Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
Rev. Dr. VITÉZ FERENC 493 AMBOY AVE. PERTH AMBOY, NJ 08861 PERIODICAL POSTAGE PAID (USPS 716-300) HSroJfla® COSPEl MESSENGER POSTMASTER: Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST, SOUTHGATE, MI 48195 növekedését. A szétszóródott, elmenekült atyafiak vitték magukkal a jóhírt. 1. Az evangélium túljut Jeruzsálemen A 8. rész első felében Filepről kiderül, hogy nem csak az asztal körüli munkákra volt alkalmas, hanem az evangélium hirdetésére is képessé tette őt az Úr. Samáriai tömegeknek prédikálta a Krisztust. Azok elfogadták az üzenetet, sokan bemerítkeztek. “Samária bevette az Isten igéjét” (14). 2. Örömüzenet az országúton (26-35) Filep nem csak tömegeknek tudott prédikálni. Készen volt arra is, hogy - ha a Szentlélek ezzel bízza meg - egy személynek tegyen bizonyságot. Az újszövetség egyik legszebb története ez. Tanulhatunk belőle mindannyian. Az Úr egyenként szólítja meg, hívja el az embert. Ő az, aki előkészíti, kialakítja a részleteket is. Az ideálissá váló körülményeket felismerve Filep Isten igéjét magyarázva elvezeti a komomyikot odáig, hogy az felismeri és elfogadja, hogy Jézus az Isten adta Üdvözítő, akire neki is szüksége volna. 3. Személyes válasz (36-39) Isten igéje nem a levegőbe hangzik. A szívekig hatol. A komornyik tudja, hogy válaszolnia kell a felismert igazságokra. Különösebb buzdítgatás nélkül maga kéri a bemerítését, vagyis, hogy vele is történjék meg az, amit az Úr Jézus követői mind megtettek: bemerítkeztek. A bemerítést személyes, világos hitvallás előzi meg. Nem csak tömegeknek, zsúfolt templomokban hangozhat az életadó ige. Készen vagy-e arra, hogy az “országúton,” hogy a saját problémái között felkeresd, az örömüzenettel megszólítsd embertársadat? Aranymondás: ApCsel 8:4 *** 2001 április 15. FELTÁMADOTT AZ ÚR! Lk 24:1-10, Csel 9:19-22, 26-28 Húsvét napján a vasárnapi iskolában is az Úr Jézus feltámadásával foglalkozzunk! Egyébként nem csak ezen a napon, hanem máskor is a föltámadott Úr, az élő Jézus Krisztus álljon a bizonyságtételünk középpontjában. 1. A feltámadás első tanúi (Lk 24) Az evangélium alapján mutassuk be a csodálatos tényt, melyet először a sírhoz érkező asszonyok tapasztalhattak. 2. A feltámadás legfontosabb tanúja Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitünk, a prédikálásunk, írta Pál a Korintusiaknak. Neki is megjelent a Föltámadott, s attól kezdve a legelső feladatának az evangélium hirdetését tartotta. 3. Tekintsük mi is a legfontosabb feladatunknak, hogy elmondjuk: feltámadott az Úr! Aranymondás: Lukács 24:5-6 2001 április 22 A POGÁNYOKAT IS BETÖLTI A SZENTLÉLEK ApCsel 10:30-40,43-48 Soha nem ment könnyen a különféle fajú, nemzetiségű emberek békességes együtt lakása. A bőr színe, az eltérő nyelv mind falat, akadályt jelent. Átlépni rajta legtöbben nem is akarnak. Isten igéjéből is megkeresi a magának valót a különcködő. 1. Felkészült hallgatóság (30-33) Komélius római százados volt, istenfélő, imádkozó, adakozó, példás életű (10:1-2). Isten az Ő csodálatos bölcsességében úgy döntött, hogy meghallgatva imádságait, lehetővé teszi neki, hogy megismeije az Üdvözítőt. Előkészítette Koméliust és Pétert, az ő szolgáját is. Ez utóbbit legalább olyan nehéz lehetett elkészíteni erre az útra, mint amazt. Komélius Isten üzeneteként fogadja a hozzá érkezett Péter szavait. 