Evangéliumi Világszolgálat, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 4 A többiek pedig protestáns főuraknál, különösen I. Rákóczy György birtokain találtak otthont. Rákóczy Györgynek a morva határ mentén elterülő birtokain, közel a határhoz, azonnal nagy gyülekezetek alakultak (:P1. Szakolca, Szenice, Pucho, Lenice községekben:) Nyári, Vízkelety, Bethlen, Szunyogh, Thurzó és mások birtokain is sok husszita gyülekezet alakult. Amíg azonban az erdélyi részen törvényes vallásszabadságuk volt, a magyar részen csak a birtokos főurak tekintélye védte, ha védhette őket az üldözések ellen. I. Rákóczy György, mikor francia-svéd szövetséggel megindította háborúját a Habsburg-ház ellen, vallásszabadságot ígért a cseheknek is, de mert a török eltiltotta őt a svéd szövetségtől, 1645-ben befejezte háburuját a linzi békekötéssel, azonban itt a magyar protestánsok szabadságát biztosíthatta csupán. A menekült csehek tehát, hogy ennek a békekötésnek hasznaiban Magyarország területén részesülhessenek, még a békekötés törvénybeiktatása előtt kijelentették, hogy a magyar református egyház kebelébe lépnek. A magyar ref. egyházkerületek ezt a kijelentést hivatalosan tudomásul vették. De a csehek ennek ellenére továbbra is a maguk vallásában éltek. — Tudjuk pl., hogy Comenius 1650 május 1-én Pucho-n, mint a szétszórt csehmorva hussziták seniora, zsinatot tartott, hogy megállapítsák Sárospatakra menetelének feltételeit. Ott megszabták, hogy Lórántffy Zsuzsánna meghívását csak akkor fogadhatja el, ha Rákóczy Zsigmond pártfogásába veszi a cseh-morva testvéreket és ha a sárospataki iskolában morva tanulók ingyen tartásban részesülnek... És tudjuk azt is, hogy 1660-ban Puchón még mindig 10 husszita lelkész tartott gyűlést azért, hogy tiltakozzanak Drabik Miklós “Lux in tenebris” című, 1657-ben Comenius által Amsterdamban kiadott munkája ellen, melyben a szerző a Habsburg dinasztia közeli összeomlását jövendölte meg. A tiltakozásnak meg is lett az eredménye, mert csak Drabikot végezték ki Pozsonyban, 1671. julius 16-án. A csehek tehát papjaikon keresztül maguk gondozták nemcsak a kimenekült híveket, hanem azokat is, akik otthon, színleg a katholikus egyháznak voltak a tagjai, de befelé hívek maradtak őseik hitéhez. Akkor azonban, mikor a “Delegatum Judicium” elé került az ország valamennyi protestáns papja és tanítója, a csehek ellen is vádat emeltek. Vitnyédi Istvánnak Keczer Ambrushoz írt állítólagos levelében, melyre a vád épült, többek között ez állt: “A sziléziai, morva és cseh igaz atyánkfiái a zsolnai prédikátorral és vele határosokkal, az austriai és morva fehérhegytöviek pedig a senicei és sobotistaiakkal értenek egyet. FelsőAustria is komolyan őrködik. A turolukai kerületet, hol legjobb a gyalogság, ugyanazon hely prédikátora rendezi felkelésre.”... A vád alól nem szabadulhattak a csehek sem. Nem tudjuk, hogyan pusztították el őket, de tény, hogy vezetők nélkül maradtak. Egyházi életük Magyarországon is megszűnt. Hiába terjesztették panaszaikat az 1681-ik évi országgyűlés elé, nem kaptak articuláris helyet, hiába mentek 1687-ben újra panaszra, nemcsak hogy nem orvosolták bajaikat, de még a házi istentiszteletek tartását is eltiltották nekik. így aztán kizárólag a magyar református egyház missziói munkája tartotta fenn a halálraítélt hitéletet. Ez a munka