Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)

2003-01-01 / 1. szám

H Rev. Dr. VITÉZ FERENC 493 AMBOY AVE. PERTH AMBOY, NJ 08861 (USPS 716-300) PERIODICAL POSTAGE PAID POSTMASTER: Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST, SOUTHGATE, MI 48195 2003. február 9. BARNABÁS ApCsel 4:32-37; 9:26-27; 11:22-30 1. Barnabás, a hívó' ifjú Ciprusi származású, lévita, görög kultúrán nevelkedett. Korábbi neve József volt, az apostolok nevezték el Barnabásnak, mert számukra ő volt a “Vigasztalás fia.” (Mennyivel mást fejez ki ez a név, mint a “Mennydörgés fia!”) Már fiatalon is kiemelkedő tagja volt az első gyülekezetnek, vagyonát is közre adta. Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt (11:24). 2. A Saulból lett Pál pártfogója (9:26-27) István vértanúsága után érthető volt a kétely és félelem, a közösség nem akarta befogadni Pált, volt társai pedig életére törtek. Ebben a nehéz időben állt ki mellette Barnabás, mint igaz barát _ és testvér. Meggyőzte az apostolokat. így aztán Barnabás kulcsszereplő lett a keresztyénség történetében. Ó volt az eszköz, aki által Isten a missziónak ajándékozta Pál apostolt. Ettől kezdve rohamosan terjedt az evangélium. 3. Barnabás, Pál munkatársa (11: 22-26) Az üldözés által szétszórt keresz­tyének eljutottak Antiókiáig. A vegyes lakosságú városban nemcsak a zsidó­nak, hanem a görögnek is hirdettetett az evangélium. Ebben kiváló eszköz volt a ciprusi Barnabás. Később Pál is oda­hívta Tárzusból, hogy munkatársa le­gyen. A híveket itt nevezték először ke­resztyéneknek. 4. A szegények támogatój a (11:27-30) A mai napig is példamutató csele­kedet a hívek összefogása az éhező testvérek megsegítésére. (Mint ma az imaházépítéseknél.) Mindez Pál és Barnabás vezetésével történt. Ok ketten még sokáig együtt járták a misszió útjait, s intézték a gyülekezetek sorsát. Az ApCsel 14-ben említésre méltó az az alázat, amivel elhárították a tömeg istenitésig fokozódó ünneplését. Végül Barnabás volt az, aki a súlyosan sebe­sült, megkövezett Pált elvitte Derbébe. A második misszió út előtt váltak el egy­mástól, Barnabás Márkot vette maga mellé, Pál pedig Sílást. Aranymondás: ApCsel 11:23-24 2003. február 16. PRISCILLA ÉS AKVILA ApCsel 18:1-4; 18-19; 24-26; Rm 16:3-5a “Ha valaki egy mérföldre hív el... ” A megtért római zsidó házaspár jól ismerte a második mérföld titkát, sőt, a sokadikét is. Hosszú utat jártak meg az Úr szol­gálatában. Feladatuk az úgynevezett “háttérszolgálat” volt, amelyre a misszi­óban mindig szükség van. Vándorlásuk okát igénk 2-3. versében találhatjuk meg. Útjuk Rómából Korintusba, majd Efé­­zusba vezetett, végül vissza Rómába. 1. Korintus Athénhez hasonlóan telve volt bálvá­nyokkal. Főistenük Afrodité volt, az ő tisztelete címén virágzott az erkölcste­lenség. Nagy szükség volt a Pál által hirdetett evangélium tiszta fényére. Itt lettek munkatársai Priscilla és Akvila, fizikailag és lelkileg is. Otthont is náluk talált. A másfél évi kitartó szolgálat, - a kezdeti eredménytelenség után - meg­hozta gyümölcsét. Beteljesedett Isten kijelentése, hogy “Néki sok népe van abban a városban. ” Másfél év után Efézusba mentek az apostollal. Ez Diána városa volt, ahol életveszélybe ju­tottak az ötvösök lázadása, majd Skéváh fiainak támadása miatt. Isten Lelke azon­ban itt is diadalmasan munkálkodott. A házaspár fájdalmas búcsút vett a Jeruzsá­lembe tartó apostoltól, s ezután Apollós­­sal társultak. Apollós a Szentírás tudósa volt, de nem jártas a legutóbb történt dolgokban, az apostolok tanításában, s csak a János keresztségét ismeri. Priscil­la és Akvila bizonyságtétele felvilágosí­totta. Szolgálatuk eredményes volt. Apollós alázatát mutatja, hogy vállalta a más után való “öntözés” szolgálatát. 