Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 11 VASÁRNAPI ISKOLA Rovatvezető: Dr. Tunyogi Cs. András Címe: 6712 Jersey Ave., Cincinnati 33, Ohio, U. S. A. A BÉLPOKLOS MEGGYÓGYÍTÁSA (Mát. 8:1-4.) Ez az első gyógyítási történet, amelyet a Biblia Jézusról elmond. Hogy a gyógyítási történetek mit jelentenek, elmondottuk a múlt leckében: azt akarják szemléltetni, hogy Jézus Krisztusban Isten ereje és hatalma itt volt és itt van a világban és már most, mielőtt Krisztus visszajönne, megszünteti sokszor a szenvedést. (Gondolom jó lesz, ha most újra elolvassátok a múltkori leckét). — Mármost az első gyógyítás egy bélpoklosról szól. Ennek meg van a maga oka. A bélpoklosság rettenetes betegség, amelynek a gyógyítását, de még csak a pontos okát sem ismerik ma sem. Talán valami tuberkolózis féle, — mondják. Némelyek szerint nem is mindig ragadós, csak azok kapják meg, akiknek a kenyerébe konkoly kerül. Ebben a növényben volna valami, ami elősegíti a fertőzést. Mindenesetre Jézus idejében még kevesebbet tudtak róla. Látták azonban, hogy borzalmas beteség és vallásos jelentőséget tulajdonítottak neki. Úgy is hívták, hogy “Isten verése” és azt gondolták róla, hogy maga az ördög okozza Isten engedélyével. Ezért — és nem azért mert ragályos volt, — aki ezt a betegséget megkapta, az egyházból kizárták és az emberektől elválasztva, külön kellett élnie. A bélpoklos ember nem Isten, hanem az ördög embere volt az akkori hit szerint. Ha azonban meggyógyult, — a gyógyulást az akkori hit szerint egyedül Isten hozhatja a maga csodálatos erejévé, — akkor újra felvették az egyházba. Ezért a hitért mondja el a Biblia először a bélpoklos meggyógyításának történetét. Ha u. i. a bélpoklosság az ördög betegsége, ha azt csak Isteni tudja egyedül meggyógyítani és ha Jézus ezt a gyógyítást végrehajtotta, akkor kétségtelen, hogy benne Isten ereje működik és le tudja győzni az ördögöt is. — Az akkori emberek számára ez a lehető legnagyobb öröm volt. De azt hiszem, hogy számunkra is a legnagyobb öröm. Mert mit is jelenthetne ez egyebet, mint hogy nincs olyan gonosz erő és hatalom, amely minket Jézus Krisztustól, az Isten Fiától elválaszthatna?! Sem a bűn, sem a halál, sem semmi más hatalom nem 13. Áldás: Istennek népe, áldjon meg tégedet az Ur és őrizzen meg tégedét. Világosítsa meg az Ur az ő orcáját terajtad és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Ur az ö orcáját tereád és adjon békességet néked. Ámen. 14. Csendes imádsággal fejezzük be istentiszteletünket. (Ezt az istentiszteletet Szigethy Béla, református lelkész írta.) erősebb, mint Krisztus. Téged és engem ki tud szabadítani a bűnből és halálból és visszavesz a maga közösségébe, barátságába. Már itt, ebben a világban megkezdi rajtam a gyógyítást. A feltétel csak egy: tegyek úgy, mint a bélpoklos tett, menjek hozzá, imádkozzam hozzá, keressem őt az Igében és meg fog kezdődni benniem a gyógyulás. Van azonban egy másik dolog is ebben a történetben. Mihelyt a bélpoklos meggyógyult, Jézus azt mondotta neki, hogy menjen el a templomba, mutassa meg magát a papnak és vigye fel a szokásos áldozatot (lásd 3. Móz. 14:2-32). Az áldozat bemutatása annyit jelentett, hogy a meggyógyult poklost visszavették az egyházba. Amit tehát Jézus parancsol, az ez: menj el az egyház hivatalos képviselőjéhez, a paphoz és az visszavesz az egyházba. Miért parancsolta ezt Jézus? Miért mondotta a poklosnak, hogy menjen vissza az egyházba — akkor még csak ótestamentumi egyház volt — és maradjon meg annak a közösségében? Azért, mert ő is — hasonlóan a többi akkori emberrel — így hitte és tudta, hogy azok, akik az egyházban vannak, Isten hatalma alatt vannak és rájuk Isten ereje újra és újra kiárad. — Ez fontos dolog a mi számunkra, akik — sajnos — sokszor másképpen gondolkozunk az egyházról. Azt hisszük, hogy az egyház valami jó társaság, amelyben lehet hallani az Igét, lehet tanulni Istenről, lehet hallani a helyes életről, de aztán semmi egyéb nincs benne. Pedig íme, Jézus szerint az egyházban Isten ereje van jelen. Nem elég csak “úgy” keresztyénnek lenni. Nem elég csak otthon olvasni a Bibliát és otthon imádkozni. Hivatalosan is bele kell tartozni az egyházba, részt kell venni az életében — templomba járni, szolgálni az egyházban, — mert csak így vagyunk igazán tagjai. Csak így vagyunk igazán Isten hatalma alatt. Most pedig gondoljátok meg: egy kicsit mi is poklosok vagyunk. Vagy legalább is mindnyájan meg vagyunk fertőzve ez által a betegség által. Vagyis, mindnyájan alkalmatlanok vagyunk arra, hogy Istennel és az c egyházával közösségben legyünk. Menjünk oda Krisztushoz. Kérjük a gyógyulásunkat és azt, hogy kapcsoljon vissza minket a maga egyházába. O megteszi ezt. Aranymondás: "És kinyújíván kezét, megillelé őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága." (Máté 8:3). Az évi cseresznyevirág ünnepség felvonulásán az Egyesült Államok fővárosában, Washington, D. C.-ben az egyik legszebben diszitett virágautó bíbor, fehér és arany színeiben az első jelenet a világ népeit képviselő nemzeti ruhás nők által körülvett hatalmas földgömb volt. A második jelenetet a nyitott bibliát tartó, szószéken álló lelkész képezte. A szószéken ez a felírás állt: “Krisztus a Világ Reménysége”. A harmadik rész kétméteres keresztből állott. Az oldalakon pedig ez a felírás volt olvasható: “Egyházak Világtanácsa Nagygyűlése, Evanston, Illinois, 1954”. A virágautót a Washingtoni Egyházak Szövetsége állította elő.
