Evangéliumi Hírnök, 2004 (96. évfolyam, 1-3. szám)
2004-03-01 / 3. szám
1 2004. március 3. oldal MozaikokAZ óhazából Négy év után egy váratlanul ajánlkozó olcsó jeggyel, testvéreim meghívásának engedve, útra keltem. Január 20-a volt. Az öcsém születésnapja. Mire hazaértem, 21-e lett, az meg az én születésnapom, így talán már érthető, hogy nem kellett sok rábeszélés, hogy tartsunk egy közös születésnapot - otthon. Mindenféle hivatalos feladat, megbízatás, vagy meghívás nélkül utazni - ilyen nagyon ritkán adódik. Jó volt találkozni testvéreimmel, azok gyermekeivel, unokáival; feleségem -éppen kórházba kerültédesanyjával és az ő gyermekeivel. Jó volt, hogy felkereshettem néhány régi barátomat is. A többi ráadás. Ráadás, hogy részt vehettem az imákét néhány istentiszteletén (a Budapest hetedik kerületi alkalmakon); igét hirdethettem, vagy bizonyságot tehettem Szokolyán, a Wesselényi utcában, Újpesten, a József utcai imaházban a Központi Énekkar próbáján, Székesfehérváron és a Kiskőrösi Szeretetházban; láthattam az épülő váci imaházat, eljutottam az egri imaházba is (természetesen a várat is bejártuk), megnéztem a felújítás alatt álló Nap utcai orgonát; felkereshettem a baptista könyvesboltot, a teológiát, a levéltárat, a Harmat Kiadót. Lehetséges, hogy ennyi a ráadás? Nem sértődtek meg a rokonok? Nem, hiszen velük mentem mindezekre a helyekre. Az Úr gyermekei nagyobb családba is tartoznak - a gyülekezetbe. Nem a magunkéi vagyunk, nem magunknak élünk csupán. Testvéreink élnek szerte a világon, de legalábbis ezekben a gyülekezetekben. Maiímí volt a iaptista gyüiekeJPt ÍMATEStME ts;t ES 1555 KÖZÖTT. ITT JUT VARGA JCZSEF/Í570-Í938/AU JSSZ-8SN A CYÜLMEZET ÄIANTQ TAGJA MAJD VEZETŐJE VOLT S938-BAN SE KÖVETKEZETT HALAIAÍC. VOLTAS Alis SfTTTK SS ÖiáMKSL VITT« MLATUNCTOXiS A S.SC.VA1TAS ÓséMÜHNETÍT' _ £ /VARGA UM>0JU' £ Szokolya. A szerda esti bibliaórán találkoztam a rokonokkal és néhány új testvérrel és érdeklődő-látogatóval. Milyen szép ez a tornyos imaház! Talán azért, mert apám is rakta a torony egyik oldalát? Vagy mert a szomszéd gyerekekkel bejártuk annak idején a padlás minden zegét-zugát? Reggel fölkerestük húgommal együtt a legidősebb rokonunkat, Varga Julis nénit, a Palm Bay-i Bánkúd Eszter testvérét. Házán (vagyis a házon, ahol születtem - mert ott adtak egy szobát a fiatal prédikátornak, apámnak és feleségének, aki éppen második gyermekét várta) ezt a táblát láttam. Hála az áldozatkész magvetőkért. Munkájuk nem hiábavaló, nem tér vissza a hirdetett ige üresen. A gyülekezet a házi istentiszteleti formát kinőtte és 50 évvel ezelőtt (nagyapám már nem érte meg) imaházat építettek. Toronnyal, Marosi Béla testvér tervei alapján, s akkorát, hogy ma is elférnek benne. Vácon azonban -ahova Szokolyáról Pest felé menet felkerestük az új, épülő imaházat- más a helyzet. Az 1980-ban épült imaházat kinőtte a gyülekezet. Pedig elférnek abban is legalább százan. A tizennégy évvel ezelőtti taglétszám mára megduplázódott. Azzal a hittel tekintenek előre, mondta Meláth Attila lelkipásztor, hogy az idén még 40 megtérik bemeríthetnek. A városban van érdeklődés, sokan felfigyeltek a buzgó, nagy áldozatokat hozó baptista gyülekezetre. Új imaházuk a váci kórház mellett épül, bőséges parkolóval, könnyen megközelíthető helyen. Kicsit túlméretezettnek gondoltam a fényképek alapján ezt az építkezést. De ahogy átjárjuk a különféle