Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-12-01 / 12. szám
4. oldal alóBAn ? A Pogány család vasárnapi szokásait nem értették a Newark-i magyarok, de még Miklós és Margit gyerekei sem igazán. A zsidó negyedben élő ortodox család takaros háza előtt minden vasárnap délután egy fekete autó parkolt. Pogány György, a New Jerseyben élő magyar katolikusok szeretett papja, pápai nuncius töltötte a mise utáni időt ikertestvére családjában. Mit keres egy katolikus főpap a zsidó negyedben? - kérdezték, akik alig ismerték őket. Mi történhetett itt, hogy a katolikus György ikertestvére, Miklós, a zsidó vallást gyakorolja? - találgatták mások. Az ajtón belüli furcsa csend és óvatos beszélgetések okát is csak a nagybácsi halála után kezdte felderíteni Dr. Eugene Pogány, bostoni pszichiáter, aki könyvet is írt családja történetéről. A Penguin Putnam Inc. kiadásában megjelent könyv sok méltatója között találjuk az erdélyi Nóbel-díjas írót, Elie Wieselt is. Az “In My Brother's Image” írója néhány évvel ezelőtt a Cross Currents-ben már utalt egy írásában erre az érdekes és tragikus történetre. Biztattam, hogy fordíttassa le magyarra, amit megtett és azóta többször megfordult Magyarországon is. Reméljük, hogy a könyve is hamarosan megjelenik otthon. Dióhéjban, ez a történet. A nagyszülők 1919-ben „keresztelkedtek meg“. Az ikrek már katolikus nevelésben részesültek, sőt, egy időben mindkettő papi pályára készült. Végülis Györgyből lett pap, aki még a háború kitörése előtt orvosi kezelésre Olaszországba került. A stigmát viselő, gyógyító karmelita, Padre Pió titkáraként vészelte át a világégést, távol a családtól és a gyötrelmektől, melyek Pesten élő idős édesanyját és ikertestvérét érték. Őket először Bergen- Belsenbe, majd Auschwitzba szállították. Miklós életben maradt, az édesanyát megölték. Miklós a táborban tért vissza a zsidó valláshoz, míg édesanyja a gázkamrába menet is nyakában viselte a férjétől kapott keresztet. 1956-ban találkoztak újra az ikrek, Amerikában. November 10-én, író-olvasó találkozón mutatta be a könyvet Dr. Eugene Pogány Los Angeles magyarságának. Azt kértük tőle, hogy olvassa fel a neki legfontosabb részt. Nagyanyja és a budai rabbi beszélgetését választotta. Az 1919. év télelején történt látogatás célja az volt, hogy elmondhassa Margit a rabbinak nagy lelki élményét és örömét. A megtéréséről, Jézus Krisztusról a Messiásról beszélt. A rabbi elismerően nyugtázta, hogy végre valaki nem félelemből, vagy anyagi haszonért, hanem meggyőződésből választotta a keresztény hitet. Az író elcsukló hangon idézte nagyanyja szavait, egy újjászületett ember hitvallását. Éppen ezért, a könyv alcíméül választott magyarázata a newarki család asztalát megülő csendnek („Twin Brothers Separated by Faith after the Holocaust”) nem lehet a „faith / hit”, tán csak a „fate / sors” és az a gonoszság és gyűlölet, aminek zsidók és keresztények helyet adtak többször is a múlt században. Bárcsak soha többé meg nem ismétlődne e testvérpár története! Novak József IGAZÍTSÁTOK HELYRE SZELÍD LÉLEKKEL “Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel, de azért vigyázz magadra, hogy kisértésbe ne ess. " (Gál 6:1) "Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (lKor 10:12) Kevés kivétellel a legtöbben ismerünk valakit, aki az Úrral járt, de ma távol van tőle. Az igehirdetést, amit ma hallgatsz, emlékeztessen egy olyan személyre, akit megtámadott a Sátán, aki közeli tűzharcban megsérült, összetört és a bűn vád rabul tartja. Egyszer ez a személy szerette az Urat teljes szívvel, lélekkel, erővel, de most egy összetört életű testvér, vagy testvémő. Gondolat-világodban alakuljon ki előtted az arcképe és talán már most kezdj el imádkozni érte. Felolvasott igénkben Isten szolgálattal bíz meg, szinte parancsként adja a helyreigazítás, helyreállítás szolgálatát. Az igazítás, helyreállítás szó magában hordja azt az elképzelést, hogy a széttört csontokat össze kell rakni, hogy egy személy újra tudja használni sérült kezét, vagy lábát. Közel keleten a pálmafa ligetben egy fiú felmászott a pálmafára kókuszdióért. És amint próbálta a kókuszt letömi, a gally, amin állt, letört és ő is lezuhant. Járda volt a fa alatt. Testével a füves részre, karjával pedig a beton járdára esett. A karjában a csontok úgy összetörtek, hogy a bőrön átjöttek és szörnyű 2001. december fájdalmai voltak. Hamarosan jöttek a mentők, kórházba vitték, fájdalomcsillapítóval elaltatták. Amikor felébredt a karja nem fájt, csak ott feküdt mellette, gipszbe rakva. Az orvos a csontokat összerakta, helyükre igazította és elkezdődött a gyógyulás, a helyreállás. Lelki értelemben ez az, amiről itt Pál apostol beszél. A fiúval sok minden történhetett volna. Ha a ló, vagy más állat eltöri a lábát, agyonlövik. Megtehették volna azt is ezzel a fiúval. Valaki azt mondta, az ún. krisztusi gyülekezetek közt van az egyetlen hadsereg a világon, ahol a megsérülteket lelövik. Azután a fiút megleckéztethették volna: fiatal ember óvatosabb lehettél volna... nem láttad, hogy a gally, amin álltái száraz volt, miért nem kapaszkodtál jobban? De hát végülis minek mentél fel a fára, mit kerestél ott? Ott is lehetett volna hagyni, vállat vonva, a földön. “Nem érek rá, ez nem az én ügyem, ő vetett saját magának ágyat, egye meg, amit főzött...” Vagy körbe lehetett volna járni az ismerősöket, mondván: ott fekszik a földön egy fiú, eltörött a karja, - nézzétek csak! Nem emlékeztet ez az eset arra, amit sokszor a hívők csinálnak, amikor valaki megbotlott, elesett? Kritizálnak, leckéztetnek, kitagadják maguk közül. A meggyógyult fiú bizonyára hálás azért, mert nem lőtték agyon, mert nem vágták le a karját, mondván: úgy sem ér a szétroncsolt kar semmit. A karnak nem erre volt szüksége, hanem arra, hogy a benne lévő csontokat helyreigazítsák. Ez az amire Pál apostol ebben az igében gondol. Testvérekről szól, testvéreknek: ha valaki hibát, bűnt követett el, igazítsuk helyre, szelíd lélekkel. Javítsd ki, rakd helyre széttört életének darabjait. Az apostol most nem a hitetlenekről szól, nem olyanokról akik még nem tértek meg, akik még mindig a bűn útján járnak. Ő itt a drága véren megváltottakról beszél, a Király gyermekeiről, akik elestek, akiken a bűn erőt vett. Mi különbség van a mostani élet és a megváltásunk előtti élet között? Még mindig előfordul, hogy bűnbeesünk. Mi ezt nem akarjuk, gyűlöljük a bűnt és szégyelljük is, ha elkövetjük. Mielőtt megtértem a bűnbe rohantam, most elfutok előle. Néha azonban mégis legyőz a bűn. De nem ez az életstílusom, nem ez jellemző rám. Amikor tanulmányozzuk Isten igéjét, melyet a Szentlélek által íratott számunkra, észre kell vennünk, milyen őszintén bemutatja az emberek jó és rossz oldalát, bukásaikat és győzelmeiket. Gondoljunk csak Mózesre, Pétere, vagy Dávidra. (Folytatjuk) Vadász János