a legnehezebb és legveszedelmesebb munka volt. Az 1781. évi soproni országgyűlés XXVI. t. cikke szerint kijelölt articularis helyek közül a morva-szélhez legközelebb Réthe (Pozsony megye) község esett. Ez a hely lett a cseh-morva elesettek felé irányuló magyar ref. misszió központja. Innen mentek a lelkészek arra az útra el, melyről soha sem tudhatták, visszátérhetnek-e ismét. De a munka nem szakadt meg. Az 1689- ik esztendőben ugyan Csuzi Cseh Jakabot, aki Debrecenből, mint komáromi esperes akkor térhetett csak vissza a “Delegatum Judicium” után először egyházmegyéje területére egyszersmint komáromi lelkésznek is, ezért vallatták, hogy kik azok, akiket az eretnekség visszaállítására a csehek közé küldeni merészelt. Nem állíthatjuk, hogy ez volt az ok, de az 1687-ik évi országgyűlésen már a panaszok között szerepel, hogy Komáromból újra elűzték a református papokat. De ennek ellenére is folyt a gondoskodás. A réthei egyház régi anyakönyvében az 1701-ik esztendő június 24én ezt olvashatjuk: “A csehországi vallásukon való atyafiaknak becsületes követtyek volt nálunk, ki is hírt mondott ujobban való eljövetelek felöl. De minthogy szegényeket egyszer jó igyekezetükben megszomorították, avagy üldözés hírét hallották, ebben az évben nem jöttek el.” Világos, amit a sorok mögött olvashat az ember. A magyar lelkészek munkája nehézségekbe ütközött, felkeresték őket maguk a csehek, de ezekre is nagy volt a vigyázás, hát nem mindig sikerült nekik a lelkűk épülésére valót megszerezni. Az 1703-ik esztendő a reménykedésnek esztendeje volt. Nemcsak a magyarok, hanem a letiport csehek is tele voltak várakozással, hogy Rákóczy Ferenc, kinek sikerült a fogságból megszabadulni, majd meglobogtatja a szabadság zászlaját. Mindenki hitt a győzelmében és annak természetszerű első gyümölcsében: a vallásszabadságban. Éhez készülődtek a csehek is, illetve ehez készítették őket a magyarok. VALESIUS ANTAL JÁNOS A debreceni főiskolában beiratkozott egy akkor 40 éves férfi: Valesius Antal János, hogy ott rendkívüli úton pappá képeztessék: hogy a remélt szabadságban legyen, aki az árva cseheket szervezze. Valesius Debrecenből azonnal hazájába ment, de a szabadságharchoz fűzött remények szétfoszlása után ismét Magyarországba tért vissza és mint legalkalmasabb helyen, Réthén telepedett le. A komáromi egyházmegye egykorú jegyzőkönyveiből olvashatjuk: “jelen volt még Réthén lakozó cseh prédikátor Valesius János is.”... ő váltotta fel a “Delegatum Judicium” utáni magyar lelkészek munkáját. De ez a munka is a magyar református egyházé volt, mert Valesiusnak megélhetésére valót a magyar egyházakban gyűjtötte össze Magyari Péter püspök, akinek a tanácsára és kívánságára később a réthei magyar egyház lelkészévé választotta Valesiust, s így a nagyon szegény közegyház vállairól az eltartásának közvetlen terhe leszakadt. Az 1714-ik esztendőben Magyari Péter püspök olyan conditióval állította be Valesiust a réthei ekklézsiába, hogy “a Szent ekklézsia engedelmébül minden esztendőben kétszer elbocsáttasson a Christus hűsége mellett megmaradott, Magyarországon és Morvaszélen Nyomorgó Cseh Atyafiakhoz éhező és szomjuhozó lel-TELJESEN otthoni beosztású, MAGYARBETŰS ÍRÓGÉP, háromféle típusban, kedvező részletfizetésre kaphatói írjon árajánlatért! ENDRE HORVÁTH. 2200 Fulton Rd., Cleveland 13, Ohio.