2. Egyszerű, világos üzenet (34-40) Személyes vallomással kezdi Péter. Megértettem, hoj*y “nem személyválogató az Isten.’ S Kornéliusnak is ugyanazt üzeni, mint mindenki másnak: “Bűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne” (43). 3. Az üzenet célhoz ér (43-48) Komélius és mindazok, akik háznépe közül figyelemmel kísérhették Péter tanítását, megtértek. A Szentlélek átsegítette Pétert a nehéz döntésen. Nem Péternek kellett felismerni és kimondani, hogy ezek a pogányok is bemeríthetők, közénk sorolhatók. A Szentlélek megelőzve őt, leszállt reájuk és tapasztalható, látható jelét adta annak, hogy Koméliust elfogadta, ugyanúgy, mint őket. így már könnyebben el tudják fogadni testvérnek őket. Jézus Krisztusban ledőlnek a válaszfalak. A Szentlélek közösséget teremt. Engedd, hogy Ő munkálkodjék körülötted és benned. Aranymondás: ApCsel 10:34-35 *** 2001 április 29 AZ ANTIOKHIAI GYÜLEKEZET ApCsel ll:19-30;13:l-3 1. Az evangélium Antiochiában Terjed, megállíthatatlanul az evangélium. Jeruzsálemben, Samáriában, s íme ezeken a sorokon már arról olvasunk, hogy az üldözések következtében szétszóródó tanítványok (nem csak a 12!) bizonyságtételére már messzebbre is eljutott a Jóhír. Antiókhiáig is. Néhány névtelen hívő bizonyságtételére megtérések történtek. “Az Urnák keze vala velük.” Ez van mindig az igazi történetek mögött! Sokan megtértek. 2. Segítség Jeruzsálemből (22-26) Megtudták a jeruzsálemiek is, hogy gyülekezet, pogányokból álló közösség van alakulóban Antiokhiában. Nem volt közömbös nekik sem, hogy mi és hogyan történik. Az általuk kiküldött Barnabás örömmel látta a közöttük munkálkodó kegyelmet. Tovább buzdította, tanította őket. A gyülekezetek önállóak ugyan, de felelősek is egymásért bizonyos mértékben. Szeretettel, Bamabási lelkülettel tanácsolni, figyelmeztetni, vagy buzdítani lehet, kell is egymást. De az azonosság igényével fellépni, a “vagy úgy csinálják, mint mi, vagy semmi közünk hozzájuk” - nem méltó az evangéliumhoz. Barnabás, aki Sault az apostoloknak is bemutatta, most jó alkalmat látott arra, hogy Sault bevonja ebbe az új missziómunkába. Elmegy érte Tarzusba. Ettől kezdve egyre inkább előtérbe kerül Saul-Pál személye. 3. Segítség Jeruzsálemnek (11:27- 30; 12:24,25) A hívők között a segítség kölcsönös. És mindenféle síkon tapasztalható. Lelki és testi téren egyaránt segíthetünk egymásnak. Pál arról is beszél, hogy e kettő szorosan összetartozik. A fiatalabb Antiókhiai Gyülekezet anyagi segítséget küld az anyagyülekezetnek. A pénzt Barnabás és Pál viszi Jeruzsálembe. 4. Pál és Barnabás elválasztása a szolgálatra (13:1-3). Indítsuk el legalább a gondolatot, mely alapja lesz Pál missziós útjainak: A Szentlélek választotta ki és küldte el az Antiochiai gyülekezetből Pálékat. Megbecsüljük-e egymást, ha nem is vagyunk teljesen egyformák? Észrevesszük-e a szükséget, segítünk-e alkalmas időben - testi, lelki téren? Aranymondás: ApCsel 13:2 HG 12. oldal__________________2001. március
