Evangéliumi Világszolgálat, 1952 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1952-01-01 / 1. szám

21. oldal Máté volt, hanem Máténak kellett olyannak lennie, mint Jézus, Ezért ha barátságot kötsz a gonosz és rosszul tanuló gyermekkel vagy akárkivel, aki­ről látod, hogy az élete nem olyan, mint amilyen­nek azt Jézus akarja látni, akkor mindig legyen az eszedben, hogy ezt miért teszed: hogy megváltoz­tassad és Jézushoz vezesd. , Ha ezt tudjuk, akkor azt hiszem, nincs mit félni attól, hogy magunk elromlunk. Az 1600-as években — ezelőtt mintegy S00 éve —, Erdélyországban, ahol akkoriban I. Rákóczi György volt a fejedelem, bizony még a nemes kisasszonyok sem tudtak írni - olvasni, nem tud­ták, hogy miképpen kell viselkedni, mit jelent az, hogy igazi keresztyén élet. A fejedelem felesége, Loráritffy Zsuzsanna, látta ezt a bajt és az udva­rába gyűjtötte ezeket a leányokat, ő maga taní­totta őket írásra, olvasásra, a Bibliára, főzésre, varrásra, viselkedésre. Lorántffy Zsuzsánna nem BOLDOGOK, AKIKNEK SZIVÖK TISZTA. *Azt hiszem tudjátok, hogy Magyarországon az volt a szokás, — gondolom igy van ez más or­szágokban is —, hogy amikor katona lett valaki, le kellett tennie az esküt a kiránynak, vagy pedig annak, aki a királyt képviselte. Ez az eskü arra való volt, hogy a katona ezzel engedelmeséget fo­gadott az ország legfőbb urának és ha kellett, meg is halt érte. — Az ilyen katonaeákü alól nem volt kivétel, szegénynek, gazdagnak, tanult, vagy tanu­latlan katonának le kellett tennie és csak azután vehette magára a fényes katonaruhát. Az esküről külön jegyzőkönyvet vettek fel és ez a jegyző­könyv bizonyította, hogy az illető a király kato­nája. Valami ilyen eskütétel féle — csak nem földi királynak, hanem Istennek, Krisztusnak letett eskü a tisztaszivüség is. A Bibliában amikor arról van szó, hogy valakinek “tiszta a szive,” nem azt jelenti, hogy nincsen semipi bűne, hogy tökéletes a hite, hogy mindenben engedelmeskedik Istennek. (Ugyan bizony, ki volna ilyen!). Hogy valakinek “tiszta a szive” sokkal inkább azt jelenti, hogy az ilyen “tisztaszivti” hűséget fogadott Istennek. Odaadta magát neki, megfogadta, hogy soha el nem hagyja, szeretni fogja, engedelmeskedik neki. Hogy megkérdezem-e? Persze, hogy megkérde­zem: Vájjon te ilyen “tisztaszivü” vagy-e? Hűsé­get fogadtál-e Jézusnak, szereted-e, engedelmes­kedsz-e neki? Mert ez a htiségfogadás az első és a legfontosabb. lett rosszabb, nem felejtette el az írást-olvasást, a Bibliát. Nem őt változtatták meg ezek a vad kis­lányok, hanem ő változtatta meg őket. — Éppen azért azt mondom nektek — és azt hiszem, hogy Jézus helyben hagyja ezt a tanácsot —, legyetek irgalmasok. Ne féljetek barátságot kötni azokkal, akik gonoszabbak mint ti, de csak azért tegyétek ezt, hogy megváltoztassátok őket. És még egyet. Soha se felejtsétek el, hogy Jézus irgalmas volt hozzátok, hozzám, mindenkihez. Ba­rátságot kötött Velünk is, mint Mátéval. Azért tette, hogy engem és téged megváltoztasson, bű­nösből igazzá, hitetlenből hívővé tegyen. Ne felejt­sük el ezt!. Vagyis keressük mindig az ő barátsá­gát és hallgassuk azt, amit ő mond és fogadjuk is meg. Aranymondás: Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Mát. 5:8 Természetesen ebből következik az is, hogy azt teszed, amit ő mond. A katonánál is, igaz, hogy a hüségeskü is fontos, de azután engedelmeskedni is kell. Teljesítenie kell a parancsot, amit kap. Az mutatja, hogy valaki, jókatona, ha hűségesen en« gedelmeskedik. És abból látszik meg, hogy valaki tisztaszivü, ha — mondjuk te meg én — engedel­meskedünk Krisztusnak, tiszta, keresztyén életet élünk. Arról, aki igy hűséget esküdött Istennek és aki igy engedelmeskedik neki, azt mondja Jézus, hogy meglátja az Istent. Meglátja? Mikor, hogyan? Ma vagy holnap, vagy álmában? Nem, hanem majd “oda túl.” Ott túl, amikor ez az élet, a mi mostani életünk elvégződik és odakerülünk Isten elé. Akkor meglátjuk őt, mint ahogyan én meg te látnánk egymást — ha már t. i. nem lennénk Isten tudja hány száz, vagy ezer kilométerre egymástól. Mindenesetre, meg­látjuk Istent úgy, ahogyan most az embereket látj uk. Illetve, még sem egészen igy. Hogyan is magya­rázzam én ezt meg? Megvallom az igazat, nem tudom megmagyarázni. “Ott,” amikor Isten elé kerülünk nem lesz szemünk, vagy legalább is nem olyan szemünk, mint most. Az az “ott” sem olyan hely, mint ez a föld, ahol most lakunk. Az valami más, amit sem én, sem semmiféle más élő ember nem látott, ott nem járt. De hogy valami nagy­­nagy boldogság lesz “látni” Istent, az bizonyos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom