Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 3 és rend — Egységünk Krisztusban és szétsza­­kadozottságunk egyházainkban”; “Evangélizáció — az egyház küldetése azokhoz, akik kivül vannak rajta”; “A társadalmi kérdés — a világ­­viszonylatban nézett felelős társadalom”; “A nemzetközi ügyek — keresztyének a világkö­zösség küzdelmében”; “Csoportok közötti viszo­nyok — az egyház a faji és népi feszültségek ^közepette”; “A laikus — a keresztyén ember a hivatásában”. Ha ezek elé a témák elé fel­írjuk: “Krisztus a magyarság reménysége”, ak­kor előttünk áll a megoldásra váró nagy ma­gyar kérdések sora, melyeket — meggyőződé­sünk szerint — csak Krisztusban tudunk meg­oldani: a magyar egyházak, a magyar külde­tés, a magyar szociális felépítés, a magyarság­nak a többi fajokkal való viszonya, a nem­zetek társadalmában való feladata, a magyar keresztyénnek a hivatásában való élete kér­dései. Ezekre a kérdésekre gondolva minden más utón csak zavar, félelem, bizonytalanság és homály borit be. “A Világ Reménysége” nélkül eddig nem sikerült megoldanunk semmi kérdésünket. Érdemes lenne részleteiben meg­tárgyalnunk hát sorsdöntő kérdéseinket a krisz­tusi alapon, magyar őszinteséggel. AZOKHOZ, AKIK SEGÍTENI AKARNAK . .. Mire lapunknak ez a száma eljut az olvasók­hoz, már karácsony rég elmúlt. De nem múlt el azoknak szüksége, akiknek 1953 karácsonya és 1954 ujesztendeje után is egy németországi vagy ausztriai barakk a lakásuk, hatósági kényszerse­gély a “jövedelmük” — nyomorúság a sorsuk. A Szórványban Élő Magyar Református Egyház és a szórványmunkával kapcsolatban álló lapok, az Evangéliumi Világszolgálat és a Jöjjetek is­mételten mutatott rá arra, hogy a már kivándo­rolt, megtelepedett magyaroknak keresztyéni fe­lelősége azoknak segítése, akik önnön hibájukon kivül még ma is alatta vannak a “méltó” emberi életszínvonalnak. A kivádoroltak közül sokan vannak, akik ezt nemcsak tudják, de át is érzik és megfelelő­képpen cselekszenek is. Ezek száma azonban még mindig aránytalanul kicsiny azokhoz képest, akik—a különböző érveket és kifogásokat össze­­süritve—körülbelül ezeket mondják: “épp most voltam kénytelen egy ezerdolláros használt au­tót venni (újra, bizony, nem telik), tehát termé­szetes, hogy képtelen vagyok európai segélyak­cióra, csomagportóra 3-4-5 dollárt adni.” Akik számára ez az érvelés megállja a he­lyét—ne is próbáljon adni. Aki azonban másként érez, az újra és újra adjon és küldjön. Minden­kinek vannak személyes ismerősei Európában, akikről tudja, hogy segítségre vannak szorulva. Küldjenek nekik követlenül pénzt vagy ruhane­műt. Az igazságos elosztást és a kivándorolt ba­rátokkal nem rendelkezők megsegítését biztosít­ja azonban, ha a segítséget lehetőség szerint köz­pontosítjuk és úgynevezett “clearing house”-okat létesítünk. Ilyenek elsősorban a Németország­ban és Ausztriában működő Lelkigondozó Szol­gálatok segélybizottságai, amelyek az érkezett segélyanyagot kellő helyzetismerettel tudják szétosztani. Amerikában a segélymunka irányítását a SzEMRE felkérésére Abrahám Dezső reformá­tus lelkipásztor (134 Norman Ave., Roebling, N. J.) volt szives elvállalni. Munkája a következők­ből áll: nyilvántartja azokat az európai családo­kat, akik —a Lelkigondozó Szolgálat igazolása mellett — segítségért fordulnak amerikai vagy canadai hittestvéreikhez. Nyilvántartja azokat, akiknek a SzEMRE, Evangéliumi Világszolgálat vagy Jöjjetek közvetítésével segítség ment. Sa­játmaga is gyűjt segélyanyagot és küldi azt át Európába. Aki tehát úgy érzi, hogy akar és tud segíteni azokon, akik a DP-sors egyre súlyosbodó lelki és anyagi terhei alatt szenvednek, a következő­ket teheti: kérjen Abrahám Dezsőtől címet, hogy hová küldjön segítséget és küldje el közvetlenül az igy kapott címre. Ha ezt bármi okból nem kívánja ilymódon lebonyolítani, küldje pénz­adományát vagy csomagját Rév. Ábrahám Dezső­höz, aki továbbküldi Európába. Ez azonban ter­mészetesen költségtöbbletet jelent: átcsomago­lást és mégegyszeri portót. Végül mindenki küldhet pénzt vagy csomagot a Lelkigondozó Szolgálatokhoz, melyek címei a következők: Ung. Ref. Hilfskomitee, p/A. Dr. Kari Jakó, Nobel­platz 6, München-Freimann 60, Germany Europe, illetve: Ung. Ref. Hilfskomitee, p/A. Johann Koppandy, Belruptrasse 8, Bregenz, Vorarlberg, Austria, Europe. Mód tehát van többféle. A fontos a szándék és a cselekvés. AMERIKAI BEVÁNDORLÁS .[• • Az új amerikai bevándorlási törvény vég­rehajtási utasítása e számunk lapzárta előtt még nem jelent meg. Értesülésünk szerint az első indulásokkal aligha lehet a jövő év közepe előtt számolni. Az azonban feltétlenül szükséges, hogy a kivándorolni szándékozók haladéktalanul jelent­kezzenek és regisztráltassák magukat a lakó­helyükhöz legközelebb eső U. S. A. konzulnál. Itt ismételjük meg, hogy az új törvény szempontjából nem jöhetnek tekintetbe azok, akik előzőleg már valahová kivándoroltak, te­hát azok, akik Délamerikában, Ausztráliában, Újzélandban, vagy bárhol másutt vannak, Ázsiá­ban, illetve Afrikában. Ugyancsak nem esnek a törvény hatálya alá a Canadában és a Nagy­­britanniában élők. Testvérünk: előfizetését rendezte-e már 1953-ra és 1954-re? Az Evangéliumi Világszolgálat évi előfizetési díja $2.50. Pénztárosunk címe: Rév. Alexander Babos, 901 King’s Highway, Bridgeport 5, Conn., USA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom