Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)

2000-09-01 / 9. szám

2000. szeptember

11. oldal

2000. október 1.

SAUL LESZ A KIRÁLY lSámuel 9:l-2a, 10:17-26

Izráel történelmének új fejezetéhez érkeztünk. A honfoglalás befejezése óta (Kr.e. 1399) eltelt 350 esztendő a Bírák kora-ként ismeretes. Ez idő alatt Isten gondoskodott alkalmas vezetőkről, akik által a népet sok ízben kiszabadította ellenségei kezéből. Sámuelt, az utolsó igaz, istenfélő bírót most arra kérik az izraeliták, hogy adjon királyt nekik. Úgy akarnak szervezkedni, mint a környező népek: legyen egy személy, aki vezesse harcaikat, uralkodjon rajtuk, bíráskodjon felettük. így érkezett el a Királyság kora, Kr. e. körülbelül 1050-ben.

1. Isten üzen a népnek (10:17-19)- Sámuel összehívja a népet Mispába, az Úrhoz. Ez a helység Benjámin területén van és gyakori találkozóhely a próféta idejében.- Isten évszázadokig tartó gondoskodását ismerteti — kivezette Egyiptomból a népet, kiszabadította őket sok bajból és nyomorúságból, s az ellenséges országok kezéből. - Mindennek ellenére királyt akarnak — “engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök”. (lSám 8:7b)

2. Isten királyt választ a népnek (10:20-21)- Izráel minden nemzetisége előállt, s ebből a benjáminita Saul-ra esett a sors.- Benjámin a legkisebb törzs Izraelben, Saul (=akit kívántak) egy parányi nemzetiség sarja és Gibeában éí. A 11 törzs majdnem kiirtotta a benjáminitákat éppen Gibea lakóinak bűne miatt. Mindössze 600-an maradtak életben akkor (Bírák 19-21r).

3. Hol van Saul? (10:22-24)- Saul nem érzi méltónak magát a királyságra (lSám 9:21, 10:16)- Alázatban marad, elbújik a holmik között, onnan hozzák elő.- Emberi tulajdonságait, termetét a nép csodálja: “Nincs hozzá hasonló!”- Isten kedvez választásával népének, az viszont a királyt éljenzi!

4. A királyság joga (10:25-26)- Sámuel elismétli a királyság jogait (lásd 8:11-18), leírja könyvbe, és az Úr elé helyezi bizonyságul. Ugyanezt már Mózes is elmondta, közel 400 évvel korábban (5Mózes 17:14-20).- Isten megindítja a sokaság szívét, hogy kövessék királyukat.

Isten megengedi időnként, hogy a nép akarata érvényre jusson. Ilyenkor is bizonyítja szeretetét és gondoskodását. Bízzuk mi is, mint választott nemzetiség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép, életünket mindig a Mindenhatóra, Ő gondoskodik rólunk naponként. Nem hagy vezetés nélkül, hiszen a Szentleiket nekünk ajándékozta és az Úr Jézus velünk van minden napon a világ végezetéig.

Aranymondás: 1 Sámuel 10:24

***

2000. október 8.

SAUL A MEGVETETT, DÁVID A FELKENT lSámuel 16:1-13

Saul, Izráel első királya uralkodásából eltelt közel 25 év. Ez idő alatt sikeres hadjáratokban győzelemre vezette a népet. Az ammoniták, moábiták, filiszteusok és amálekiták ellen harcolt és győzött. Eljött azonban a pillanat, amikor valódi egyénisége napfényre jött, hiszen nem tudta maradéktalanul odaszentelni életét az Úrnak. Ezért Isten megbánta, hogy királlyá tette (lSám 15:35b), és elvette lelkét tőle (16:14). Az Ige három ízben említi Saul elvetettségét a próféta által: lSám 13:13-14; 15:22-23,28-29; 28:16-19.

1. Saul megvetettségének okai (16:1a)- Engedetlen - nem várja be az áldozattal Sámuelt (1 Sám 13:11-13)- nem irtja ki teljesen az amálekitákat (lSám 15:22)- Hirtelenkedő - elhamarkodott esküje fia életét kockáztatja (1 Sám 14:24,39)- Féltékeny és haragtartó - amint Dávid megjelenik a színen, nyomban vesztét akarja (1 Sám 18:7-8) és folyton életére tör (lSám 19, 22, 24,26 részek).- Isten szemszögéből Benjámin leszármazottja jogtalan a trónra, ugyanis a prófécia szerint Júdát illeti a “fejedelmi bot” (1 Móz 49:8-12).

