Evangéliumi Világszolgálat, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-3. szám)
1956-01-01 / 1-3. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 15 ben maradva elvesznie, hanem azoktól szabadulva szolgálhatja az Ur akaratát, követheti Krisztust és részese lehet a megtartatásnak, az örökéletnek. — Ebben nyilatkozik meg Isten szeretete: Élő emberi testben adja megvalósult akaratát és felhiv minket arra, hogy higyjünk: az Ő akarata bennünk is megvalósulhat. 4. Itt azonban felmerül a kérdés: Ha Isten szereti ezt a “világot”, az emberiséget és ha egyben O mindenható is, akkor ugyan miért oly szerencsétlen az emberiség, miért van tele annyi bajjal és nyomorúsággal? Miképp egyeztethető össze a szerető Mindenható és az ember mérhetetlen szenvedése? Ezekre a kérdésekre nem tudunk más feleletet adni, mint azt, hogy Isten nyilvánvalóan megtette a maga részét Jézus adásával, ajándékozásával és az embernek is meg kell tennie a maga részét a Jézusban, a megváltóban és az uj emberben való hittel. Az kétségtelen, hogy Isten szeret minket, de hogy az elveszéstől megmenthessen, ahoz el kell fogadnunk Isten szeretetét, hinnünk kell Krisztusban, hallgatnunk kell reá és követnünk kell őt. Ha nem hiszünk benne, akkor ez a “világ”, az ember kétségtelenül elvesz; sem tudománya, sem ravaszsága, sem hatalma nem képes megtartani. Ott van az ember tudománya! Óriási! Soha sem volt nagyobb, mint ma. De végeredményben tud-e segitni a “világon”? Nem úgy van-e, hogy minél nagyobb a “világ”, a krisztustalan ember tudása, annál szörnyűbb veszedelemben van? Volt-e az egész emberiség valaha is olyan önmaga okozta egyetemes katasztrófa előtt, mint most, mikor tudása felülmúlja az összes előbbi nemzedékekét?! A végső megsemmisülés lehetősége közepette az evangélium arról biztosit ja a hi vöt, hogy Isten szeret minket és ha hiszünk a Jézusban adott Útban, Igazságban és Életben, akkor el nem veszünk. A Krisztus vezetése alatt álló ui ember ki tudja ragadni az emberiséget a végveszélyből és reá tudja vezetni az igaz útra, az alázatosság, irgalmasság, szeretet, testvériség útjára. Isten felajália ezt a lehetőséget. Nem kényszeríti reánk. Tudom, nehéz dolog megérteni, hogy a mindenható Isten nem zsarnok, hanem az emberre, reád és reám bizza a választást. Az atya és a fiú viszonyát akarja, nem pedig az uralkodó és alattvaló, vagy az ur és rabszolga viszonyát. Gondoljuk meg, hogy Ő szeretet és csupán csak ez tudja megmagyarázni nekünk ezt a titkot, Isten eme magatartását. \lkalmat és szabadságot ad nekünk arra, hogy a Jézusban hivő és őt követő megváltott ember útját válasszuk. Aki pedig hisz Jézusban, az nem akar “elveszni” a bűnben, hanem az örökkévalóság törvényei szerint igyekszik élni. Komolyan veszi Jézus kijelentését: “Valaki elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Márk 8:35.) Fő kérdése nem az lesz, hogy miképp keressen sokat, miképpen váljék hatalmassá a politikában, miképp jusson hírnévhez, hanem hogy miképpen hasonlítson Jézusra, miképpen teljesítse a nagy parancsolatot, szeresse Istent és felebarátját és Krisztus bölcsességével miképpen építse Isten békességes országát. Természetesen nem kicsinyli le a vagyon, hatalom, ügyesség és tudás jelentőségét, de ezeket Krisztus céljai érdekében csak mint eszközöket tekinti. Ha Istennek a bűnös ember iránti szeretetére gondolunk, melyet Jézus elküldésével kinyilatkoztatott és ha gondolunk a Jézusban való hit által történő megváltásra, akkor már nyilvánvaló az, hogy textusunk milyen mélységesen és teljesen kifejezi a keresztyén evangélium lényegét. Ezután még csak egyetlen dolog marad hátra és ezt mindenki csak saját maga tudja megtenni. Nevezetesen azt, hogy alapigénknek a “világ” és a “valaki” szavai helyett a saját nevét helyettesítse be. Ezért miközben még egyszer elismételjük alapigénket és a “világ” és “valaki” szavak kimondása helyett csendben maradunk, próbáljuk meg a csend alatt őszinte, reménykedő szívvel a két szó helyett behelyettesíteni saját nevünket: “Mert úgy szerette Isten .......................-t, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy (ha) ............. ............... hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ámen. 10. Imádkozzunk: Verjen gyökeret szivünkben az igéd, Urunk Isten és győzzön meg arról, hogy szeretsz minket. Szereteted ébresszen bennünk is mély és munkás szeretetet irántad és testvéri szeretetet embertársaink iránt. Atyánk, most a Jézus bizonyságtétele nyomán tudjuk és bizonnyal hisszük, hogy ennek a világnak nem kell szükségképpen elvesznie, hanem amilyen mértékben mi egyenként hiszünk Krisztusban, meggyógyult életünkön át megtartódik és az örökkévalóság erőivel téged szolgálhat. Vágyakozunk arra, hogy elménk mindig a te igazságaidat forgassa, szivünket mindig a te szereteted melegítse és egész életünkben kiábrázolód jék a te drága ajándékod, az Ur Jézus Krisztus. — Atyánk, arra kérünk, szólíts meg újból egyenként minden magyart szerte e világon, akárhányszor vétkeztünk is ellened. Éreztesd meg mindnyájunkkal, hogy te kész vagy megmenteni minden bűnünktől és kész vagy meggyógyitni minket. Legyen hit a szenvedőkben, hogy minden hozzád fordulónak jó atyai belátásod szerint mindig segítesz. A hitetlenségtől ments meg minden emberi szivet, hogy a Krisztus kérése, mely a mi hozzád intézett kérésünk is, nyerjen beteljesedést, amikor igy könyörgünk hozzád: 11. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . Ámen. 12. Záróének: “Egyedüli reményem, Oh Isten, csak te vagy.” — 13. Adakozás. — 14. Énekeljük nemzeti imánkat: “Isten, áldd meg a magyart.” — 15. Áldás. — 16. Csendes imádság.