Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)

2003-02-01 / 2. szám

6. oldal 2003. február nem azért, hogy a valóságtól elmene­küljünk, hanem, hogy arra az időre gondoljunk, amikor mindent tisztán látunk majd. Mikor találkoztatok a férjeddel, Ken­nel? 1980-ban találkoztunk és két évvel később, július 3-án házasodtunk össze. Ken mostanában adta fel a középiskolai tanárságát, hogy mint misszió fejlesztési igazgató csatlakozzon a “Joni és bará­tai ” missziós társasághoz. Csendes napo­kat szervezünk a rokkantság által érintett családoknak. Kennel együtt különböző helyekre utazunk világszerte a “Kereke­ket a világnak’’ program keretében, melynek során használt tolókocsikat gyűjtünk, felújításra és tengerentúli kiosztásra. Mikor tudatosult benned, hogy a kapcsolatotok több, mint csak barátság? Ámulatba ejtett, milyen természetesen viselkedett a tolókocsim körül. Nem esett nehezére a székemből az autójába emel­ni. Boldoggá tette a mindennapi életem megismerése. Emlékszem rá, hogy volt egy érzésem, hogy talán feleségül kér. Nem voltam biztos benne, de úgy gon­doltam: hátha. Kempingezni mentünk szüleimmel a hegyekbe és ő elment halászni a 80 éves apámmal. Apukám borzasztóan össze­gubancolta a horgász zsinórját és azon a délutánon figyeltem, hogy Ken milyen türelmesen és gondosan, örömmel bogozza ki apám szinórját. Legalább másfél óráig tartott és akkor azt gondoltam, “íme itt van valaki, aki képes a rokkantsággal kapcsolatos leg­nehezebb problémák kezelésére is. ” Gondolkodtál azon, hogy műkö­dőképes lesz-e a házasság mindkettőtök számára? Ó, igen. Voltak kétségeim. De nem akartuk előre kipróbálni, hogy működni fog-e a házasságunk. Sok kérdéssel a szívemben kerekeztem az oltárhoz - mi lesz ebből? Bíztunk azonban abban, hogy Krisztussal való kölcsönös elkötelezett­ségünk és gyakorlatias természetünk kialakítja majd a részleteket is. Tudtam, hogy Ken bizonyítottan sok jellembeli jó tulajdonsággal rendelkezik, mint türe­lem, kitartás, önuralom és erkölcsi tiszta­ság. Tudtam, hogy Isten segíteni fog nekünk -, és valóban egy csodálatos út az életünk. Hogy segített a házasságod Krisztus irántad való nagy szeretetének me­gértésében? Ismét a rokkantságom segített, mert a Filippi 2:4 szerint nekünk folyamatosan szem előtt kell tartanunk mások érdekeit. Ken az, aki beemel az ágyba, aki lemossa a festéket az arcomról, leveszi a láb­zsákomat. Ha mi történetesen vitatkozunk, vagy nem értünk egyet, lehetetlen a probléma megoldása nélkül lefeküdnünk, mert neki kell az ágyba tenni engem. Nem lehetsz tartósan mérges arra, aki a fogadat tisz­títja, vagy az orrodat fújja, vagy lemossa az arcfestékedet - beszélgetnetek kell, és imádkozni. Hallgatnod kell rá, elnézését kérni és bocsánatát. így a testi fogyaté­kosság mindig ösztönöz minket az egy­mással való megbékélés kezdeménye­zésére. Számomra Jézus tette meg az első lépést, amikor meghalt a kereszten. Ő nem állt ott, toppantva a lábával és karba tett kézzel mondván: “Tenned kell va­lamit, mielőtt elfogadlak téged’’ - O tette meg az első lépést. A tolókocsim mindkettőnket arra késztet, hogy a Krisztusi szeretetnek adjuk át a kezdeményezést. Ford: Herjeczki Éva 1. Márk 1:37-38; 2. 2Kor 1:9; 3. Máté 20:28. NEW YORK Két hónap leforgása alatt két gyer­mekbemutatás volt a New York-i gyülekezetben. Nagy áldás ez nem csak a szülőknek, de a gyülekezetnek is. Kulcsár Rebeka Reménység bemutatása Advent utolsó vasárnapján, 2002. de­cember 22-én if). Kulcsár Sándor és Krisztina hozták harmadik kislányukat, Rebeka Reménységet (Rebeca Hope), hogy bemutassák a gyülekezetben és együtt adhassunk hálát e nagy ajándékért. Kulcsár Sándor lelkipásztor (egyben a kislány nagyapja) És 9:6/a és a Márk 10:13-13 olvasta fel az alkalmi igéket. Karácsony küszöbén, a már szinte kará­­csonyias hangulatban jó volt látni, hogy “egy gyermek született nékünk”. Aki gyermekét Jézushoz hozza, az már ismeri Jézust. Ezen a napon gyermeki lelkületért is könyörögtünk: hadd tudjuk úgy fogadni Isten országát, mint gyermek. Az imahét áldásos alkalmait egy újabb gyermekbemutatás követte. 2003. január 19-én Erdei Gyula és Gabriella hozták második fiú gyermeküket András Istvánt (Andrew Steven), hogy érte imádkoz­zunk. A János 6:9 alapján Kulcsár testvér kijelentette: “van itt egy gyermek". Jó érzés volt látni a gyermeket az Úr há­zában, ahova szülei is vágynak. Erdei András István bemutatása Mindkét alkalommal gyermekeinket a Mester karjaiba helyeztük azzal a vággyal, hogy az Úr áldja és tartsa meg őket. Nekünk szülőknek pedig adjon erőt, bölcsességet felnevelni őket az Ó félelmében, mindnyájunk örömére. Erdei Gabriella TORONTÓ Vele zártuk a régit és Vele kezdtük az újat!! Hálával emlékezem vissza az elmúlt hetekre, amikor újból megtapasztal­hattuk, hogy Jézus Krisztus a gyüle­kezet ura jelen van az O népe között. Egy hosszabb időszakot ölel fel beszámolóm, melyben a decemberi és a januári események kapnak helyet. Dán László Ip. a karácsonyfa eló'tt Az adventi vasárnapok újra alkalmat jelentettek az önvizsgálatra, és hely­zetünk valóságos felmérésére. A jelek szaporodásából és intenzitásuk növeke­déséből jogosan következtethetünk arra, hogy Jézus Krisztus visszajövetele soha nem tapasztalt közelségbe került. Az adventi vasárnapok közelebb vittek bennünket Istenhez, és újra meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom