egy stúdió-lakást Brooklynban - érdeklődtem. Tudja, tetőfedőként dolgozom kora reggeltől sötétedésig, és mivel a téli hónapok kiesnek, bizony tavasszal, nyáron, ősszel kell megkeresnem az egész évi jövedelmemet Késő este, amikor hazaérek, a fáradságtól szinte bezuhanok az ágyamba, de megéri. Van egy nagyon csinos barátnőm már több, mint két éve, vele is csak vasárnaponként találkozunk. Mindketten inkább vállalunk szombati munkát is, mert gyűjtjük a pénzt, tudja el akarom venni feleségül - mondja, és közben kacsint egyet Na, gondoltam magamban, mi lehet jövetelének indítéka? Kinyögte, hogy a szomszédja egy idősebb hölgy, aki bepanaszolta a lakás tulajdonosánál, hogy hozzá minden nap más nők járnak fel, vagyis, hogy „váltott lovakkal” dolgozik. Ha az előbb nem panaszkodott volna a fáradtságra, el is hinném magam is, hiszen, mint említettem, jóképű, erős fickóról van szó. De ő csak erősködött, hogy szinte csak aludni jár haza, egyedül, a lány - ekkor már menyasszonyának nevezte - csak vasárnap keresi fel őt Tovább kérdeztem, hogy a hölgy, milyen alapon referál a tulajdonosnak az őt látogató „vendégek" mennyiségéről és nem utolsósorban minőségéről?-Tudja, minden alkalommal, amikor hazajövök, a hölgy a kémlelőnyíláson, majd az ajtórésen át szemügyre vesz engem, vasárnaponként pedig a menyaszszonyomat ugyancsak.- Na és? Ettől még nem hiszem, hogy a tulaj felmondana neked. Gondolom a szomszédod nem a körzeti erkölcsrendészeten dolgozik és hivatalból a „labancok” ősi ellenségének üldözésével foglalatoskodik. Igazat adott, de nem győztem meg, és arra kért, hogy segítsek. Mint írtam, tudtam, hol van az inkriminált „kégli”, de azért a pontos címet elkértem, valami piszkálta a „csőrömet”. Teljesen elfogadható, ha kedves olvasóim nem hinnék el, de kérem, tegyenek kivételt és higgyék el, amit a következő sorokban olvasnak. Már a pontos Brooklyn-i cím gyanús volt nekem, ezért azonnal megnéztem a Magyar Klub címlistáját Egyáltalán nem lepődtem meg, amikora hölgy nevét felfedeztem. Bingó! - kiáltottam, mint a bűnügyi filmekben a detektívek, akik felfedeznek valami lényeges momentumot Felhívhatom? - kérdeztem a mellettem ülő fickótól, arra gondoltam, ha igent mond, akkor előadásának minden mondata igaznak bizonyul. Beleegyezett, én felhívtam a hölgyet, aki a pillanattöredéke alatt felismerte hangomat-Tudja, itt van nálam azon kedves szomszédja.- Az a helyes fickó? - vágott közbe.- Igen, de van egy kis problémája. Tetszik tudni, a szíve választottja felkeresi a hétvégeken őt, és úgy gondolja, hogy ez önnek nem nagyon tetszik, sőt mi több, ennek hangot is adott a ház tulajdonosánál. Tetszik tudni, ez egy komoly kapcsolat, esetleg még házasság is lehet belőle, én csak azt kérem, tessék őket is megérteni, hát fiatalság, bolondság - és csak mondtam, mondtam a magamét bele is erősítettem egy hangyányit Ne tessék minden este az ajtónyíláson „véletlenül" mindig akkor kinézni, amikor a fiú egyedül, vagy vasárnaponként a menyasszonyával jön haza, hiszen mindig ugyanazt teszik látni. Nem ellenkezett, de ami a legfőbb, nem is tagadta. Meglepetésében csak annyit mondott:- Ha tudtam volna, ezt nem tettem volna.- Á, nem egy nagy dolog, de nagyon tetszik nekem segíteni, ha nem kell lakást szereznem a fiúnak, hiszen már megszokta a helyet, környezetet, na meg szeret is az ön közelében lakni - mondtam. Ezt nevezik Pesten „olajnak”.- Ugyan, felejtsük el, tudja, mindegyikünk követ el néha-néha egy kis hibát szóval ne keressen neki újabb lakást Ne is mondja el neki, azt hogy mire hazaér, én már beszélek a tulajdonossal, és hogy is szokta maga mondani? Tudja kedvelem a szlenges írásait, a pesti éveimet eleveníti fel azokkal a szavakkal. „Spongyát rá”, igen ez az, szóval spongyát rá, és örülök, hogy hívott A mellettem ülő, álló, időnként izgalmában sétáló „Amorózó Albert” barátom megdicsért, valahogy így: Jó voltál öreg”. Mindketten boldogok voltunk, végtére nem is olyan nagy a ház, amelyben mindketten laknak, szóval a véletlen és a búgó, negédes hangom