2. Sámuel megbízatása (16:1 b-3)

Isten elküldi Bethlehembe Sámuelt,

hogy kenje királlyá Isai egyik fiát. Olajos szárút, áldozati állatot visz magával. Isten megígéri, hogy majd tudatja vele tennivalóját.

3. Bethlehemi események (16:4-5)

A helység vénei megijednek — talán ítélni jött a próféta. “Áldozni jöttem”, mondja Sámuel, majd megszenteli Isait és fiait az alkalomra.

4. Ki lesz a felkent? (16:6-11)

Isai felsorakoztatja hét fiát, remélve, hogy a felkent közülük kerül ki. Mindegyikük derék, termetes férfi, de egyikükre sem esik a választás. Isten szól: Ne nézd a külsőt, mint az emberek! “Az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (7)

“Mind itt vannak-é már az ifjak?” — kérdezi a próféta. Sámuel szavára előhívják Dávidot, a legkisebbet a juhok mellől.

5. “...kend fel, mert ő az” (16:12-13)

A legfiatalabb fiú piros, szép szemű (Luk 11:34) és kedves tekintetű.- “Kend fel, mert ő az”, mondja az Úr. Sámuel megtette, Istennek lelke pedig Dávidra szállt attól a naptó) fogva, és azután is, mert: “Keresett az Úr magának szíve szerint való embert”- (1 Sám 13:14).

Ez az esemény komoly tanulságokat tartalmaz: a1 A Biblia próféciái mindig beteljesednek (lMóz.49:10). b/ Az emberi vélemény sokszor nem egyezik az Istenével (Saul — Dávid), c/ Az Úr a szív állapotában érdekelt (Péld 21:2, Jel. 2:23). d/ Ha Isten szól, fogadjuk tanácsát és megbízottját (ApCsel 13:2).

Aranymondás: lSámuel 16:7 ***

2000. október 15.

DÁVID SIRATJA SAULT ÉS JONATHÁNT

lSámuel 1:17-27

A hihetetlen, a félelmetes, a rettegést keltő endori kijelentés valóra vált: “te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel” (lSám 28:19). Micsoda ítélet ez egy olyan ember számára akit az Úr népe vezetésére hívott el, de megbízatását hűtlenül végezte. A Filiszteusok legyőzik Izraelt, és a király, kinek termetét és erejét csodálták, kardjába dől, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. Jábes- Gileád lakói eltemetik Saul és fiai maradványait, hogy mások ne űzhessenek gúnyt belőle.

Mikor Dávid tudomására jut a nagy veszteség, két dolgot tesz: megbünteti a hírhozót, aki magára vállalta a gyilkosságot (lSám 1:14-16), és keservesen megsiratja Sault és Jonathánt. íjdalt ír, amit Júda fiai meg kell tanuljanak. Ez a Jásár könyvében van, ami a feltételezések szerint a fogság idején elveszett.

A gyászének keretét a 19, 25 és 27-es versek szolgáltatják: “miként/hogy hullottak el a hősök!” Dávid előtt nem kétséges, hogy Saul és Jonathán hősök voltak. Ha Saul ellensége volt is, érdemeit nem tagadja.

1. Ne adj örvendezésre alkalmat az ellenségnek (20)

Gáth és Askelon volt a Filiszteusok két nagyobb városa, ezért mondja Dávid, hogy ezen a területen ne szóljanak Izráeí veszteségéről. Ne legyen az ellenség leányainak okuk örülni, amint Jeruzsálem leányainak volt Góliáth legyőzésekor (1 Sám. 18:7).

2. Gilboa hegye is hirdessen gyászt (21)

Dávid a hősök elestének helyét kopárnak akarja tudni. Ez nem “szent föld”, ahol le kell oldani a samt, hanem a siralom helye. Ezért legyen inkább terméketlen, hogy senki ne lelhessen örömet benne.

3. Saul és Jonathán hőstettének dicsérete (22-24)

Apa és fia életükben és halálukban sem szakadtak el egymástól. Váll-váll mellett küzdötték végig utolsó harcukat. Gyorsabbak voltak mint a sas, és erősebbek mint az oroszlán. Jonathán nem egyezett mindenben Saullal (Dávid esetében), de végig engedelmes és hűséges fiú maradt. Hadd sirassák őket Izráel leányai is, hisz Saul uralma alatt bőségnek örvendtek.