csoportos foglalkozásokra alkalmat adó helyiségeket, a kistermet, majd az impozáns istentiszteleti helységet, miközben hallgatom Lakati Péter gyülekezeti vezető és a lelkipásztor szavait, rájövök valamire. Nem az én emlékeimhez és elképzeléseimhez kell szabnom ezeknek a testvéreknek az építkezését. Látom, hogy hitükhöz és áldozatukhoz ez az imaház illik. Szinte hitetlenkedve, de inkább megszégyenülve hallom, milyen nagy anyagi áldozatokat vállalnak és hoznak a gyülekezet tagjai - évek óta már. A belső berendezés még hiányzik, de meg lesz az is. Régi imaházukra akadt vevő. Pénzt ugyan még nem kaptak érte, de majd az is meglesz. Aki eddig segített nekik, nem fogja magukra hagyni ebben az utolsó fázisban sem; és eggyel többen fognak imádkozni rendszeresen értük. A székesfehérvári pályaudvarról vasárnap reggel a sógorom vitt el az imaházba. Időben érkeztünk, még egy kicsit szét is tudtunk nézni az épületben. Dr. Mészáros Kálmán, a helyi lelkipásztor végig vezetett az épületen. Épülőfélben volt, amikor utoljára itt jártunk. Jankovics testvér talán éppen a parkettát rakta az emeleten. A testvérek már gyülekeznek. A férfi és a nőtestvérek külön helyiségben tartják az imaáhítatot és a vasárnapi iskolát. Rácz Pista bácsi buzdít az imádkozásra, a vasárnapi iskolát pedig egy fiatalember vezeti. Aktívan bekapcsolódnak a beszélgetésbe a jelenlévők. Az imaterembe érkező férfi és nőtestvéreket az ifjúság éneke fogadja. 15 fiatal énekel buzgón, orgona kísérettel. Azután megkezdődik az istentisztelet. Az imaház teljesen megtelt, olyan 200-an lehetünk. Hallgatom az énekkart, szétnézek a sorok között. Az idős Fóris testvéréket már nem láthatom, de vonásaikat fölismerem jónéhány arcon, bizonyára unokák lehetnek. S ott látom Venyercsán Lászlót, a régi költőtársat, Czimer Mártát, Bán Lacit és ... szívesen sorolnám még. Az igehirdetést én tartom, az úrvacsorát Mészáros testvér osztja ki. Van valami Herjeczki és Mészáros testvér a szószéken kor együtt lakoznak az atyafiak (133:1). És az is jó, ha azután az asztal mellett van egy kis idő a beszélgetésre is, mint ahogy Lukács Balázséknál volt. Újpestre, a Baptista Világszövetség Napja alkalmából rendezett ünnepélyre siettünk Mészáros testvérrel, Fehérvárról. Itt is régen jártam. Azóta ezt az imaházat is felújították. Az orgonát is. Vajon a testvérek a régiek? Egy évig ide voltam beosztva, mint teológus - de annak már 3 3 éve. Megismerjük-e egymást? De hát nem mindegy? Nem. A hívő_ ember közösség- ben él - nem csak az Úrral, de testvéreivel is. Vajon a sok éves távoliét elidegení- tett-e ezektől a testvéreimtől? Végül is, meglepetésemre, úgy látom, hogy nem. Régi nevek bukkannak elő bennem a tömött sorokban ülőket látva. S aztán ők is megértik bizonyságtételemet. Nem veszik észre (vagy csak úgy tesznek?) a detroiti tájszólásomat - Bizonyságtétel Amerikában címmel kaptam néhány percre szót. Különlegesen szép, jól szervezett az ünnepély. Talán sehol nem ünnepük meg így a BVSz napját. Marosi Nagy Lajos e szervezet Európai szekciójában alelnök - talán ez a kulcsa a jó programnak, dehát az érdeklődés, a szolgálatok? Az énekkar és az egész gyülekezet az új énekeskönyvből énekel - régi és új énekeket, Beharka Pali bácsi orgonakíséretével. Minden baptista miszszionárius - égeti agyunkba az első karzatra nagy betűkkel kiírt jelszó. így van? Bár így lenne. így legyen! Mészáros test-