eredménye: Béke Brooklynban. Ebből még filmet is lehetne írni, nem beszélve a folytatásról. Néhány héttel később a szokásos, havonta rendezendő Magyar Klub délutánján kit látnak szemeim? Kitalálták kedves olvasóim, természetesen történetünk szereplőit Na de nem különkülön, hanem együtt, kéz a kézben, átölelve, szorosan táncolva, hogy még egy „paraszthajszál” sem fért volna közéjük. Régi zenész csibészségem előjött, még több lassú számot játszattam, be is mondtam a mikrofonba, a belépés díjtalan, na nem a klubdélutánra. (Ide kívánkozik, hogy akkor még semmire nem gondoltam, amikor a két belépőt a hölgy fizette.) A dolog kezdett izgatni, mi történhetett? Egyáltalán nem az érdekelt engem, hogy a hölgy kicsit korábban született, mint a srác, mert ugye hát a szerelmet nem évvel mérik, de hát nem nyugodtam, és az egyik szünetben az asztalukhoz ültem és próbálkoztam, hátha kinyögik mi történt időközben. Hol van a csinos, fiatal menyasszonyod? Mi ez a szerva itt, csere ott? - kérdeztem. Egyszerre kezdtek beszélni. Szóval, a fiú boldogan ment haza tőlem és már alig “Minden alkalommal, amikor hazajövök, a hölgy a kémlelőnyíláson át szemügyre vesz engem”... várta, hogy elmondhassa barátnőjének a kedvező fordulatot, nincs költözés, nincs ajtónyíláson való leselkedés, minden jóra fordult Ajtónyíláson való leselkedés valóban nem volt, hanem teljes ajtónyitás, a hölgy beinvitálta lakásába a fiút, aki gondolván arra, hogy nélkülem is tisztázzák a dolgokat, a meghívást elfogadta, nemcsak bement a hölgyhöz, hanem ott is maradt és ott van a mai napig is. A hölgy itt emlékeztetett engem arra, hogy klubprogramunk előtt gyakran fel szokott hívni, hogy nem jön el, mert nem mutatom be korban hozzáillő úrnak, pedig én ezt minden esetben megígérem, de nem járt soha eredménnyel. Mondtam is neki, hogy elismerem mulasztásaimat, de nem én vagyok az oka, hiszen a kért és igényelt férfianyag a legnagyobb hiánycikknek számít „áruházamban”, vagyis a Magyar Klub tagjainak sorában. Akkor nem híztam büszkeségemben, de most, hogy a hölgy kezét szorongató, és őt csókolgató fiatal srácot néztem, hát mit mondjak, elfogott a büszkeség. A hölgy hetek alatt csinosabb, fiatalabb, szexisebb lett, a fiú nála maradt marasztalás nélkül is. Amikor nem táncoltak, akkor is úgy borultak egymásra, mint a falusi kocsmák előtt a biciklik.- Tudja, most már bevallhatom, azért lestem őt esténként az ajtónyíláson, mert irigy voltam, de már nem vagyok az, hiszen nekem ez volt a csábítás trükkje, ami „bejött”. Jól vagyunk, boldogok vagyunk, a két stúdióból egy lakást csináltatunk, és ebbe máris beleegyezett a ház tulajdonosa. Ez ugyanaz a tulajdonos - kérdeztem, aki fel akart mondani a barátunknak? Hát persze! - mondta, és fiatalos hévvel magyarázta a dolgokat, ismertette terveiket Vége a tetőfedésnek, helyette utazás, zöldkártya, édes életstb. A hölgy is, a fiú is nyomta a szöveget, de egy fel nem tett kérdésemre magam voltam kénytelen válaszolni. Mi lett a fiatal, csinos, gyönyörűnek mondott lánynyal, akit először menyasszonyként, később már csak barátnőként emlegetett a fickó. Szerintem nem kell félteni azt, aki csinossága mellett még szorgalmas is, mint ahogy őt jellemezte férfihősünk. írásaim közé még soha nem ékeltem be viccet, hiszen híres vagyok arról, hogy nem tudok viccet mesélni, ellövöm a poénokat, szóval nem. Most, ha nem mondhatom el az ide kívánkozó tréfát, megfulladok és azt, ha nem is mindenki, de néhányan azért sajnálnák. Ez utóbbiak kedvéért megpróbálom nem ellőni a poént Arisztid ésTasziló találkoznak.- Hol voltál, hogy olyan régen nem láttalak?- Spanyolországban.-Na, és láttál bikaviadalt?- Igen.- Akkor kérlek, mondd el, mivel izgatják a bikákat?- Pikával, kérlek pikával.- Kodálkozom, kodálkozom. Lehet, hogy Arisztid kodálkozik, de én már semmin nem kodálkozom. Semmin! DHP Mottó: „Nagyon szép látvány egy szép leányfde még szebb em annyira s;ep, idősebb asszonyok pénzzel. Én már semmin nem csodálkozom!” U 19.oldal EZ VAN -1. évfolyam 4. szám, 2004. június
