Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

H Rev. Dr. VITÉZ FERENC 493 AMBOY AVE. PERTH AMBOY, NJ 08861 (USPS 716-300) PERIODICAL POSTAGE PAID ©fig®® If COSPEl ** MESSENGER POSTMASTER: Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST, SOUTHGATE, MI 48195 2000. február 18. JÉZUS A KERESZTFÁN Lukács 23:33-49 A KRISZTUS (33-38) Az uralkodók hajlandók feláldozni alattvalóikat saját életük védelmére. A Királyok Királya önmagát áldozza fel követői védelmére. Helyettünk, érettünk, miattunk.- A legkegyetlenebb kivégzési mód, lassú halál, szögekkel átverve fuggeni a keresztfán, kívül a városon, a Koponyák hegyén. Jézus a két lator (Máté), két gonoszJ tevő (Lukács) között. Ez is egy mély megaláztatás volt a rómaiak részéről. A bűnösök közé számiáltatott (És 53:12). Azok közé, akikért meghalt.- Atyám, bocsásd meg nekik! Azok­nak, akik kegyetlenül bánnak vele, akik halálra kínozzák. Amit a Hegyi beszéd­ben tanított, azt most a kereszten gyako­rolja: megbocsát az ellene vétkezőknek. A közömbös, több kivégzésben résztvevő katonák sorsot vetnek köntösére, fi­gyelmen kivül hagyva a kereszten függő szenvedését.- Kigúnyolva a zsidó vezetők által. Ha ö a Messiás, védje meg magát! A sátáni kísértés folytatása: ha Isten fia vagy... (Máté 4:6). Saját érdekében itt sem tesz csodát.- A zsidóknak ama királya. A zsidó vezetők vádja a kereszt felirata. Pilátus nem gondolhatta, hogy éppen ezzel tesz bizonyságot Jézus királyi mivoltáról, aki nem csak a zsidók, hanem a Királyok Királya. A LATROK (39-43)- A gúnyolódó lator önző indokkal csak önmagával törődik, annak ellenére, hogy hallotta Jézus Krisztus szavait. Szabadulni akar a kereszten való szen­vedéstől.- A bűnbánó lator, akiben nincs gúny, összehasonlítja magát, társát Jézussal. Valamit talán már hallott Jézusról, az ő Királyságáról, mert beismeri, hogy ő a bűnei miatt szenved a bűnnélküli Jézus Krisztus mellett. Tudomásul veszi alázat­tal, hogy Jézus Krisztusnak van király­sága, és ő ott akar lenni, ahol Jézus van.- A bűnbánó jutalma: Ma velem leszel a Paradicsomban. Jézus ezt, mint a föl­dön életében rendelkező tette. Az Újszö­vetség Jézus halálával vált érvényessé. Az események csúcspontja (44-49)- Mintha Isten a sötétség függönyébe burkolta volna a világot, hogy a kínzók ne élvezzék Jézus testének-lelkének szenve­dését. A világ mindig elsötétül azon a napon, amikor az emberek Krisztust akarják megsemmisíteni.- A Szentek szentjének templomi kárpitja középen kettéhasadt. Ez által Isten megadta azt a lehetőséget, hogy a hozzá vezető út megnyíljon mindenki számára.- Jézus az utolsó erejét összeszedve, rábízza lelkét az Atyára. Bűneink bün­tetését lefizette. A világ állapota soha nem lesz olyan, mint a váltsághalál előtt.- A római százados dicsőíti Istent. Tudomásul veszi, hogy Jézus igaz volt, és halála más volt, mint akiket előtte vé­geztek ki.-A tömeg mellét verve távozott. Lehet, hogy többen rájöttek arra, L. ú ' Ítélet igazságtalan volt. Ezzel adták jelét félelmüknek, haragjuknak, bánatuknak.