3. Visszatértek Rómába. Valószínűleg Klaudius halála után, Kr.u. 54-ben. A római hívek az ő házuk­nál jöttek össze. Itt is hűségesen szol­gáltak. Pál apostol levelei végén külön köszönti őket. (Nevüket három helyen említi az ApCsel, Pál levelei szintén háromszor.) A szívbéli szeretettel írt kö­szöntések sorában legszebb a Róma 16:3-4. verse. E házaspár misszionáriusi lelkületű volt, a külmisszióban szolgáltak. Nem keseregtek az otthonból való elűzetésükön, de mindenütt megtalálták helyüket a szolgálatban, és áldására voltak kömye­zetüknek. Bárhová kerüljünk is a világ­ban, Isten feladatot bíz ránk. Kövessük engedelmesen! Aranymondás: Róma 16:3-4 *** 2003. február 23. TIMÓTHEUS Alapige több helyről Az idősebb korosztály véleménye a “mai fiatalok”-ról mindig ugyanaz volt. Isten azonban mindid talált olyan fia­talokat, akik átvették a stafétabotot, foly­tatták a munkát. így tudtak a gyüleke­zetek fennmaradni és növekedni. Ezek közt is kiemelkedő példakép az ifjú Timótheus. Nevének jelentése: Istent félő, tisz­telő. Hazája: Listra, vagy Derbe, Galácia déli része, a mai Törökország területe. Bemutatása: ApCsel 16:1-5 Az apostol első látásra felismeri benne az alkalmas lelkületet, s az atyafiak részéről is jó bizonyságot nyer. Pál elhívja a missziómunkára Miután lerendezte a fizikai felté­teleket, kirendelése valószínűleg imád­sággal és kézrátétellel történt, amint egy későbbi helyen megemlékezik erről. Az apostol Timótheust lelki gyermekeként vezeti be a szolgálatba. A munka gyü­mölcse hamarosan megmutatkozik. Hűséges a szolgálatban (lKor 4: 14-17) Pál minden új megtértet gyerme­keként, szeretettel gondozott, bár sokféle pogány szokással, tévelygéssel kellett megküzdenie. De mindezt felülmúlja ifjú munkatársa iránt való szeretete. Timó­theus töretlen hűsége, ragaszkodása érték és vigasztalás volt számára. Filippi 2:19-22 Az örömről szóló levélben úgy ajánl­ja őt, mint aki szívén viseli lelki atyja és a gyülekezetek sorsát. Ezekről jó híreket visz, amik felvidítják az apostol szívét. “Senkim sincs hozzá hasonló indulatú, ” “együtt szolgál velem, mint atyával a gyermek. " A végső elváláskor hullatott könnyek is ennek bizonyságai. A Ti­­mótheushoz írt levelek valóban atyai hangvételűek, telve bölcs tanácsokkal, később pedig a kész igehirdetőhöz szóló komoly intésekkel, amelyeket megszív­lelhet a késői kor minden lelki szol­gálattevője. A levelek minden része érté­kes és evangélizáló tanításra alkalmas. Timótheus hitének alapja (2Tim 1:3-7) Karaktere gyermekkorától kezdve formálódott. Szívhezszóló tanulság: milyen sokat jelenthet egy hívő édesapa, nagymama! A kiválasztás az Úr részéről megtörtént, az apostol kézrátétele által pedig elnyerte a Lélek ajándékát. Ti­mótheus nemcsak a hűséges szolgálat­ban, de életében is megvalósitotta: “Légy példa a hívőknek!" Adjon az Úr ma is ilyen lelki vezetőket nekünk! Aranymondás: !Kor4:17 G.O. 12. oldal 2003. január

Next

/
Oldalképek
Tartalom