Evangéliumi Világszolgálat, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1951-11-01 / 11. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat az Evangéliumi és Református Egyház, az Amerikai Független Magyar Református Egyház, az Amerikai Keresztyén Református Egyház és a Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátai támogatásával 11. SZÁM 1951 NOVEMBER II. ÉVFOLYAM. NAGY INDULÁSOK Az utóbbi hónapokban négy fontos kezdeményezés indult a szétszórtságban levő magyar protestánsok lelkigondozása ügyében. Az időben legutolsót emlitjük meg először. Clevelandból érkezett levél adja tudtunkra, hogy az ottani magyar baptista gyülekezetben pár nappal ezelőtt “mikor szó volt Molnár Antal misszionárius lelkész kiküldetéséről, akkor a körülbelül kétszázból álló kis magyar gyülekezet tpintegy ötven tagja 15 perc alatt több, mint kétezer dollárt ajánlott fel” arra a miszsiióra, hogy a lelkész Dél-Amerika különböző államaiban hirdesse az igét az odaszóródott magyaroknak anyanyelvükön ”, Örömmel tölt el ez a hir. Nem kevésbbé örvendetes az a hir, hogy ezen a nyáron az Amerikai Független Magyar Református Egyház képviselője, Béky Zoltán esperes Brazíliában járva, látta a délamerikai misszió sürgős, voltát és itthon adott jelentése alapján a Független Egyház a délamerikaiak néhány gyülekezetét lelkész beállításával fogja segíteni. A Független Egyház már rögtön meg is kezdte a tényleges segítség nyújtását, részben segélyösszeg folyósításával, részben pedig a Délamerikai Magyar Református Egyház megszervezésével. Hasonlóan örvendetes tény az amerikai magyar reformátusok számban legnagyobb csoportja, az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Zsinata kezdeményezése, mely Dr. Szabó István zsinati elnök javaslatára eddig kilenc gyülekezetétől kétezer dolláron felüli összeget hozott össze és további pénzt fog összehozni arra, hogy délamerikai államokban levő magyar protestáns csoportokat éveken át folyamatosan gondozzon. Örömmel üdvözöljük továbbá a “Szórványban Élő Magyar Reformátusok Egyháza” megalakulását. Ez a Németországban és Ausztriában élő magyar reformátusok által ez év tavaszán kezdeményezett szervezet azt a célt akarja szolgálni, hogy szervezeti egységbe hozza a világon szétszórt magyar reformátusokat és minden irányú egyházkormányzati feladataikat ellássa, a magyarországi református egyház missziói törvényének szemelőtt tartásával. Mindezek a kezdeményezések nagy örömet jelentenek a Magyar Evangéliumi Világszolgálatnak, melynek lelkésze azt reméli, hogy a két éven át végzett munka súlyos felelőssége hamarosan átháram- Jik megfelelőbb szervezet kiépitőire, úgy, amint arról az “Evangéliumi Világszolgálat” első számának első oldalán annak idején irtunk. Az a reményünk is megvan, hogy a fenti kezdeményezések a hittestvérek egymással megállapított egysége, vagy legalábbis bölcs munkamegosztása alapján fognak folyni. így egymásnak nem lesznek versenytársai, hanem mindnyájan Isten munkatársai lesznek és- a szétszórtságba került magyar protestánsok között dolgozók egy hittel tudják ugyanazt vallani, amit Pál apostol saját magáról és akkori igehirdető társairól igy vallott meg: “Isten munkatársai vagyunk” (I. Kor. 3:9). NIEBUHR A MAGYARORSZÁGI DEPORTÁLÁSOKRÓL A magyarországi deportálásokkal igen sokat foglalkozik az amerikai közvélemény és a sajtó egyremásra közli az amerikai közélet kimagasló személyiségeinek a deportálásokkal kapcsolatban tett nyilatkozatait. Lehman szenátor az amerikai szenátusban emelte fel szavát, az egész Amerikát behálózó NBC rádióállomásokon keresztül pedig Mrs. Roosevelt beszélt. A magyarországi deportálásokkal kapcsolatos amerikai megnyilatkozások között igen figyelemreméltó az a levél, amit Reinhold Niebuhr, a világszerte ismert református lelkész és tudós, a new yorki Union teológiai főiskola dékánja irt a The New York Times-hez. Niebuhr azt a kérdést teszi fel levelében, hogy nem kellene-e, hivatalosan és nem hivatalosan egyaránt, sokkal többet tenni a kommunista rezsim által véghezvitt magyarországi, főleg budapesti deportálásokkal kapcsolatban. A Brit kormány és ugyanígy az amerikai kormány tett e tárgyban nyilatkozatot, de semmi sem történt eddig, amiben a világ felháborodott lelkiismerete jutna kifejezésre, mint az történt a nemzetiszocialista időben. Az összes adatokat nem tudjuk ugyan, de éppen elegendő egészen pontos bizonyíték áll rendelkezésre. Eszerint május 16. előtt a deportálások száma 70 ezer volt, azóta pedig újabb 30 ezer a budapesti terror rezsim áldozatainak száma. Az áldozatok nagy részét Magyarország keleti határán lévő koncentrációs táborokba vitték; sorsukról azóta sincsen hir. “Úgy gondolom” — írja tovább Niebuhr — "igen fontos volna, ha a kormány, sőt sok kormány egyöntetűen, felhívná a világ figyelmét erre a szörnyű helyzetre. Kétségtelen, hogy a kormányoknak több adat áll rendelkezésére, mint amennyit eddig nyilvá
