Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2001-03-01 / 3. szám

10. oldal 2001. március rovatvezető: Dán László Túlságosan elfoglalt emberek Aki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy imádkozzék, talán sokkal elfoglaltabb annál, mint ahogy Isten valaha is ter­vezte az életére vonatkozóan. Teremtő Istenünk úgy tervezte az életünket, hogy abban megfelelő helye legyen az imád­kozásnak is napról napra, egy egész életen át. Miért imádkozzunk? Ne imádkozzunk könnyű életért, hanem azért, hogy legyünk erősebbek! Ne imádkozzunk olyan feladatokért, amelyekkel egyenlő az erőnk, hanem imádkozzunk olyan erőért, amely megfelel feladatainknak! Aztán mun­kánk elvégzése nem csoda, hanem mi válunk csodává. Mindennap csodál­kozunk az élet gazdagságán, amelyet Isten kegyelméből nyerünk. Az imádkozás a foglalkozása William Careyt valamikor dorgálták azért, mert szerintük túl sok időt fordí­tott az imádkozásra, és elhanyagolta foglalkozását (cipőfoltozó mester volt). Azt válaszolta, hogy a könyörgés, a hálaadás és a közbenjárás sokkal fonto­sabb az életében, mint az, hogy kin­cseket gyűjtsön a földön. “ Az imádko­zás az én valódi foglalkozásom!” - mondta. “ A cipőfoltozás mellékes; csak abban segít, hogy kifizessem a költ­ségeket.” 53 órán át tartó imaközösség Öt embert elzárt egy földomlás egy bányában Salem, Kentucky-ban. Sem­mi ennivalójuk nem volt. Teljes sötétség szakadt rájuk. Az egyikük megmene­külhetett volna, ha nem rohant volna vissza, hogy a többieket figyelmeztesse. Amikor a külvilágtól elzárt emberek felfedezték, hogy nem menekülhetnek meg, kezdtek imádkozni és énekelni. Imádságuk és dicséretük ötvenhárom órán át tartott. Aztán megmentették őket. Később a férfiak így tettek bizonyságot élményükről:" Péntek reggeltől vasárnap reggelig voltunk ott. Szünet nélkül imádkoztunk! Amikor a mentőalakulat elért minket, még mindig imádkoztunk!" A napvilágra került Millenniumi Emlékpark BUNYAN JANOS 1628 - 1688 Elstowban (Bedford) 1628-ban született, foglalkozása: bádogos mester. Ifjúkorában vi­lágias szórako­zásoknak hódo­ló, kicsapongó volt, majd meg­tért. A Biblia olvasás hatására 1653-ban alá­­merítkezett. 1665-ben gyüle­kezetének lelki­­pásztora meghal, és Isten gond­viselő kegyelme Őt állítja a bed­­fordi gyülekezet élére. John Bunyan (1628-1688) Angol baptista lelkipásztor, világhírű író, legnépszerűbb könyve a Zarándok útja. Csakhamar fel tűnik rendkívüli egyéniségével s meg­győző erejű szónoklataival. Híre gyor­san terjed országszerte; nem röstelli folytatni a mesterségét, amit csak később hagyott abba missziós elfog­laltsága miatt. férfiak bányászsisakjaira ezek a szavak voltak bevésve: “ Ha holtak leszünk, mire ránk találtok, tudjátok meg, hogy mindnyájan üdvözültünk!” Meg nem hallgatott imák Gyakran áldás nekünk az, ha Isten nem hallgatja meg imádságainkat. Néha ugyanis helytelen az indítékunk, máskor nem tudjuk igazán, mire van szüksé­günk, vagy ha ismernénk a körülmények részleteit, akkor sajnálnánk, hogy Istent zaklattuk valamilyen kérésünkkel. Kö­vessük az Úr Jézus példáját, aki így fejezte be imádságát a Gecsemáné kertben: “Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a Te akaratod!” (Mt 26:42) Kedves testvéreim, kedves barátaim! Vajon ha a mi imaéletünk kerülne nagyító alá, milyen következtetéseket lehetne levonni belőle? A kegyelmi idő még tart, éljünk azzal a nagyszerű lehetőséggel amit az imádkozáson keresztül nyerhetünk. «-« Bunyan feltűnt irodalmi munkás­ságával is. Egymás után adta ki könyveit és vitairatait. Nagyszerű evangéliumi írói készsége azonban csak később bontakozott ki. A polgári és vallás­­szabadságért hatalmas elánnal vette fel a küzdelmet mindenkor. A pap­ságtól mint “szektáskodó” sok zaklatást tűrt el, bár szinte féle­lemmel tisztelték mindenfelé. II. Károly reakciós kormánya sorra elkobozta a szabadság­­jogokat. Egyik törvény elrendelte, hogy nyilvános istentiszteletek csak az angol állam egyházi liturgiája szerint tarthatók. E rendelet alapján 1660. november 12-én a samselli gyülekezetben elfogták és a Bedford-grófság börtönébe zárták, egyenlőre há­rom hónapra, de mivel később sem tudott lelkiismerete ellen tenni, még 12 esztendőt töltött bör­tönben. Fogságában írta többek közt a „Bővölködö kegyelem ” című gyönyörű művét. Üldöztetése alatt növekedett a baptisták száma. 1672-ben a királyi közkegyelem révén szabadult meg s folytatta igehirdetői és irodalmi mű­ködését. A kormánytól a bezárt ima­házak kinyitását kérte, amit a kormány el is rendelt. Ez időtől fogva 1688-ban bekö­vetkezett haláláig egyik legnépszerűbb hitszónoka volt Angliának. Sokszor prédikált nagyobb londoni templo­mokban, vagy gyűléstermekben, ahol mindég nagyszámú nép hallgatta sa­játságos és egyéni igehirdetéseit. A kisebb falvakat is fáradhatatlanul föl­kereste. Ellenségeinek sikerült még egyszer hat hónapra bebörtönöztetniük, de ak­kor államférfiak, püspökök exponálták magukat Bunyanért. Londonban a Wes­ley testvérek sírja mellé temették. Összes műveit 1736-ban adták ki. A zarándok útja című könyve, amelyet magyar nyelvre először 1778-ban, majd 1782-ben fordítottak le (Szigeti Sámuel és Tordai Sámuel), a Biblia után a legelterjedtebb könyv a világon. Dr. Somogyi Imre után összeállította: Dr. Mészáros Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom