Evangéliumi Világszolgálat, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-3. szám)
1956-01-01 / 1-3. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 7 Harsányi András: A HIT LÁNCA 1. Előfohász. 2. Énekkel dicsérjük Istent: CXXV. zsoltár 1., 3. és 4. verse: “Akik biznak az Úristenben Nagy hiedelemmel ... ”, “Mert az övéit ő nem hagyja ... ”, “Jelen van a jószivüekkel . . 3. Bibliaolvasás: Zsidókhoz irt levél 11. rész 1. versétől a 12. rész 2. verséig. 4. Bűnvalló ima és feloldozás. — 5. Főének: “Az egyháznak a Jézus a fundamentoma.” 6. Imádkozzunk: Felséges Isten, mennyei Édesatyánk! Gyermeki hálaadással emeljük fel Hozzád szivünket s szavunkat ebben az ünnepi órában. Hálát adunk Néked, hogy életünket megtartod és táplálod. Hálát adunk azért, hogy időről-időre megörvendeztetsz bennünket életünk sokrendü ajándékaival. Hálát adunk próbákért és szenvedésekért is, melyekkel megerősítesz minket és megedzed hitünket. Hálát adunk Néked az evangélium ismeretéért, Jézus Krisztus által való Magad kijelentésedért és hálát adunk azért, hogy idegenben is megőrized szivünkben és szánkon anyanyelvűnket és megengeded, hogy magyarul dicsérhessünk Téged. — Bocsásd meg vétkeinket, melyek mindenkinél mások, de amelyek mind egyformán a Te felségedet sértik és a Neked való engedetlenségből származnak. Megbocsátó kegyelmeddel adj alkalmat arra, hogy bűneinkből megtisztulhassunk és úgy élhessünk, hogy abban Te gyönyörködhess. Szent Igédben a hit hőseinek csodálatos társaságát mutattad fel előttünk. Életük példája ihlesse meg életünket, köztük legfőképpen a hit fejedelme, Jézus, aki a Te ajándékod számunkra, hogy legyen számunkra ut, igazság és élet. Az ő nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen. 7. Közének: “Megáll az Istennek Igéje.” 8. Alapige: Zsidókhoz irt levél 11:40: “Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” 9. Igehirdetés: Keresztyén Atyámfiái! A Zsidókhoz irt levél szerzője — nem tudjuk bizonyosan, hogy ki is volt — a bizonyságoknak nagy fellegéről beszél. Férfiakról és asszonyokról, akiket egy nép sok évszázados történelméből szemelt ki és akik nagy dolgoknak cselekvői voltak — hit által. A hit e hőseivel kapcsolatban ez alkalommal két dologra mutassunk rá különösképpen. Először is, a levél Írója úgy mutatja be dás után nem is lesz szükségünk reájok. Azonban kétségtelenül jó dolgok. Azután az Egyház is elfogadhat jó tanácsokat a világtól. Ha pl. egy ügyvédember, aki a római jogot ismeri, tanácsot ad, hogy miképpen kell törvényes dolgokat elintézni az Egyházban, jó lesz reá hallgatni. Végül is az igazság az, hogy a rómaiak jobban ismerték a jogi dolgokat, mint Izráel. Aranymondás: “Építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova Nisszi-nek.” 2. Móz. 17:15. a hit e hőseit, hogy az olvasó egyszeriben lássa és érezze: mindeniknek a hite egyéni hit volt s mindeniknek az életműve ennek az egyéni hitnek volt az eredménye. Nem másoknak a hite tette őket képesekké arra, amit elvégeztek, hanem mindeniknek az egyéni hite. Nem kölcsönvett, nem eltulajdonitott, nem is vásárolt és nem is öröklött hit, hanem egyéni hit, az egyénben önmagában megfakadt és megszületett hit. De ugyanakkor — és ez a másik dolog — amire a hit e hőseivel kapcsolatban rá kell mutatnunk, az egyének hite évszázadokon keresztül vonuló hitláncolattá kapcsolódik, amely a nép történelmében és életében végtére is az emberi keretet szolgáltatta Isten különös kijelentéséhez. Gondolkodhatunk azon, hogy mi lett volna, ha ebből a hitláncolatból kimaradt volna Ábrahám vagy Mózes, mi lett volna, ha Jézus nem hivatkozhatott volna a tizparancsolatra vagy arra, hogy mi mondatott meg a régieknek. Akármi lenne is ilyesféle töprenkedésünk eredménye, egy bizonyos: nem másitotta volna meg Isten üdvtervét; Mózes nélkül is kijelentette volna Magát Isten tökéletességében. — Tegyük azonban félre ezt a különös gondolatot, bár jó annak megerősítésére, hogy Isten mindenféle emberi történéseknek felette áll. Viszont: volt Mózes és voltak a hit többi hősei, az üdvtörténet olyan, amilyennek ismerjük és senki sem mondhatja, hogy nem ragyogó és páratlan történet. Hogy az egyének hite milyen elszakíthatatlan láncolatba kapcsolódik, azt legjobban a Zsidókhoz való levél Írójának ez a mondata bizonyítja: “Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” Itt nyilvánvaló, hogy a levél Írója Jézusra céloz, akit a levél írója és kortársai személyesen láthattak és hallhattak, illetve olyanokkal érintkezhettek, akik személyesen látták és hallották Jézust. A Jézus Krisztusban való hit olyan ajándék, olyan plusz, amiben a hit ótestamentomi hőseinek nem volt részük. Ránknézve ez annyit jelent, hogy nekünk megvan a Jézus Krisztus evangéliuma, mindörökre ugyanaz, mint egyéni hitünknek nagy alkalma. De — és ezért jelent számunkra olyan sokat a Zsidókhoz irt levélnek ez a része — a mi egyéni hitünk is bele kell kapcsolódjék egy hitláncolatba. Ez a rész a hit misztériumát tárja elénk, saját hitünk misztériumát. Hogy a mi hitünk is mennyire egyéni hit lehet és kell legyen, ugyanakkor azonban hitünk nem lehet kizárólagos magántulajdon és nem élhet önmagában. A hit társat keres. A hit nem érzi jól magát egyedül. A hitnek társas igénye van. Ezért van egyház. Az egyház, Krisztus egy
