Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-03-01 / 3. szám
2003. március >a: 3. oldal Hallgatunk az Úr szavára! folytatás az 1. oldalról mondják: könyörögj érettünk az Úrhoz, mert hiszen saját szemeddel láthatod, milyen kevesen maradtunk meg, pedig sokan voltunk. Mondja meg nekünk Istened az ÚR, hogy milyen úton kell járnunk és mit kell tennünk (42:2-3). Ez az, így kell, így kellene; gyengeségünket, nyomorúságunkat az Úr elé vinni, s Tőle kérni segítséget, tanácsot. Az Ur válaszolni fog, Jeremiás és az Ur szolgái készen vannak az imádságra és a válaszadásra. Ha jó, ha rossz... "Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára, akihez küldünk téged. Bizony, hallgatunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára, hogy jó dolgunk legyen. ” (Jer 42:6) Mire ez a nagy ígérgetés? Talán ismerik magukat, s szinte félelmükben mondogatják, hogy megteszik, hiszen csak akkor lesz jó dolguk. Jól tudják, hogy az lenne igazán jó nekik. Ha jó, ha rossz, akár könnyű, akár nehéz, csak az lesz javukra, amit az Úr tanácsol. (Ó, azok a szent fogadkozások! Érezzük, hogy el kell mondanunk, bár félünk, hogy nem fogjuk betartani ígéretünket, - és mégis ki kell mondanunk: ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk szavadra!) Tíz nap múlva szólt az ÚR Talán éppen ez a baj. Miért nem szól, miért nem válaszol az Úr azonnal? Nekünk most kell a válasz. Vagy tegnap kellett volna, hiszen a magunk ötletei máris készen vannak! Ha a 42-ik részt végig olvassuk, előttünk áll egy tragikus, különleges és mégis tipikus helyzet: csodálatos indulás után {mond meg, Jeremiás, mit tanácsol most az Úr?) szomorú befejezés következik - semmibe véve Jeremiás szavait, elmenekülnek Egyiptomba. Miért szegték meg saját ígéretüket? A hatodik és hetedik vers között eltelő tíz napban találhatunk némi magyarázatot erre. Nem tudjuk ugyan, hogy mi történt a kérdés elhangzását követő tíz nap alatt, de azt tudjuk, hogy az ember türelmetlen és hajlamos arra, hogy a saját, vagy mások ötleteit kövesse a várakozás helyett. Kicsit meg is értem ezeket az embereket, hiszen néha nagyon is hosszú idő a tíz nap, vagy a három; néha még az egy nap is. Az Úrnak viszont bizonyára meg van az oka arra, hogy akkor válaszol, amikor válaszol, - néha hosszabb várakozási idő után. Olykor íúStiHírnÖi azt képzeljük (balgatagul), hogy az Úr szolgája majd kirázza a kisujjából a választ - pedig tudjuk, hogy a válasz az Úmál van, nem a prófétánál. Ne féljetek Babilónia királyától Az Úr üzenete végül is megérkezik. Világosan, érthetően. Maradjatok itt, ne féljetek, megszabadítalak, megmentelek benneteket! (42:10-12) A csodálatos, bátorító szavak után az Úr megüzeni azt is, mi fog történni akkor, ha nem engedelmeskednek az útmutatásnak, ha elmenekülnek Egyiptomba. Azt már mi is tudjuk az előzményekből (41:17-18), hogy félelmükben ezt fontolgatták. Az Úr pedig azt is tudja, hogy mit fognak cselekedni. Ezért figyelmezteti őket: ha nem hallgattok az Úr szavára, utolér benneteket Egyiptomban a fegyver, amitől féltek... és nem látjátok többé ezt a helyet (42:13-18). Hallgatunk az Úr szavára? Vagy terveinket igazoltatjuk vele? ígéretüket nem teljesítették. Megvetve Jeremiás szavait (hazugságnak titulálták azt, nem az Úr üzenetének 43:2), elmenekültek Egyiptomba. Magukkal vitték akarata ellenére az Úr prófétáját is. Úgy tűnik, hogy nem csak az volt a baj, hogy hosszú volt a 10 nap, s időközben megváltoztatták gondolatukat és eluralkodott rajtuk a félelem. A 41 -43 részek elolvasása alapján inkább arra gondolhatunk, hogy engedetlenségük tudatos gonoszság (vagy bolondság) volt. Kérdésük talán nem is azért hangzott el, hogy megtudják, mit tanácsol az Úr, hanem azért, hogy valahogy megszerezzék a már meglévő terveikre Isten engedélyét. S egyáltalán nem tetszett nekik, hogy Jeremiás nem volt hajlandó rátenni a terveikre az Isten pecsétjét. (Ha Hanániás élt volna még (Jer 28), bizonyára aranypecsétes, keretezett dokumentumot hozott volna a fővezéreknek - a kevély férfiaknak (43:2) - Isten garantált segítség-igéretéről, aminek a lényege talán ez lett volna: menjetek csak nyugodtan Egyiptomba, veletek megyek.) Szólj, szólj hozzánk Urunk! Ha ilyenek is vagyunk, szólj újra Urunk! És segíts, hogy hallgatni tudjunk szavadra - akár könnyű, akár nehéz az! Adj Lelkedből erőt, hogy értsük, szeressük és kövessük útmutatásaidat, igéidet! Segíts, hogy ne maradjon csak szép imádság, vagy ígéret, hogy hallgatunk az Úr szavára! Herjeczki Géza Pierre Corneille: SZÓLJ, SZÓLJ HOZZÁM, URAM... "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat! ” így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat! Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen. Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem szent igazságodat, szent igazságodat. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, a bölcs nem fejti meg törvényedet sohsem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, Kinek szavát lesem. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek és fennen hirdetik felséges rendedet; Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, de szívig nem mehet, de szívig nem mehet. Szólj, szólj én Istenem! — szól hangodból a jóság, a lelkem megfeszül s a hallásban segít, és szódban meglelem az örökkévalóság jó édességeit, jó édességeit. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, és mindörökre nő, és mindörökre nő. Ford: Aprili Lajos “Ha szavadat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömemre váltak nékem és szívemnek vígasságára...” (Jeremiás 15:16)
