Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-12-01 / 12. szám

EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 7 ÍROTT istentisztelet (78. szám. Vasárnapra) J ■ » . —­­­­­­­.................................. • « • A HŐSIES ÉLET TITKA 1. Előfohász: A mi segedelmünk jöjjön Isten­től, aki Atya, Fiú, Szent Lélek, teljes szent­­háromság, egy, örök, igaz Isten. Ámen. 2. Énekkel dicsérjük Istent (61.-ik zsoltár): 1. Kiáltásom halld meg Isten! Vedd füledbe Az én könyörgésemet; Mert én szivem nagy Ínségből, Messze földről Kiáltja felségedet. — 2. Vigy fel engemet kőszálra, Magasságra, Hogy bátorságom legyen; Mert te vagy én erős tor­nyom, Vigasságom Én ellenségim ellen. — 7. Kegyelmedért vigan zengek Szent nevednek, Uram, hálaéneket; Mindörökké téged áldlak És imádlak, Mert megtartál engemet. 3. Istennek igéjét hallgassuk meg Lukács evangéliuma 12.-ik része 22-32. verseiből: “Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözköd­jetek. Az élet több, hogynem az eledel és a test- hogynem az öltözet. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csürük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Annakokáért, ha a mi legkisebb do­log, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? Tekintsétek meg a liliomokat, mi­­módon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak; de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a füvet, mely ma a me­zőn van és holnap kemencébe vettetik, igy ru­házza az Isten: mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitüek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mindezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy nektek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát és ezek mind megadatnak néktek. Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” — A kegyelem Istene tegye áldottá az ő igéjét, hogy beszéde lakozzék bennetek gazdagon és sok gyümölcsöt teremjetek az Ő dicsőségére. Ámen. 4. Imádkozzunk! Istenünk, a reád való gon­dolás és szent nevednek említése már kiemel minket annak a megszokott emberi életnek a köréből, mely tele van bizonytalansággal, félel­mekkel, hitetlenséggel, gyűlölködéssel és fáj­dalmakkal. Neved említése már belehelyez min­ket a Te lényednek abba a légkörébe, mely a bátorítás, vigasztalás, erőtadás, bölcsesség, ir­galom, béke és szeretet leikével van tele. Ál­dunk Téged azért, hogy ma is megadtad ne­künk nemcsak az alkalmat, hanem az engedel­mességet is arra, hogy ezen az istentiszteleten részt vegyünk. Úgy állunk Előtted, amint va­gyunk. Nem titkoljuk Előtted bűneinket, sőt inkább meg valljuk azokat és könyörgünk, vedd el azokat tőlünk. Szabadíts meg gyarlóságaink­tól, hiábavaló gondolkozásunktól, ostoba gőgünk­től és testünk restségétől. Eltávolitván gondo­latainkból és szivünkből a bűnt, foglalja el egész valónkat a Te igéd magasztos tanítása és irányitó hatalma és igy legyen áldottá ez a mi istentiszteletünk, a Jézus Krisztus nevé­ben. Ámen. 5. Énekeljük Isten igéje hallgatására ké­szülve: 1. Ne csüggedj el kicsiny sereg, Bár egész föld tör ellened Gyülölség fegyverével! Ne félj, dühe el nem tipor. A Lélek ellen földi por harcolhat, de mit ér el? Harcolhat, de mit ér el? — 2. Bízzál, az Ur veled leszen, Se vad bosszú, se félelem Nem árt igaz ügyednek; Ő áll melléd, ha jön a vész, Megtart, a harc bármily nehéz, Pokol sem győz feletted, Pokol sem győz feletted. — 3. Az Istené a hatalom A mennyen, földön, poklokon, Karja meggyőz­­hetetlen! Ki ő vele tusára száll, Mit ér a kard, sok kopjaszál Az ő hatalma ellen, Az ő ha­talma ellen! 6. Az Ige, melyen át ma szól hozzánk az Ur, irva van a 27.-ik zsoltár első versében, eképpen: “Az Ur az én világosságom és üdvös­ségem: kitől féljek? Az Ur az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” 7. Igehirdetés: Kedves Testvéreim! — Az emberi élet az öröm és szomorúság, a győzelem és vereség, a bizakodás és aggodalom ellentétes pólusai között zajlik le. Ha hiányzik valaki életéből a győzelem és bizakodás élménye, élete mind­inkább elviselhetetlenné válik és tragédiában végződik . . . Viszont a szomorúság, vereség és félelem érzése nélkül emberi életet elképzelni nem is lehet. Minél kisebb és kiegyensúlyozatlanabb ez a feszültség egy ember életében, annál hét­köznapibb, jelentéktelenebb annak egyénisége. Viszont minél nagyobb és kiegyensúlyozottabb e két véglet közötti feszültség egy emberben, annál kimagaslóbb annak egyénisége. A felolvasott zsoltár tükre ennek a belső feszültségnek, annak a harcnak, mely az em­berben végbemegy a bizakodás és aggodalom, a győzelem és vereség, az öröm és bánat kö­zött . . . Mutatja Dávid bizakodásának és aggó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom