Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)

2004-06-01 / 4. szám

A bácsi és a néni Egy középkorú hölgy felkeresett egy munkaközvetítő ügynökséget Kért egy munkalehetőséget, lehetőleg azonnal­­ra. Kapott is, de bár ne kapott volna. Egy Connecticut-i farmon élő család várta az asszonyt, ahol már az a tény örömmel töltötte el, hogy csak férj és fe­leség, nem pedig nyolc gyermek a ke­nyéradó létszám. Hogy egy kicsit mesz­­sze van? Az nem baj, végül is dolgozni jött A levegő jó, a vidék szép, sőt két vallásos emberről kell gondoskodni, mi kell még? Tele ambícióval elindult A ki­csit messze az enyhe túlzás volt, mert a buszvégállomástól még vagy egy órát taxizott, míg a megadott címre ért. Elő­ször azt hitte, hogy rossz helyen jár, hi­szen nem ház volt, hanem kúria, hatal­mas szobákkal, melyekből az első pilla­natban nyolcat számolt össze. Úgy gon­dolta, hogy térképpel fog közlekedni, a takarítással kapcsolatos problémákra még akkor nem is gondolt Nem is érde­kelte semmilyen probléma, a két idős ember nagyon kedvesen beszélgetett vele. Lekísérték a szobájába, ahogy ő mondta „ott semmi SE volt”, SE televí­zió, SE szekrény, SE asztal, SE szék, SE SEMMI, csak egy ágy, meg a mosdófül­ke WC-vel. Nem baj - gondolta -, leg­alább szabadidejében olvas, tanulja a nyelvet, kibírja ezt a néhány évet Az egész napos utazás után végre becsukta szobája, vagy inkább cellája ajtaját, majd megpróbált aludni. A ked­ves házaspár egyik tagja visszament, és kopogás nélkül benyitott a szobájába és a következőkkel kívánt jó éjszakát: Majd elfelejtettem mondani, hogy a SZOBÁJA AJTAJÁT SOHA NE CSUKJA BE, SEM ÉJJEL, SEM NAPPAL!!! A hecc ked­véért naivan megkérdeztem a hölgytől, hogy a kedves házaspár melyik tagja közölte ezt önnel? Nem fogja elhinni, a 88 éves bácsi - válaszolta. Ekkor már éreztem, hogy az elmúlt évek alatt „szál­lított" sztorikkal ez a mostani versenyké­pes lesz. Naivra vettem a figurát, de a hölgy is akkor még naiv volt, ugyanis fo­galma sem volt, miért is ez a furcsa há­zirend. Első este, hosszú utazás Con­necticut végébe, fáradtság, álmosság, másnap koránkelés, nem könnyűnek ígérkező takarítás, szóval nem kellett el­ringatni, elaludt az előírás szerint nyitott ajtók mellett A rejtély megoldódott rövid időn belül. A kedves öregúr megjelent az ágya mellett, és tapogatni kezdte. Ez ugyan nem járt sok siker­rel, mert közölte vele, hogy ő nem prostituált, és ha az is lenne, akkor nem jött volna ki Ameriká­ba, távol a családjától, ha­nem otthon űzte volna az ipart Azt már nem mondta, csak gondol­ta, hogy ha ilyen problémája lenne, ak­kor sem egy 88 éves „kedves, idős úrral orvosoltatná”. Az intermezzo véget is ért - gondolta a hölgy, de nem így történt Másnap jött a megtorló akció. Az előző napi kedves, családias légkör megváltozott. Szekírozták, kínozták, minden lépésébe belekötöttek, és a há­ziak azért tudták ezt tudatosan csele­kedni, mert pontosan tisztában voltak azzal, hogy a hölgynek dolgoznia kell, mivel olyan a szerződése, hogy nem mehetett el máshová dolgozni, csak ha kártérítést fizet az ügynökségnek. Igazán hosszú szünet után most szó­laltam meg másodszor. Miért nem kia­bált éjszaka, hogy molesztálják, olyan hangosan, hogy a kedves bácsi felesé­ge is meghallja azt odafent a szobájá­ban? így legalább megtudta volna, hogy a kedves férje mivel foglalatosko­dik, pontosabban mivel szeretne foglal­kozni éjnek évadján a maga szobájá­ban? Válaszát hallva tényleg jó volt, hogy megfogadtam előzőleg a taná­csát, és ülve hallgattam a történetet A feleség ugyanis pontosan tud­ta, hogy a kedves férje mit csinál, valószínű őt is fe­nyegetésben és elnyo­másban tartja. Erre akkor jött rá az új­donsült