Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-03-01 / 3. szám
2003. március >ai 5. oldal MISSZIÓS KÖRKÉP - MAGYARORSZÁGRÓL Olvasóink egy része, ha az óhazára gondol - Magyarországra viszik emlékei. Most induló sorozatunkban szeretnénk bemutatni a tengeren túli magyar baptista missziót - úgy, ahogy azt ma, az ott élő missziómunkások látják. Kezdjük hát a magyarországi baptista misszióval, melyről az egyház elnökét, dr. Mészáros Kálmán testvért kérdezem. Mészáros testvér, rád még mindannyian emlékeznek olvasóink, hiszen clevelandi lelkipásztorságod idején, több mint négy éven keresztül (1986-90) te szerkesztetted lapunkat, az A Kürt-öt. Szolgáltál gyülekezeteinkben, személyesen ismerted az itt élő testvéreket, magad is átélted gondjainkat, örömeinket. Több mint tíz éve újra a magyarországi misszióban munkálkodsz. Mutasd be légyszives olvasóinknak a magyarországi baptista missziót, ahogyan azt most látod. Tudom, hogy nagyon nehéz röviden válaszolni egy ilyen általános kérdésre. Próbáld meg fölmutatni a legfontosabbakat, ha lehet, néhány jellemző számadattal együtt. Nagyon megtisztelő lehetőségnek tekintem, hogy rövid tájékoztatást adhatok missziónk helyzetéről az Evangéliumi Hírnök olvasói számára. Mielőtt azonban a feltett kérdésre konkrétan válaszolnék, hadd mondjam el, hogy valóban nagyon sok személyes élmény fűz az amerikai baptista testvérekhez, és különösen a clevelandi gyülekezethez. A szorosabb kapcsolat kialakulásához A Kürt szerkesztése is jelentősen hozzájárult. Életünk egyik legszebb és legizgalmasabb időszaka volt az a négy és fél esztendő, amit Isten kegyelméből a tengeren túli missziómunkában tölthettünk el közöttetek. Mi nagyon sok hasznos ismeretet, új missziós látást, élettapasztalatot gyűjthettünk és tanulhattunk a kint töltött évek alatt, úgy a magyarok közötti munkában mint az amerikai keresztyénekkel való kapcsolatunkban. Mindezekért nagyon hálásak vagyunk Istennek. Emlékszem, milyen nagy izgalommal figyeltük annak idején még Amerikában együtt a kommunista-ateista világrendszerek összeomlását és vártuk a híradásokat az óhazából, titokban azt remélve, hogy egy tisztább, szabadabb új világ köszönt ránk. Mi akkor, 1990-ben családunkkal úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk Magyarországra, mert szerettük volna az odakint gyűjtött tapasztalatainkat az itthoni misszióban felhasználni. Rendkívül izgalmas évek következtek ezután. A rendszerváltást követő időszakban nagyon sok új missziós kezdeményezés indult el szerte az országban. Szabadtéri és sátoros evangélizációk, többhetes bibliai konferenciák, lelkipásztorok és gyülekezeti munkások továbbképzésére szervezett többnapos lelkesítő, bátorító alkalmak. A hirtelen ránk szakadt szabadságban a bőség zavarával küszködtünk. Sok helyen indult el gyülekezetplántáló kezdeményezés, különösen a Dunántúlon, ahol több életképes és növekvő gyülekezet született. Másutt pedig, ahol korábban stagnáló létszámú gyülekezetek voltak, a folyamatos evangelizációk nyomán hirtelen növekedni kezdtek. Sokan kerültek ebben az időben közösségeinkbe kívülről, a világból. Olyan hatalmas létszámgyarapodással országos szinten sajnos, még nem dicsekedhetünk. Mindenesetre örömmel tölt el bennünket, hogy a legutóbbi magyarországi népszámlálás idején közel 18 ezren vallották magukat a baptistákhoz tartozóknak. Az elmúlt tíz évben az országos rádió- és televízióadásokban egyházunknak is rendszeresen alkalma adódik az evangélium hirdetésére, istentiszteletek közvetítésére, missziós híradások továbbadására. Most készülünk egy európai méretű, “ProChrist" nevű műholdas évangelizációra. Ez a fajta, nemzeteken és politikai határokon átívelő evangélium hirdetés 10 évvel ezelőtt Billy