Evangéliumi Hírnök, 2004 (96. évfolyam, 1-3. szám)

2004-01-01 / 1. szám

2004. január ÚJÉVI ÜZENET A GYÜLEKEZETEKNEK “Ez az az üzenet, amelyet Tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség.” (ÍJn 1:5) 3. oldal “Ez az az üzenet”, az én újévi üze­netem is, amivel baptista testvéreimet köszöntőm szerte a világon. Az üzenet átadása János így szól: “ez az az üzenet”. Nem azt mondja, hogy ez egy üzenet, mintha több üzenet lenne, hanem ez AZ üzenet, “amit Tőle hallottunk, és amit nektek hirdetünk Ez az, amit kaptunk, és ez az, amit teszünk vele. Pál apostol ezt így fejezte ki: “én az Úrtól vettem, amit nektek élőtökbe is adtam” (lKor 11:23). Úgy adom tovább, ahogyan nekem is adatott. Bárcsak megta­nulnánk ezt az egyszerű gyakorlatot: kapni és adni! Mind többet kapni, hogy mind többet adhass. "Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna?" (lKor 4:7) Más szóval: “mid van, amit én nem adtam volna”? Pontosabban: “mid van, amit Isten nem adott volna”? Tudato­sítsd magadban ebben az újévben, hogy csak azt adhatod, amit te is kaptál. Csak addig vezethetsz másokat, ameddig te magad eljutottál. Amit adunk neki, Ő elfogadja, megtisztítja, betölti, hasz­nálja és megáldja. Az áldáshoz ez az egyetlen út vezet. Rövidítések nincse­nek. “Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem... a: én igám gyönyörűséges és a: én terhein könnyű" (Mt 11:29-30). Az üzenet különlegessége Charles Darwin evolúciós elmélete nem a mi üzenetünk. Kari Marx filo­zófiája a modern kommunizmusról nem a mi üzenetünk. John Dewey modern nevelési elmélete a szabadosság szabad­ságáról nem a mi üzenetünk. Julius Wellhausen és a racionalizmus mindent megkérdőjelező hitetlensége nem a mi üzenetünk. “Aki Isten elé járul, annak hinne kell, hogy Ő létezik” (Zsid 11:6). Mi nem kérdőjelezzük meg Istent. Mi hiszünk és látunk. Ha nem látunk, akkor is hiszünk. Sigmund Freud pszicholó­giája, hogy az emberek cselekedeteit szexuális ösztönei vezérlik, és hogy viselkedésünk gyermekkori tapaszta­latainkon alapszanak, nem a mi üzene­tünk. Soren Kierkegaard egzisztencia­lizmusa, amit egyszerűen így mond­hatunk: “egyél, igyál és örülj, mert holnap meghalhatsz”, nem a mi üze­netünk. Még csak mindezek keveréke sem. Ugyanis, vannak, akik mindezen filozófiákat evangéliummal próbálják keverni. Azt hirdetik, hogy: “jöhetsz a reggeli Istentiszteltre fürdőruhában, hozzad a piknik kosaradat, részt vehetsz egy rock koncerten, ha akarsz, elszív­hatsz egy cigarettát, tehetsz, ami jólesik: mi azt adjuk neked, amit kívánsz, érezd jól magad a tizenöt perces szentbeszéd alatt”. Ez egyáltalán nem a mi üzene­tünk. A mi üzenetünk az, hogy a Szentírás megbízható, hogy a megváltás hit által, kegyelemből van, hogy a szolgálathoz alázat kell, hogy a tanulás az ismeret forrása és az imádság az erő forrása, valamint hogy a lelkek meg­mentése a mi fő feladatunk. És főképp az, amit Tőle hallottunk, amit nektek hirdetünk, hogy “az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség ”. Az üzenet lényege “Ez az az üzenet, amelyet Tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. ” Mivel Isten vilá­gosság, ezért Benne a mi örömünk is teljes lehet (1:4), és ezért bennünk sincs semmi sötétség (2:1). A teljes öröm és a teljes szentség hirdetése az üzenet. Akik a2:26 szerint “elhitetnek”, és felhígított evangéliummal