Evangéliumi Világszolgálat, 1952 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1952-01-01 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat az Evangéliumi és Református Egyház és a Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátai támogatásával 1. SZÁM 1952 JANUÁR III. ÉVFOLYAM ALAPVETŐ SZÜKSÉG Érdekes tarka képet kaphatna az érdeklődő, aki végig olvasná az Evangéliumi Világszolgálathoz érkező levelekben foglalt kívánságokat és kéréseket. Megmutatják ezek, hogy mi mindent szeretnének elvégeztetni az Evangéliumi Világszolgálattal a világba szétszóródott testvéreink. A kívánságok szinte kivétel nélkül mind komolyak és tiszteletre métlók. S amikor kénytelenek vagyunk válaszként megírni például azt, hogy nincs lehetőségünk valamely egyébként értékes könyv kiadására, vagy az Egyesült Államokba bevándorolni szándékozó testvérünk ügyének legfelsőbb helyei ken elintézésére, vagy a Magyar Szépművészeti Muzeum külföldön eladásra kerülő képeinek megvásárlására, vagy egy igen szüséges gyermekotthon felállításához fedezet szerzésére, vagy egyegy otthon maradt rokon vagy barát számára orvosságok küldésére és ezer más dolog elintézésére, akkor újból és újból érezzük, hogy mindeme feladatok legalább részbeni elvégzésére kellene lennie jól működő testvéri munkáljak. De a fentieket, az adott körülményeink mellett, nem tartjuk feladatunknak. Feladatként olyan dolgot látunk magunk előtt, melyről Jézus úgy beszélt, mint “az egy szükséges dqlog”-ról, ami mellett minden más eltörpül, illetve: ami ha hiányzik és nem képezi minden egyébnek az alapját, akkor teljesen hiábavaló, ha az ember akár “az egész világot megnyeri is.” Ez a feladat az igehirdetés. Még pedig az elsődleges igehirdetés. Az az igehirdetés, melyet Jézus is végzett akkor, amikor Mária és Márta házában azt mondta, hogy az ő tanításainak, az Isten beszédének hallgatása “az egy szükséges dolog.” Az embereknek igazsággal, bölcsességgel, tudással: Igével való megtöltését, újjászületését tartotta szükségesnek, mely aztán természet szerüleg hozza magával az összes gazdasági, politikai, gyógyászati, teknikai, nevelési, bölcseleti és társadalmi kérések megoldását. Töredékesen, amennyire tudjuk, de ezt a jézusi célt követjük az Evangéliumi Világszolgálattal, írott Istentiszteleteink és Vasárnapi Iskoláink az egyetlen szükséges dolgot igyekeznek tolmácsolni a szétszórtságba került magyarokhoz. Boldogan tehetünk bizonyságot arról, hogy szerte a világon az igét magyarul vágyó emberek, testvérek gyűlnek össze családi, baráti, helységi EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Bennünket megvetett a jelen És kitagadott a múlt . . . Fajtánk, hitünk, jövőnk, reményünk Letört kalász — mind vérbe hullt . . . Meleg szivünkből már fogy a vér S végsőt lobban az áldás. Az életünk bomlott sikoly, Végtelen, bus kiáltás. Ki hiv ... ki kérd ... ki hallja? Elvész, mint enger vad moraja, Hogy uj viharral újra keljen? Oh nem! Még van, ki félt, szeret . . . Nézd — nyugatnak nyújt kelet kezet És északnak izén a dél: Oh, Jézus jár újra á vizen S tengerek habján útra kél. Kovácsné Páll Rózsa.
