Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)

2003-03-01 / 3. szám

2003. március

1 L oldal

SZÓL AZ ÚR

'r- Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

> Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.

>• ... mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.

'r Végy elő egy könyvet, és mind írd belé a szókat, a miket én szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen...

> Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!

'r Jóslásnak tizenharmadik esztendejétől fogva... szála az Úr nékem, és szólottám én néktek, jó reggelt szóltam, de nem hallgattátok.

> Mert én szólottám a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottám hasonlatokban a próféták által.

'r Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?

> Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, aki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala.

> A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottám, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

> Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.

A megfejtéseket május végéig várja a szerkesztő.

Megfejtések - december Közel van

1. 5Móz 32:35; 2. Zsolt 85:10; 3. Ézs 13:6; 4. Jóéi 1:15; 5. Abd 1:15; 6. Sof 1:14;

7. Lk 21:31; 8. Jak 5:8; 9. lPt 4:7; 10. Jel 1:3.

Megtalálták: Mezei Ilona, dr. Haraszti Sándorné, Csompó András, Szász Géza, Gerstner Károly, Novák Ilona, Vadász Jánosné, Mikló János, Lipták Éva (USA), Podobni Erzsiké, Kuti József ék és Jenei Miklós (Kanada), Nagy Zoltánné, Mártonná Szlepák Margit, Mikes József, Hufnägel Zsolt, Guti Miklós (Magyarország), Tóth Rozália. Sipos Mária és Mekeres Zoltán (Románia).

Talán a decemberi lapozgassunkTM érkezett eddig a legtöbb megfejtés. Örülök annak, hogy növekszik a lapozgatok tábora. Nincs nagyobb materiális kincsünk, mint az Isten szavakba foglalt és kézbevehető, olvasható igéje - a Biblia.

2003. április 6

ÚJ SZÖVETSÉG SZERZŐJE Márk 14:12-25

A Páska ünnepén az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékezik a zsidóság. Az Úr Jézus tanítványai körében töltötte ezt az elfogatása előtti utolsó estét. Ellenségei elhatározták, hogy megölik, és Ó ezt tudva ünnepel, és készül a Mózesénél is nagyobb szabadításra.

A PÁSKA-VACSORA (12-16)

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a szokások és a Törvény előírása szerint ünnepelt a zsidóság, Jézus is. A páskavacsorát a városban fogyasztják majd el, annál a háznál, ahova egy vizet szállító férfit követve jutnak el (mivel ez női munkának számított, nem volt nehéz megtalálniuk ezt a férfit).

Milyen jól érezhették magukat a tanítványok?! Az előző napok fergeteges eseményei után, most végre magukra maradtak, és ünnepelhetnek. Az Úr Jézus kijelentése a közöttük lévő árulóról ezért még fájóbb sebet ütött rajtuk. Az “aki velem együtt márt a tálba " akármelyikük lehetett, és ez érezhető azon is, ahogy gyanakodó félelemmel egymásra és magukba néznek.

AZ ÚRVACSORA SZEREZTETÉSE (22-25)

Nem csupán az áruló leleplezése tette ezt a vacsorát emlékezetessé, hanem az is, ahogy a szokásoktól eltérve, a kenyér és a bor szimbólumaiban önmaga megáldoztatásáról tanított az Úr.

A megtört és felszolgált kovásztalan kenyér Jézus testét szimbolizálja. Olvassuk el, mit tanít erről Pál apostol: lKor 5:6-8!, A bor vérére emlékeztet, amivel az Új Szövetséget (szerződést) megpecsételte.

Mi szószerint vesszük az itt történteket; testéről beszélve kenyeret adott, véréről tanítva bort kínált, tehát az Úrvacsora jegyei szimbólumokként értendők, és minket is Jézus Krisztus helyettünk vállalt szenvedésére emlékeztetnek.

Mi történik, amikor a gyülekezet úrvacsorázik?

a. Önmagunkba nézünk, önvizsgálatot tartunk. A Szentlélek segítségével felismerjük magunkban a bűnt, és megváltjuk, Urunk bocsánatát kérve (“próbálja meg az ember magát”- lKor 11,28).

b. Kitekintünk (“az Úrnak halálát hirdessétek” - lKor 11,26). Korunk bűnei, az emberiség lelki állapota szabadításért kiáltanak, és míg a kegyelem ideje tart, feladatunk Krisztusra mutatni. Ez tehát

nem egy ítélkező lenézése a világnak, hanem felelősségünk felismerése és vállalása; mert ha Ó életét adta, bennünk sem lehet visszatartás.

c. Előre nézünk (“amíg eljövend” - lKor 11,26). Az Úr visszajövetelére készülünk önmagunk életét vigyázva és szolgálatunkat végezve.

d. Felnézünk. Az Úr Jézus megígérte a tanítványoknak, hogy vendégei lesznek Atyja Országában is (Máté 26,29). Örökéletet ad azoknak, akik Benne hisznek.

Aranymondás: Márk 14:24

•kick

2003. április 13

JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE Márk 11:1-10; 15-18

A mai foglalkozáson vizsgáljuk meg, mit követelt meg a környezetétől az Ur Jézus nagyhetének ez a királyi nyitánya, a jeruzsálemi bevonulás?

1. FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉGET (1-7)

A tanítványok, első hallásra megértették, hogy az Úr valami rendkívülit készül tenni, hiszen az ünnepre zarándoklók éppenhogy leszálltak állataikról Jeruzsálem falai alatt, hogy gyalogosan lépjenek be a városba, mégha kényelmesebben utaztak is odáig. Nem értik, de engedelmesek: elmennek a faluba, hogy hozzanak egy szamárcsikót.

A falusiaknak - akikről nem olvassuk, hogy akár a Mestert, akár a tanítványokat ismerték volna! - idegenek iránti természetesnek mondható bizalmatlanságán vesz erőt Valaki, mert elhiszik azt is, hogy nem tolvajok a tanítványok, meg azt is, hogy az ígéret szerint visszakerül majd az állat a gazdájához.

Krisztus Országosának az előképe ez, ahol feltétlen engedelmességgel szolgálja mindenki az Urat.

2. KIRÁLYHOZ MÉLTÓ HÓDOLATOT (8-10)

Előkészületek, begyakorlás nélküli spontán hódolatnyilvánításra emlékezik Márk evangélista (a másik evangélisták megemlítik a negatív megnyilvánulásokat is), aki eddig, mint Isten és ember szolgáját mutatta be a mi Urunkat. Most fordul a kocka, a Szolgának hódol mindenki. Sokan ruhájukat terítik az útra, mások lombos ágakért szaladnak, a hozzá legközelebb lévők pedig hangos rivalgásukkal méltatják: “Hozsánna! Áldott aki jön az Úrnak nevében!”

Krisztus Király méltó fogadtatásának az előképe ez, amikor majd zarándoklásban megfáradt népe kitörő örömmel köszönti a várt Szabadítót. Az Úr Jézus jelenlétében örvendező gyülekezet dicsőítése is ilyen szívből fakadó kell legyen! Hasznos a tömegkép részleteinek jelentésén elgondolkoznunk, mint:

a. a hódolatnyilvánítás sokfélesége (ruhák, ágak, szó),