Evangéliumi Világszolgálat, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1951-10-01 / 10. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 6. oldal nem ma is megfeszítené a világ, melynek túlnyomó többsége a könnyű siker, az olcsó biztonság, a gyors eredmény után lohol. Ezért jelentenek veszélyt a hamis próféták, akik a Szentirás felületes, de célszerű értelmezésével s annak szemfényvesztő módon való sűrű idézgetésével hallgatóikat elbűvölik s a valóban szomjas lelkeket az élet itala helyett valami evangéliumi izü, ínycsiklandó, vallásos “Coca- Cola' -val itatják. Nem volt az ok nélkül, hogy Magyarországon az állam nem ismert el keresztyén felekezetnek minden népbolonditó, szektát, aminthogy Amerikában sem annyira a szabadságnak, mint sokkal inkább az emberek tudatlanságának jele, hogy ez a lélekmérgezés szabadon folyhat. Elvégre a kábítószerek terjesztését sem a szabadság megcsúfolása miatt üldözi a törvény, hanem az egészség érdeké, ben. Vájjon a lelkek mérgezése kisebb hiba volna a társadalom szempontjából? Magyarok, szerte a világon, jól vigyázzatok a hamis prófétákra s el ne térüljetek őseink hitétől, amelyet sok küzdelem árán, sok veszély közt, sok áldozattal, a szédelgések elleni kemény protestálással, a tudatlansággal szemben remek iskolák felállításával szereztünk meg és csak állandó éberséggel, tanulással, önvizsgálattal és önfegyelmezéssel tarthatunk meg! P. G. J. Az ^istenes vénember” hajdani otthonában: Göncön A templomtorony alatt éppen húsz éve állottam meg először megilletődve. Nem a torony s nem is a vele egykorú, 1782-ben épült templom okozta bennem a megilletődést, hanem az előtte elhelyezett ülő bronzszobor. Károli Gáspár szobra ez Bibliafordítása megjelenésének háromszázadik évfordulója alkalmából, mintegy hatvan éve késeitette a szobrot Mátrai Lajos szobrászművész. Ebben a községben állították fel, ahol háromszáz éve élt és szolgált s készítette el élete hatalmas müvét, a magyar bibliafordítást. Károli Gáspár arcát nem ismerjük. Semmi rajz, egyetlen arckép nem maradt róla. Hü tanítványok le nem rajzolták, festő barátok meg nem festették. A kései művész, aki emlékezetére a szobrot alkotta, nem akarta őt magaképzelte alakban ábrázolni. Úgy faragta meg ezt a szobrot a készíttetők kegyeletes elgondolása szerint, hogy mindenik • bibliaforditő reformátorunkból legyen benne egy-egy jellegzetes vonás. Díszesen faragott tölgyfaszéken ül a szobron, az “istenes vénember”. Hosszú papiruhája csizmáját is eltakarja. Csipkés nyakú és kézelőjü inget visel. Térdén kinyitva a Biblia, kezében ludtoll, hogy jegyezze “magyar nyelven az egész bibliát, amelyet eleitől fogva sokan igyekeztek offerálni, de véghez nem vihettek.” Tekintetében az a nyugodt világosság tükröződik, amely egész életét és minden tanítását jellemzi. Komoly és megviselt arca itt, a gönci paróchián, oly sokszor elhangzott sóhajtását juttatja eszembe: “csak az Isten addig éltessen, mig ez bibliát kibocsájthassam, kész leszek meghalni és az Krisztushoz költözni.” Sokan hallhatták ezt az akkori gönciek közül: családja tagjai, presbiterek és hívők. Szenczi Molnár Albert jegyezte fel, aki ott diákoskodott Pelei János rektor keze alatt és segédkezett Károli Gáspár körül, A 14 kilóméternyire levő Vizsolyba ő vitte a kéziratokat s ő hordta a korrektúrát a nyomdából. A szentéletü öreg lelkipásztor alakja és jelentősége túlterjed történeti személye zárt körvonalain és szimbolikus értelmet kap. Révész Imre ezt írja erről: “Benne látjuk a reformátori magyar bibliaforditót, akinek arcáról egyszer a Sylvester János evangéliumi humanizmusa, máskor a Heltai Gáspár mohó művelődési szomja, majd megint a Mélius Péter zuhogó ótestamentumi szenvedelme, ismét a Félegyházi Tamás megpróbált és megtört szivének újszövetségi alázata villan elénk. Károli Gáspár nemcsak mint magyar bibliaforditő áll ezeknek a vállán, hanem mint történeti alak, mint a harmadik nemzedékbe tartozó reformátori személyiség is, mintegy ezeknek vonásait összegezi. Mint bibliaforditő, mint teológus, mint pásztor és mint ember egyaránt több az egyénnél, több önmagánál: -— típus, ahonnan mindazt az áldást leolvashatjuk, amit magyar nemzetünknek Isten igéje a reformációban és a reformáció Isten igéjében adott.” Amikor Károli bibliája megjelent, olyan hire lett hamarosan az egész országban, hogy Naprágyi Demeter veszprémi püspöknek Gömörbő] hozzá látogatóba menő atyafiai egy friss példányt vittek magukkal ajándékba. Sem rokonainak az ajándékot, sem Károlinak a bibliafordítást egész életében nem tudta megbocsátani a katolikus püspök, mert olvasásától “az ő háza népének tagjai is mind megbolondultak miatta és az eretnek hitre tértek át.” Károli Gáspár emléke körül egész református egyházunk meritsen a népét áldozatosan szerető bibliafordító példájából erőt és bátorságot népünk jövendőjének szolgálatához. Bottyán János Mi időnkből évente pár ezer dollárt érőt adunk a Magyar Evangéliumi Világszolgálatra önként. Testvéremtől várjuk és kérjük azt, hogy pénzével komolyan támogassa Világszolgálatunkat, ha akarja azt, hogy az fennmaradjon!
