Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-03-01 / 1. szám
A lehetetlent azonnal végrehajtjuk... írásom címét egy budapesti munkaközvetítő ügynökség irodájának falán olvasták itt tartózkodó elkeseredett ismerőseim. A népmesehősök kései utódai, akik nem hamuban sült pogácsával, hanem Malév repülőgéppel indulnak neki a nagyvilágnak, nagyon csalódottak. Néhányuk közülük - mondjuk ki bátran - modern emberkereskedelemmel foglalkozó ügynökségeket kerestek fel, melyek nem csak a lehetetlen elintézését, hanem még a csodákat is megígérik a hozzájuk betérőknek. Ezek a tapasztalatlan fiúk és lányok nem csekély ügynöki jutalék lefizetése után minden kötelezettséget aláírnak, jogaikról pedig a nagy ábránd esetleges elérése érdekében lemondanak. Hiszékenyek és naivak, pedig több év alatt összegyűjtött pénzük, vagy szüleik megtakarított pénze forog veszélyben, melynek a befizetése után várják a csodát. ígéretben nincs hiány, mindenkinek testhezálló munkát ígérnek, mindenki az USA területén olyan munkát kap, amihez kedve, vagy tehetsége van, sőt még be is tanítják őket ingyenesen. És ezt el is hiszik. Kedves ismerősöm hívott fel múlt héten, nem tudnék-e egy kiadó szobát három ággyal, vagy matraccal három Itt Amerikában a papírok sokkal fontosabbak lehetnek, mint otthon. fiú részére, akik a napokban érkeznek, és dolgozni szeretnének, természetesen a végleges itt maradás szándékával. Van pénzük ágybérletre? - kérdeztem. Válaszuk megdöbbentő volt. Majd az első heti keresetünkből kifizetjük - volt a határozott válasz. Naivan tovább kérdeztem: Van már munkájuk? Még nincs, de Pesten megígérték, hogy lesz valami meló - volt a lakonikus válasz. Munkavállalási engedélyről, egyéb papírokról már kérdezni sem mertem őket. Nagyon bátortalanul még annyit kérdeztem, mennyi pénzzel érkeztek ide. A válasz magabiztos volt, az egyiknél 60, a másiknál kerek 100, a hármadiknál 156 dollár volt. Nem semmi, ahogy ezt Pesten mondanák. Az angol nyelv ismeretéről már szót sem ejtettem, bár voltak feltételezéseim. A budapesti ügynökség, amely az állítólagos munkaadói címekkel ellátta őket nem volt elérhető, s a munkalehetőség már több hónapja nem volt aktuális. Amennyiben kapnak is néhány napra alkalmi munkát, annak bére éppenhogy csak élelemre lesz elegendő, de miből fizetik az ágybérletet, közlekedést? Ezek után olyan szociális helyzetbe kerülnek, hogy elmondhatják: otthon nem éltek olyan nélkülözésben, mint itt, a világ leggazdagabb országában. Senki nem világosította fel őket, hogy Amerika valóban csodálatos világ, de ahhoz, hogy életüket elindítsák, szükség van barátra, rokonra vagy ismerősre, aki segítséget nyújt a kezdőlépések megtételénél. Itt nem kizárólag anyagi segítségre gondolok, hanem jó szóra, korrekt felvilágosításra, hogy például értsék meg, itt Amerikában a "papírok" sokkal fontosabbak, mint Magyarországon. Ha semmi papírjuk nincs, és illegálisan dolgoznak, akkora 21. század modern rabszolgái lesznek, hiszen "munkaadóik" elképesztő módon kihasználják őket. Az ideérkezők legnagyobb része úgy mutatja be önmagát, hogy Magyarországon sikeres üzletem bér volt, a másoknak otthon házvezetőnője volt, és hát hogy képzelem el, hogy ő itt házvezetőnőnek álljon. Kérdésünk csak az, akkor miért nem