Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat 1. Szám____________________________ 1954. JANUÁR V. Évfolyam KERESZTYÉN REMÉNYSÉG A legnagyobbnak és legfontosabbnak tervezett egyházi esemény az Ur 1954.-ik esztendejében az Egyházak Világtanácsának (World Council of Churches) augusztus 15—31-én az Amerikai Egyesült Államok Illinois állama Evanston nevű városában lefolytatandó közgyűlése. 1948 augusztusában a hollandiai Amsterdamban volt az Egyházak Világtanácsának első, alakuló közgyűlése. A mostani, második közgyűlésre 160 protestáns és görög keleti (orthodox) egyház képviselői jönnek össze, akik a föld majd minden faját és nemzetét képviselni fogják. Ebben a nagymérvű egyházi összefogásban nem vesznek részt egyes kisebb protestáns csoportok és a római katolikus egyház. A magyarországi református és evangélikus egyház, valamint az Egyesült Államok-beli és a kanadai magyar reformátusság nagy része egyháztestei révén beletartozik az Egyházak Világtanácsába. A Világtanács célja nem az, hogy szuperegyház legyen, hanem hogy a keresztyén egyházak erőit összefogja az egész világ minden nemzetének az Ur odaadó, tudatos, célszerű szolgálatára. Keresi és előmozdítja az egész emberiséget érintő alapvető kérdéseknek Isten szerint való megoldását. így adódott, hogy mikor 1950 júliusában az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága a kanadai Torontóban a második közgyűlés központi tételét akarta leszögezni, ezt a határozatot hozta: “Elérkezett az ideje annak, hogy az Egyházak Világtanácsa komoly lépést tegyen arra, hogy a modern világgal kapcsolatosan kifejezésre juttassa azt a hitet és reménységet, melyről alapelveiben bizonyságot tett és mely által az egyházak élnek. A világ tele van hamis reménységekkel, félelemmel és kétségbeeséssel. A vallási közömbösség nagymérvű. Az egyházakban nem nyilatkozik meg világosan a lelki erő és a győzedelmes reménység. Ezért úgy gondoljuk, hogy a közgyűlés fő témájának annak a vonalnak leszögezésében kell lennie, hogy Jézus Krisztus, mint Ur, az egyedüli reménysége mind az egyháznak, mind a világnak.” így lett a második közgyűlés vezérgondolata ez: “Krisztus a világ reménysége.” A tizennyolc tárgy között, melyből ezt a vezérgondolatot kiválasztották, ott volt többek között az ember szabadságának, a háború és a keresztyén evangélium viszonyának, a gazdasági bizonytalanságnak és egyebeknek a fontos kérdése, de félelmekkel és hamis reménységekkel tele világunk legsürgősebben tisztázandó kérdését a keresztyén reménység témájában ismerte fel a központi bizottság. Hamis reménységek Rendkívül zavaros és halálos robbanások veszedelmével tele világunkban sokféle reménység után nyújtják ki kezüket a tömegek és sokféle eszme emberei és szervezetei kínálják feléjük a hamis, a megoldást nem hozó vagy egyenesen pusztító kimenetelű reménységeket. A magát leginkább és leghatékonyabban kellető a kommunista reménység. Hogy ez a hamis reménység milyen hódításokat végez magyarok között is, arra nemrégiben “Szemben egy szovjet pionírral . . .” címen igen érdekesen utalt, egy-két vonatkozásában, Milotay István cikke. Ez a kommunista reménység kisértette meg Erdély magyarságát is, melyet a sovén román hordák által való lemészároltatástól az orosz kommunistákkal való megegyezés mentett meg. Ez a végeredményében megsemmisítő reménység adott magyarnyelvű iskolákat a moldvai magyar-csángóknak, akiket a 18.-ik század eleje óta rendszeresen elnyomtak számító egyházi és ébredő román nácionálista törekvések. Ez a hamis reménység vitte Kina százmillióit a vörös szférába, ez menetelteti India nagyvárosainak utcáin tízezres számokban a kommunista tömegeket, akik “Éljen a forradalom! Meg fogjuk ölni őket!” kiáltásokkal jelzik reménységük lényegét. De abban a reménységben ott látják a kasztok közötti különbségek eltörlését, a vagyoni egyenlőtlenség, a nyomorúság megszüntetését is. Ázsiában, Afrikában, Amerikában, Ausztráliában, Európában, a komvilágszolgálat EVANGÉLIUMI
