Evangéliumi Világszolgálat, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat az Evangéliumi és Református Egyház, az Amerikai Független Magyar Református Egyház, az Amerikai Magyar Református Egyesület és a Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátai támogatásával. I. SZÁM. 1951 JANUÁR 15. II. ÉVFOLYAM. ELÖLRŐL KEZDENI. Amit hibásan tettünk, hiába foltozgatjuk, soha sem fog belőle egészen jó lenni. Ami tévedést elkövettünk és ami tartozást az élet törvényeivel szemben a nyakunkba vettünk, azt vagy csak kevéssé, vagy sehogy sem lehet jóvátenni. Miképp lehessen jóvátenni azt, ha valakinek tegnap kitörtük az ujját, vagy ha olyan mértéktelenül lakmároztunk, hogy miatta napokig betegek vagyunk? Vagy miképpen lehessen jóvátenni a paráznaságban szétszórt erőnket? Helyre tudják-e hozni a nagy kárt azok, akik háborúk felidézése által embermilliók életét oltják ki és helységek tízezreit döntik romba? Amit egyszer rosszul tettünk, azt helyrehozni nem lehet. Akár testünk, akár értelmünk ellen követtünk el valamit, azt a kárt jóvátenni nem lehet. Ezt a törvényt mindenütt láthatjuk. A fizikában az elrontott kísérlet egyszer s mindenkorra elromlott. Az eltört kémcső egyszer s mindenkorra tönkrement. Az elrothadt alma ugyanazzá a gyümölccsé soha többé össze nem állítható. Az elpazarolt tegnapi napot visszahozhatatlanul elvesztettük. Lehet mással pótolni az ablaküveget vagy a kiégett rádiócsövet, de a könnyelműségből kiszúrt szem helyébe nem tudunk látó szemet helyezni. Az elkótyavetyélt életet soha többé nem tudjuk visszahozni és fizetni sem tudjuk érte a törlesztést, mert ha ma igazán élünk is, ez nem lehet fizetség a múltért, hanem csupán kötelező tiszta életünk, melyet a jelenben élnünk kell. Amit rosszul tettünk, arra csak egyetlen lehetőséget ismer a teremtő Úristen: Elengedni a jóvátételt. Mert képtelenek vagyunk a jóvátételre. Miért követeljen az élet elégtételt ott, ahol az lehetetlen? Mi nem tudunk jóvátenni, hanem újból kezdhetjük az életet, amelyet eddig elrontottunk! Jézus több helyen kifejezésre juttatta ezt az élettörvényt. Két adós példájával mutatja meg minden ember közös helyzetét, mikor igy szól példázatában: “Nem volt neki miből megadnia (a tartozást), ezért (a gazda) mindkettőnek, elengedte. (Lukács 7:42.) Elölről kezdeni mindent mindaddig lehet, mig ezt az újrakezdést meg tudja érteni az ember. Mindegy, hogy mi maradt a tékozlás után. Még mindig elég az újrakezdésre, ha annak lehetőségét el tudja ismerni. Közülünk bárki, — a leggarázdább gonosztevő is — úgy tekinthet magára, hogy részére készen áll a megbocsátás mindenért. Igaz, hogy testében talán “Meg is fogjuk neki adni“ A bizalom a jövőben elengedhetetlenül szükséges. Az önbizalomra is szükség van ahhoz, hogy az ember küzdeni és győzni tudjon. Mind a bizalmat, mind az önbizalmat tisztelettel nézzük az emberben. Vannak azonban a bizalomnak olyan elferdülései, mint az indokolatlan magabizás; az erő, a megbízhatóság látszatát felkelteni igyekvő nagyot mutatás. Az ilyenek nem tudnak örömmel eltölteni. Különösen akkor nem, ha olyanok-részéről halljuk, akiknek a közéletben szerepük volt és ezért felelős embereknek kellene tartanunk. Megütközve olvastuk az egyik amerikai magyar lapban az egyik emigráns magyar politikusnak azt a kijelentését, mely szerint “népünk a tiszta demokráciába gyökerezett szabadságra vágyik és ezt meg is fogjuk neki adni”. Azért döbbent meg az ilyen kijelentés, mert nem látjuk benne a parányát sem annak az alázatnak és a saját emberi helyzetével tisztában levésnek az ilyen kijelentést tevőnél, amely alázat pedig egyik előfeltétele annak, hogy valaki élete egy népnek (akármelyik népnek!) “a tiszta demokráciába gyökerezett szabadságot” segítsen elkövetkezni. Megütközésünknek nem csak azért adunk kifejezést itt, az evangélium szempontjait a magunk életére kereső lapban, hogy ez által alapvető elvi szempontra mutassunk reá, hanem azért is, hogy sorsunk alakulásával foglalkozó és törődő testvéreink figyelmét ráirányítsuk egy, sajnos, eléggé általános betegségre. Az az elbizakodottság, mely a fenti kijelentésből kiütközik, a szétszórt magyarság köreiben az egész világon megnyilatkozik elég számos vezérkedő embernél. Ausztráliából nem is egy helyről, Németországból és másfeléiről több helyről kapunk tájékoztatásokat hasonló emberekről, akik egyedül rengeteg a rombolás, talán szelleme elmaradt a hanyagolások követkéztében, lelke pedig a sivár életfolytatás következtében szinte teljes pusztaság és lehet, hogy eddigi életében alig lát valami értéket. De mindez semmi akadályt sem képez, mert ha meg tud érteni annyit, hogy semmi elkövetett bűnéért és mulasztásáért jóvátételt fizetnie nem kell, hanem megmaradt erőivel uj életet kezdhet, — akkor már megmentettnek tekintheti magát. Azzal, amije még maradt,mindig tudhat uj életet kezdeni. Erre is mondta Jézus azt a tanítást: “Jobb neked csonkán vagy