maradtak otthon a jólétben, és miért akarják felcserélni a biztos egzisztenciát a bizonytalansággal? A férfiak legtöbbje jó esetben iparosok mellett talál munkát, de az említett engedélyek hiányában 8-10 dollár órabérrel számolhatnak, amely összeg akkor válik irreálissá, amikor a szerencsétlen átszámolja a kapott órabért a magyarországi órabérre. Amikor abból kell élelmet vásárolni, vagy lakbért fizetni, akkor jön csak rá, hogy majdnem éhbérért dolgoztatják. A lányok, asszonyok legtöbbje takarítást, gyermek, vagy idősebb emberek felügyeletét, háztartásvezetést vállal, rendkívül nehéz körülmények között. Az idős emberek emelése, mosdatása, napi ellátása, vagy az igazi "amerikai nevelésben" részesült gyermek felvigyázása elviselhetetlen feladat. Erre mondta egyik ismerősöm háromévi gyermekfelügyelet után: "Gyermeket csak képről szeretnék egy ideig látni!" Én a felelősség kérdését vetném fel és itt nem kizárólag a munkaközvetítők felelősségére gondolok. Kétségtelen, hogy Magyarországon jelenleg a fiatalok előtt nincs nagy perspektíva, ami a munkalehetőséget, családalapítást, otthonteremtést illeti. Azért 50 dollárral Egyes otthoni “munkaközvetítő irodák” a megtévesztő felszín alatt az átverés veszélyét is hordozhatják. Amerikába jönni elképesztő felelőtlenség. Ha meg is találják az ügynökségek által ajánlott munkalehetőséget, akkor is rengeteg veszély leselkedik rájuk. Az első időszak keresete az ügynöki jutalékra megy el, útlevelüket, repülőjegyüket a háziak "megőrzésre" elveszik, mert ebben állapodtak meg az ügynökséggel, egyszóval rabszolgákká válnak, legalábbis az első időszakban. (Nem egy szökésről hallottunk itt környezetünkben.) Ez pedig melegágya az elzüllésnek, az elkallódásnak, depressziónak, majd a drogozásnak és végül a bűnözésnek. Ezeknek a jó szándékú, naiv embereknek semmiféle engedélyük nincs, semmilyen kártyával nem rendelkeznek, hacsak nem egy Metró kártyával. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy mostanság már majd mindegyik munkalehetőséget csak Social Security-vel rendelkezőknek ajánlanak. A zöldkártyáról már ne is beszéljünk. Ezért felelősek az itt Amerikában működő munkaközvetítő irodák, amelyek az amúgy is csalódott lányoknak, fiúknak zöldkártya megszerzést ígérnek. Ezt nemcsak felelőtlenségnek, hanem lelketlenségnek tartom, ugyanis bizonyított tény, hogy ezek az irodák az arra rászorulóknak sok zöldkártyát nem szereztek be a közelmúltban! Mivel tudnánk segíteni mi itt élők ezeknek az embereknek, hogy ne váljanak Kallódó Emberekké, hogy stílusosan a híres amerikai film címét kölcsönözzem. Fel kellene hívnunk a hivatalos szervek figyelmét arra, hogy a magyarországi munkaközvetítő irodák a hozzájuk forduló embereknek teljesíthető, korrekt ajánlatokat adjanak. Itt pedig azzal tehetünk a legtöbbet, ha a segítségre vágyó embereket kizárólag az általunk ismert, megbecsült és már konkrét eredményekkel büszkélkedhető ügynökségekhez küldjük, akik a tisztes üzleti nyereség felvétele mellett nem feledkeznek meg az emberiességről sem. (H) Magasan képzett fiatalok is sokszor a kilátástalansággal kell megküzdjenek az Újvilágban, ha nincs rokonuk, ismerősük, barátjuk, aki eligazíthatja őket IMN17. oldal EZ VAN -1. évfolyam 1. szám, 2004. március
