Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-08-15 / 1. szám
10. oldal EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGALAT “Most azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra” jobb fordításban: ha engedelmeskedvén engedelmeskedtek beszédemnek, még helyesebben, ha “bizalommal engedelmeskedtek hívásomnak”, ez a választottság első feltétele. Közelebb visz bennünket ennek a követelménynek a megértéséhez az a megállapítás, hogy Isten beszéde, más szóval Igéje az ő lényének érzékelhető formában való megnyilvánulása. Isten és az ő igéje között tehát nincsen lényegbevágó különbség. Isten hatalma és az Ige hatalma egy és ugyanazon dolog. Isten örökkévaló Igéje által teremti a világot. Isten erejét lehelte a nagy mindenségbe, azzal mérte ki az égitestek pályáját. Annak fénye tükröződik a nap, hold, csillagok és a kicsiny harmatcsepp ragyogásában. Az mozdul meg parányi fűszálban és a hatalmas rengetegben. Láthatatlan módon összetartja a nagy világ érző és gondolkozó egyetemét a szeretet által. Isten szava uj világoknak alapja, uj teremtésnek koronája, dicsősége és világossága. A negyedik evangélium világosan azt mondja róla, hogy Isten az Ige. (Ján. 1:1.) Ha vizsgáljátok a világok roppant alkotmányát, azt a rendet és törvényszerűséget, mely örök idők óta háborithatatlanul, tehát végtelen érvénnyel alapját képezi minden életnek, ha boncoljátok az anyagot és elemzitek a folyadékokat, kutató értelmetek egyszer csak megtorpan a kémiai képletek és fizikai törvények mögött rejtőző világ előtt s szemetek előtt egyszerre eltűnik az okozatok hosszú sora és megjelenik félelmetes hatalmában a mindent létrehozó, éltető végső ok: a teremtő Ige! Isten beszédének engedelmeskedni az előtt a teremtő hatalom előtt való alázatos leborulást jelent. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten világában nemcsak teremtő erők munkálnak, hanem a megtartó erőkjs. A teremtés egy-egy mozzanata után nagy volt a Teremtő öröme, mert “látá Isten, hogy jó” az, amit létrehozott. Valóban, lényének legszentebb cselekedete, legtisztább megnyilvánulása a teremtés. Kezdetben minden jó. Tiszta és ártatlan maga az ember is. Később vett rajta erőt undok gőgje, amikor fellázadt a teremtő Ige szentségben, tisztaságban és szeretetben megnyilvánuló hatalma ellen. Felbontotta az Istennel való viszonyt és a sátán cimborájává lett. Lekicsinyelte az örök bölcsességet, mely törvényeket, terveket és célt adott a világnak. Az igazságot felcserélte a hazugsággal. Az életet a rothadással. Egyszóval elkészítette magát az ítéletre. Isten azonban az ítélet helyett a megtartást választotta számára. A teremtő Ige testet öltött, hogy megtartó hatalmát megmutassa a kárhozatba bukó embernek. A kereszten megrázó módon még egyszer megszólalt Isten és a megtestesült Ige fájdalmas vonaglásában feltárta vérző szivét a bünbemerült embernek és azon a megtört szivén keresztül kiöntötte kegyelmét a világra. Áldott hivogatás ez! Az Isten beszédének való engedelmesség felelet erre a hívogató szóra; menekülés a pusztulás örvényéből a megtartó kegyelem karjai közé. A megtartás tényével Isten munkája nem ért végett. Neki örök terve az, hogy amit egyszer elkezdett, az végbemenjen. Azt akarja, hogy ez a bűnökkel megvert világ átformálódjék az ő szentséges arculatára. Tudjuk pedig, hogy minden átalakulás küzdelemmel, nagy külső és belső megrendüléssel jár. Hogy a kegyelembe fogadott embert ezek között a küzdelmek között a kétségbeeséstől megőrizze, azért bocsátotta ki gondviselő, vezérlő Szent Lelkét, akinek támogatása mellett mindenki megtalálhatja az édesatyai hajlékot. Ezt a Lelket kinálja fel Isten Izráelnek a szövetségben a Sinai hegynél. Ezt adja nekünk kegyelméből az ő szent Igéjének olvasása és hallgatása által. Igéjének engedelmeskedni tehát nem más, mint életünk rábízása az ő Szent Lelkére, elindulás az édesatyai hajlék felé. “Ha készségesen engedelmeskedtek hívásomnak”. A választottakat az Istenbe vetett bizalom és az ő igéjének való engedelmesség jellemezte mindenkor. Ábrahám egész jövendőjét kockára teszi, amikor az Isten tanácsára elindul az uj hazába, sőt egyetlen gyermekét is kész halálra adni, ha úgy érzi, hogy az isteni szónak engedelmeskedni kell. Ámos próféta engedelmességét igy fejezi ki: “Ordít az oroszlán, ki ne rettegne, az Ur szólott, ki ne prófétálna?!” Jerémiás először tiltakozni próbált az elválasztás ellen, de amikor újból hallja a megbízást adó isteni végzést, felemelt fővel vállalja szomorú élete nehéz terheinek hordozását. Dániel a jólét és a megpróbáltatásokkal járó parancs közül az utóbbit választja. Osztályrésze az oroszlánok barlangja, de éppen ott lesz nyilvánvalóvá, hogy Isten kegyelmében tartja. Péter a fogságban nyilván megvallja, hogy inkább akar a börtönben szenvedve Istennek engedelmeskedni, mint onnan kiszabadulva az emberekre hallgatni. Luthert sem baráti szó, sem fenyegetés nem tartja vissza attól, hogy Istennek engedve megjelenjék Wormsban ellenségei között. Kálvin halálra szántan kiáltja a fegyverrel ellene zuduló libertinusok felé: “E kezeket levághatjátok, tagjaimat szétzúzhatjátok, véremet kionthatjátok, de arra, hogy nektek profánoknak a szent jegyeket odanyujtsam. soha semmi erővel nem fogtok kényszeriteni”. Istennek engedelmeskedett mindenikük. Hát te, Testvérem, tudod-e, mit jelent Istennek engedelmeskedni? Elsősorban jelenti önérzeted megbéklyózását, érzéseid visszafojtását, akaratod teljes átadását, egész mostani életed alárendeltségét egy felsőbb hatalomnak. Más szóval az önmagad feletti uralmat, önző éned teljes újjászületését, megváltozását. Jelenti azok tiszteletét, akiktől parancsot kapsz. Végül meglátását annak, hogy engedelmességeddel a magad és mások javát szolgálod. S most nézz a lelkedbe és lásd meg, hogy milyen benned az engedelmességre való készség! Édesapánk kérését, édesanyánk rimánkodó szavát hányszor megöldökölte szivünkben makacsságunk! Ők szegényebbek lettek egy reménységgel, a mi lelkünk gazdagabb lett egy sötét folttal. A lelkipásztorok figyelmeztetését, de sokszor kiséri gúnyos kacagás! Vigyáznunk kell, mert az a mefisztóarc egyszer mifelénk is vigyorogni fog. Semmi belátást nem tanúsítunk Isten drága világa iránt? Nem félünk attól, hogy hosszú tűrése egyszer elfogy és megvonja tőlünk áldó kegyelmét? A választottság másik feltétele igy hangzik: “Ha megőrizted szövetségemet”. A szövetség lényege az, hogy a szabaditó Isten Izráel gondviselő Atyjává