Graham testvér szolgálatával kezdődött. Azóta ez az ötödik alkalom, hogy Angliától Ukrajnáig, Svédországtól Olaszországig mintegy kétezer helyszínen lesz kivetítve a németországi Essen városából közvetített igehirdetés. Magyarországon és Erdélyben közel száz helyszínen fogtak Jelenleg tíz magyarországi településen épül új baptista imaház össze a különböző felekezetű evangéliumi keresztyének, hogy ilyen módon tartsanak közös evangélizációt és ismertessék meg barátaikkal a Biblia üzenetét. Jelenleg tiz magyarországi településen épül új baptista imaház. Nemrégen Érden, Nagykátán, Pócsmegyeren, Balatonszemesen került felavatásra egy-egy gyönyörű kápolna, illetve konferenciai központ. Ezen kívül Vácon, Kecskeméten, Kiskunhalason, Veresegyházán, Dunaújvárosban, Bicskén épül új templom. Hajdúböszörményben és Kiskörösön a két szeretetházunk is hatalmas átalakuláson és fejlesztésen megy keresztül. Mindkettő új épületszárnyakkal bővül, ami korszerű, a 21. század igényeinek is megfelelő lesz. Hasonló elképzeléseink vannak Tahival kapcsolatban is. A gyermekek és fiatalok táboroztatása ugyanis nem tölti ki az egész évet. Emiatt egy olyan, több funkciós megoldáson kell gondolkodnunk, ami a tíz éve megkezdett épületünk teljes befejezését és rentábilis üzemeltetését is biztosítaná. A tervek között szerepel egy emelt szintű nyugdíjas otthon kialakítása az épületben, ami akár még az Amerikából hazatelepülni vágyó magyar testvéreink igényeit is kielégítené. így Tahi Tábor vonzó lankái nemcsak nyáron, de egész éven át felüdülést, nyugalmat és békességet nyújthatnának az ott tartózkodóknak. Megkerestem az általad szerkesztett utolsó lap vezércikkét, s abból idézek néhány sort. “Szeretnénk, ha az óhazai baptista misszió közelebb kerülhetne lelkileg úgy az ország közvetlen határain kívül élő magyar baptista testvérekhez, mint a tengeren túlra sodródott hittestvéreinkhez. De legyen ez az óceán innenső oldalán is minél többeknek szívügye. Amivel csak tudjuk segítsük és támogassuk egymást. ” írásod címe ez volt: “A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. ” Néhány éve az egyház élén állsz. Sikerül-e tenni valamit annak érdekében, amiről 1990-ben írtál, hogy a határok által szabdalt magyar baptista népünk közelebb kerüljön egymáshoz? Van-e erre egyáltalán igény odahaza, s vannake erre vonatkozó terveitek? Elnöki szolgálatom kezdetére esett a Nagyváradon megtartott Magyar Baptisták Világtalálkozója. Bátran állíthatjuk, hogy a másfél évszázados magyar baptista történelem legkimagaslóbb eseménye volt. 2000 nyarán közel 6 ezren zsúfolódtunk össze a világ minden tájáról, mi magyar baptisták. Három napon át békességben, szeretetben, teljes egységben és reménységben. Jó volt látni egymást, érteni egymás szavát, kicserélni látásunkat, megosztani sajátos kultúránkat, gyönyörködni egymás értékeiben, és mindezzel Istent magasztalni. Csodálatos volt! Ha az Úr akarja, ennek biztosan folytatása lesz... Még nem tudjuk, hol és mikor, de ott van a szívünkben a vágy, hogy idővel ismét jó lesz, ha ilyen módon is láthatjuk majd egymást. Addig azonban számtalan lehetőség adódik a megízlelt jó testvéri kapcsolatok ápolására. Például kisebb regionális találkozókra került már sor azóta is. Többek között a magyar-román határ környékén szolgáló lelkipásztorok, igy a tiszántúli valamint a bihar-szilágysági lelkipásztorok és gyülekezetek tartottak több közös találkozót. Ide sorolhatom a múltév tavaszán Csillebércen megtartott “Hirdesd az Igét ” találkozót is, ahol közel 600 lelkipásztor és gyülekezeti munkás konferenciázott együtt egy héten át, a Kárpát-medence minden tájáról. Ebből száz lelkipásztor, illetve a Dunántúlon több életképes és növekvő gyülekezet született