- Távolabb állva figyelték öt. Azok, akik látták Jézust, amikor csodákat tett, látták sírni Lázár otthonában, látták, mikor együtt érzett a naini özveggyel. Most, hogy meghalt, sokak reménysége, álma semmivé lett. Mi már tudjuk, hogy ez csak egy ideiglenes helyzet volt, mert Krisztus három nap múlva feltámadott. Jézusnak meg kellett halnia, hogy az ember ismét Isten közelébe jusson. Aranymondás: Lukács 23:46 *** 2000. február 25. A FELTÁMADÁS TANÚI Lukács 24:33-49 Együtt a tanúk (33-35) A feltámadás a Szentírás központi ese­ménye. A tanítványoknak bizonyosságra volt szükségük a feltámadásról. Titok­ban, félelemmel összejöttek. A feltámadott Krisztussal találkozó két tanítvány visszatér Jeruzsálembe. Gyorsan el akarják mondani, ami velük történt. A tanítványok csodálkozva néztek egymásra, és meghallgatták a bizonyságtevést. A Mester (36-43)- A csodálkozó taníványok között megáll az Úr Jézus, és így köszönti őket: Békesség néktek! A tanítványok megijed­nek, azt gondolva, hogy valami szellemet látnak, hiszen nem rég látták, hogy meghalt. Látták, mikor testét a sírba helyezték,, és most a zárt ajtón át itt van.- Az Úr Jézus megnyugtatja őket. Emlékezteti őket arra, amit halála előtt mondott.- Jézus feltárja a bizonyítékokat. Vizsgálják csak meg közelről, érintsék! Nem csalta meg őket saját fülük és szemük. Az evangélium hirdetése lesz rájuk bízva. Teljes bizonyosságot kell nyerniük arról, hogy Jézus testben feltámadott.- A tanítványok még a látottak alapján sem mertek hinni - örömükben. Jézus ennivalót kér, további bizonyítékát adva testben való feltámadásának. Meg­győződést, bátorítást adott nekik, hiszen éppen úgy mint azelőtt, velük együtt étkezik. Helytelen dolog bírálni azt, amikor a gyülekezet együtt étkezik. Jézus ezt több alkalommal megtette tanítványaival. Az együttétkezés jelentheti, hogy a gyü­lekezet a közösséget ily módon is ápolja. Együtt érez, egy akaraton van. A TANULSÁG (44-46) A Mester elérkezettnek látja az időt a tanításra. Emlékezteti őket, hogy beszélt velük arról, amik majd vele történnek. Ez nem a véletlenek játéka, hanem az ószövetségi próféciák beteljesedése. A tanítványok számára kiváltság volt azt látni, hogy az évszázadokkal előttük írt próféciák beteljesednek. A Biblia megér­tése nagyon fontos minden Krisztus­hívőnek. Megtaláljuk benne azt, hogy az ember értékes Isten számára. Ne engedd, hogy Bibliád beporosodjon! Használd naponként! A MISSZIÓ (47-49)- Az Úr Jézus életén, halálán és feltámadásán kivül, az Ige tudtul adja, hogy a megváltás kegyelme nem csak a zsidóké, hanem minden nemzeté (lMóz 12:3).- Nem mindenki ismerhette meg az Úr Jézust úgy, mint a tanítványok, akik testi szemeikkel látták az ő földi életét, csodatételeit, a halottak feltámadását, Jézus feltámadását. Látták őt holtan és újra élve. Az ő feladatuk lesz ezt mások­nak elmondani.- Jézus tudta, hogy feltámadása után negyven nappal távoznia kell, vissza az Atyához. Tudta, hogy a tanítványoknak erőre van szükségük, amit csak az Atya adhat az ő Szentlelke által. Az Úr Jézus Krisztus feltámadásával igazolta, amit mondott: ő Isten Fia, a Messiás. Feltámadása nélkül hiábavaló lenne a prédikálás és a hit (1 Kor 15:14). A mi hitünk nem érzelmi fellángoláson alapszik, hanem tényeken. Az Ur Jézus Krisztus él, feltámadott. Erről kell ne­künk is tanúbizonyságot tennünk; éle­tünkkel, szavainkkal. A hit nem azt jelenti, hogy beugrunk a bizonytalan sötétségben, hanem azt, hogy vilá­gosságban járunk. Aranymondás: Lukács 24:47-48 Hunter Vadász János 12. oldal 2001. január

Next

/
Oldalképek
Tartalom