Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-02-01 / 2. szám
2000. február 5. oldal Ez a kettősség sajnos a baptista miszszióra is jellemző. Vannak gyülekezetek és pásztorok, amelyek és akik a számok, a növekedés, a statisztika bűvöletében élnek és dolgoznak, és vannak, akiket a pesszimista befeléfordulás, a törvényeskedés, az önigazolás jellemez, minden valóságos lelki közösség nélkül. Hála az Úrnak, a derékhad igyekszik bibliai alapokon maradni. Magyarországon az elmúlt években szinte minden evangéliumi egyház szétszakadt. Vannak olyanok is, amelyek több felé. A baptisták még együtt vannak, de nyilvánvaló jelek mutatnak arra, hogy egyesek túl szűknek érzik a bibliai kereteket, mások viszont túl tágnak. A megalkuvás, az elvtelen kompromiszszum velük szemben nem járható út és nem is a szeretet útja. Olykor a létszámcsökkenést is vállalva kell mindkét szélsőséggel szemben őrizni a biblikus utat, arra is figyelve, hogy senki sem kiálthassa ki önmagát „mércének”, mert nekünk egy főpapunk van, Jézus Krisztus. 0 a feje az egyháznak, és mindenkinek hozzá kell igazodnia. (Kérdés:) Mit üzensz az Amerikában élő magyar baptistáknak? Mivel a testvérek egy részét jól ismerem, természetesen szeretettel üdvözlöm őket, és kívánom, hogy az Úr áldja és őrizze meg őket az új hazában. Kiváló alkalom kínálkozik a találkozásra Nagyváradon a MABAVIT II. alkalmával augusztus 11-13-ig. Szeretettel várunk mindenkit. A gyerekek épp olyan jól fogják érezni magukat, mint a felnőttek. Erdélyben és Magyarországon is szervezünk kirándulásokat. A Hargitán és Tahiban is együtt lehetünk. Viszontlátásra Nagyváradon! Dr. Almási Mihály a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyar Baptisták Világszövetsége elnöke ANNO DOMINI 2000 Túléltük! Mármint a dátumváltást. A múlt év végéhez közeledve egyre fokozódó várakozással figyeltük és elemeztük az ezzel kapcsolatos híreket. Latolgattuk az eshetőségeket, történhet-e valami rendkívüli. A már elhíresült Y2K komputer probléma túlhangsúlyozása mögött, amint az mára kiderült, a számítógépipar jól megfontolt érdeke állt. A dátumváltás gondja soha nem tapasztalt busás üzleti hasznot hozott. A média is mindent megtett azért, hogy hisztérikussá fokozza a várakozást. Soha nem volt akkora piaca a világvége jóslatoknak, végső katasztrófával foglalkozó filmeknek, könyveknek, újsághíreknek, mint az elmúlt évben. Persze, a félelemkeltés “hiénái”, e filmek készítői és forgalmazói jól kalkuláltak. Kapóssá váltak a méregdrága alkotások, kezüket dörzsölve várták a megtévesztett kortársaik félrevezetéséből származó hasznot. Még a különböző egyházakban is felütötte a fejét ez a szektás magatartás, amely a 2000. évváltáshoz kötötte volna Krisztus visszajövetelét és az Armageddon végső csatájának kezdetét. Ezek a jóslatok azonban az előzőekhez hasonlóan hamis próféciáknak bizonyultak. Jézus szavának ma is a fülünkben kell csengenie: “Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. ” (Apes 1:7) Az utolsó idők megtévesztőiről pedig ezt mondta: “Sokan jönnek majd az én nevemben...Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék ha lehet a választottakat is. ” (Mt. 24:5,24) Más helyen pedig még ezt mondta róluk: “Gyümölcseikről ismeritek meg őket...Sokan mondják majd nekem: 'Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e... és nem a te nevedben cselekedtünk-e hatalmas dolgokat?' És akkor vallást teszek nekik: 'Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem ti gonosztevők’” (Mt. 7:20,22-23) Persze, ez semmiképpen nem csökkenti az utolsó időkre vonatkozó próféciák komolyan vételét. Sőt, ha tudjuk azt, hogy a Sátán és szolgái képesek átváltoztatni magukat a világosság angyalává a megtévesztés érdekében, akkor a jövőben még óvatosabbnak kell lennünk. János apostol ezért figyelmeztette igy olvasóit: “Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba ” (ÍJán 4:1) Itt vagyunk tehát “Az Úr 2000. évében”, ezt jelenti ugyanis a címben olvasható latin szöveg. Mit kezdjünk vele? Isten kegyelmének köszönhetően még nem jött el a világvége. Nem gondolom, hogy azért, mivel olyan jók lettünk volna, hanem “hosszan tűr érettünk, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. ” (2Péter 3:9) A napi hírekből úgy tűnik, hogy az 1000 éves békeország sem köszöntött be hozzánk. Mi a feladatunk tehát nekünk, hívőknek a harmadik évezred küszöbén? Ugyanaz, mint az elmúlt 2000 évben, csak sokkal fokozottabb mértékben. Jézus missziós parancsa már két évezreden át adott komoly feladatot követőinek: “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népeket... ” (Mt 28:19) Ebben az esztendőben arra is emlékezhetünk, hogy 1000 esztendővel ezelőtt a magyar néphez is eljutott a Biblia üzenete. Első királyunk, István szorgalmazása nyomán misszionáriusok jöttek országunkba és elkezdődött a lelki munka. Sajnos, már ez időtől fogva sok minden átszűrődött a pogány magyarság hiedelemvilágából a keresztyén vallásgyakorlatba, ami gyakran jelent még ma is megkötözöttséget és szellemi akadályt az evangélium megélésében. Közel ötszáz éve a reformáció üzenete jelentett reménysugárt a Kárpát-medence tájain élő magyarság számára is, kik között nagy számban találtak menedéket anabaptista elődeink is. A három részre szakadt országban olyan ébredés indult, különösen a Károlyi Gáspár által magyarra fordított Biblia terjesztése nyomán, hogy a korabeli krónikások állítása szerint az országrészek lakosságának 90% hitvalló protestáns lett. Aztán fokozatosan ismét minden sötétségbe borult. Másfél évszázada azonban nemcsak a nemzeti függetlenség és szabadság eszméje bontott zászlót, hanem ezzel párhuzamosan az újkori baptista misszió is utat tört hazánkban. Misszionáriussá váló fiatal asztalos mesterek, vallásos könyveket terjesztő bibliaárusok, és nagy élettapasztalattal rendelkező „paraszt-apostolok” indultak el Pesten, Pécsett, Kolozsváron, Nagyszalontán, Újvidéken, Eperjesen, egyre több faluban és városban az elveszettek után. Sok ezer ember lett így Jézus Krisztus hűséges tanítványa. De ez már a múlté. Ma itt vagyunk egy új évezred küszöbén. Nincs, aki helyettünk elvégezze a missziómunkát. Testvéreim! Isten bennünket is szólít most. Álljunk az áldott emlékű hithősök sorába, legyünk mind a nagy aratás hű munkásai! Látjuk-e, milyen nagy a szükség? Az Úr 2000. kegyelmi esztendejében, emlékezzünk Jézus szavára, aki így biztatta tanítványait: “Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. ” (Jn 4:35) Testvérem, vajon nem érted imádkoznak-e sokan, amikor Jézus felszólításának engedelmeskedve új lelkimunkásokért könyörögnek? “Az aratni való sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. ” (Mt 9:37-38) Kérlek benneteket, testvéreim, hogy az Úrnak ebben a 2000. kegyelmi esztendejében szánjuk oda magunkat teljesen a szolgálatra! Emlékezzetek Jézus szavára: “Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! ” (Mt 24:46) Mészáros Kálmán, Székesfehérvár