boldogságot hirdetnek szentség nélkül, nem tartoznak Istenhez, mint ahogyan hozzánk sem. Mi tudjuk, hogy örök életünk van, mert hiszünk az Isten Fiának nevében (5:13). Ez a mi reménységünk, és ez újév küszöbén a hívők reménységét hirdetjük. Mindenki irányában a békességet és a szentséget követjük, mert ezek nélkül senki sem látja meg az Urat. (Zsid 12:14). Már­pedig, mi meg akarjuk látni Őt. Krisztusban felöltözött új emberünk "igazságban és valóságos szentségben ” teremtetett. A szentség hozzánk tar­tozik, mint a gyümölcs a fához. De a cél nemcsak az, hogy e gyümölcs bennünk megteremjen, hanem az, hogy általunk másokban is. Az, aki “a sötétségből az Ö csodálatos világosságára hívott titeket” (lPt 2:9), ezt azért tette, hogy általunk másokat is “megszabadítson a sötétség hatalmából, és átvigyen az ö szerelmes Fiának országába ” (Kol 1:13). Az üzenet célja “Az igaznak gyümölcse életnek fája, és lelkeket nyer meg a bölcs” (Péld 11:30). A gyümölcs tehát nemcsak a szentség, hanem a lelkek megnyerése. Nincs szó a gyökérről, pedig gyökér nélkül nincsenek gyümölcsök. Nincs megemlítve a fatörzs sem, pedig bizonyára volt törzse is. Aztán nincs említés a kéregről, pedig a kéreg az, ami beborítja a gyökereket, a törzset, az egész fát. Nincs szó az ágról, pedig az ágakon vannak a gyümölcsök. Sem a levelekről, sem a virágokról, sem a foto­szintézis által termelődő kiprofilról. Csak gyümölcs van említve. Értitek-e, miről van szó? Szeretjük csodálatos Imaházainkat, épületeinket, de nem ezek a legfontosabbak. Szeretjük a jó zenét, a jó hangszereket, a jó felsze­relést, jó karvezetőket, bizottságokat, programokat. Ezek mind részei a fának, de nem ezek a legfontosabbak. Jézus sem azért jött, hogy épületeket építsen, bizottságot vezessen, felszerelést vásá­roljon, hanem, hogy “megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Lk 19:10). Pál apostol megtérésének idején “a gyülekezeteknek egész Júdeábán, Gali­­leában és Samáriábqn békességük volt, épültek és jártak az Úrnakfélelmében és a Szendéteknek vigasztalásában, soka­sodtak. ” (ApCsel 9:31) Igen, békesség, épülés, Istenfélelem, Szentlélek ereje és gyarapodás lehet ma is ott, ahol az evangélium prédikálva van, e szekula­rizált, individualista és anyagias vi­lágban. Az evangéliumnak ma is hatalma van. Ez akkor is igaz, ha az elmúlt év(ek)ben volt, ahol a gyülekezetek missziója nem volt hatékony. Sokan “gyülekezet előtt” maradtak: nem kívántak csatlakozni a közösséghez, mások “gyülekezet után” élik életüket: kiszakadtak kiábrándultak, és otthagy­ták gyülekezetüket... E poszt- karizma­tikus és poszt-modern korszakban egyre többen vannak azok, akik már nem annak a gyülekezetnek a tagjai, amely­hez legelőbb csatlakoztak. Mire késztet ez minket? Arra, hogy Jézus nevében keressük meg őket újra. Az út előre, van, amikor visszafelé ve­zet, fölfelé pedig lehet, hogy pilla­natnyilag épp lefelé van. Ha az Úr vezet, nem tévedhetünk el. Újév, az Úr félelmében, a Szentlélek vigasztalá­sában, sokasodva... Kívánom ebben az újévben a békes­séget és a szentséget, az egymásra ta­lálás áldását, az Úrtól adott gyarapodást. “Boldog nép az, amelynek Istene az Úr!” (Zsolt 33:12) Boldog újévet kívánok! Borzási István, elnök Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége Magyar Baptisták Világszövetsége

Next

/
Oldalképek
Tartalom