munkaválla­ló, amikor másnap a néninek finoman utalt rá, hogy a férje látogatóban járt nála az éjszaka, amire ő csak azt válaszolta, hogy férje ki­csit holdkóros és össze-vissza jár­kál a házban. Azt már nem tisztázták, hogy a pincében lévő szoba messzebb van a holdtól, mint a holdkórosok ked­venc területe, a tető. De még azt is mondta az idős hölgy, hogy bizonyára ezt maga csak álmodta. Én arra gondoltam, hogy az ügy ez­zel véget ért, és a következő éjszaka va­lóban alvással telt el. Nem így történt, mivel újabb kísérlet történt a tapoga­­tásra, majd amikor ez ismét nem járt si­kerrel, az idős úr megfenyegette öt, és még azt is hozzáfűzte, hogy ne utasítsa el közeledését, mert hogy ő bosszúálló, vigyázzon nagyon! Másnap kezdődött a kitolás, öncélú munkabeosztás, semmivel sem voltak megelégedve, az ilyenkor szokásos kö­römkefével történő konyhai súrolás, és még néhány hasonló dolog, melyek sokunknak igencsak ismerősen hang­zanak. Az idős úr azzal is érvelt, hogy a hölgy elődje az éjszakai tapogatást en­gedte. Akkor miért ment el idő előtt - kérdezett vissza hősünk. A hazug vá­lasz után maga is elgondolkodott sor­sán. Kérdeztem, hogy most is onnan jött-e erre a találkára, mivel úgy gon­doltam, több mint három hónapig eb­ben a rettenetben élt kényszerhelyze­ténél fogva, de csak talált valami meg­oldást, vagy nem - kérdeztem. A válasz megint csak őt igazolta, amikor arra kért, hogy ülve beszélges­sünk, mert majd hanyatt estem a törté­netének hallatán. A hölgy megkérdezte tőlem, hogy hiszek-e a parajelenségek­­ben. Amikor igennel válaszoltam, na­gyon kellett vigyáznom arra, hogy ne­hogy elnevessem magam, hiszen nem hiszek azokban. Valószínű, hogy meggyőző választ adhattam, amikor mondtam, hogy nekem is van hete­dik érzékem, hogy titokzatos, okkult ösz­­szefüggéseketmegérzek. Legutóbbi szá­munkban a szektákról írtam, és így hihe­tőbb volta füllentésem. Elmondta, hogy neki fantasztikus adottsága van e témá­ban, és ez az adottság mentette meg to­vábbi connecticuti életét Tudja, nekem olyan energiaátadási, és egyéb gondolatátviteli képességem van, aminek eredményeként megszűnt a tapogatás - mondta. Ekkor nagy hibát követtem el, mert egy rossz kérdést tet­tem fel, amivel egyrészt elárultam, hogy nem hiszek a parajelenségekben, más­részt a dolgok logikája szerint a bácsi el­esett volna, és pontosan a hölgy ágyá­ban találja magát Ugyanis azt kérdez­tem, hogy miért nem feszített ki egy spárgát az ajtófélfa alsó fertálya közé? Nevetett de nem vette észre buta kér­désem lényegét, így számomra maradt a nem hihető, de természetesen elfoga­dott magyarázat, ami a hölgy földöntúli képességeiről szólt A bácsi továbbra is minden éjjel menetrendszerűen jött, de ő, képességéből adódóan az ajtó előtt megállította, és az nem lépte át a nyitott ajtó küszöbét Egy árnyék segített neki, és ez szinte megállította az öregurat Ez az árnyék megvédte őt a további a zak­latástól. Ez a természetfeletti erő, ener­giaátadási képesség annyira megjaví­tották helyzetét, hogy most, az elutazá­sa előtti búcsúzásnál megkérdezte tőle úgy a bácsi, mint a néni, hogy mikor jön vissza hozzájuk. Gondolom, addig meg­találják egymást idős koruk ellenére a házasság testi örömeiben is. (H) ~ I ■ ; “Szekírozták, kínozták, minden lépésébe belekötöttek, és azért tudták ezt tudatosan cselekedni, mert pontosan tisztában voltak azzal, hogy a hölgynek dolgoznia kell.” Mottó: „Ha eipéérekkej^Sti dolgod, soha ne nem logikus lény!” I* 17. oldal m EZ VAN -1. évfolyam 4. szám, 2004. június “Egy árnyék segített neki, és ez szinte megállította az öregurat. Ez az árnyék megvédte őt a további a zaklatástól.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom