Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
11. oldal 1999. április EVANGELIZÁCIÓS KÖRÚT A NAGYVÁRADI KÖRZETBEN (részletek a beszámolóból) Nem kis izgalmak között indultam el 1999. február 18-án csütörtökön reggel, a nagy havazások idején Nagyváradra, hogy eleget tegyek Dániel Zalán lelkipásztor testvér meghívásának, körzetébe való evangelizációs sorozat tartására. Mivel még mindig nincs autóm, örömmel vettem Asztalos Imre lelkipásztor testvérem segítségét, aki fölajánlotta gépkocsiját, hogy velem tart és együtt szolgálunk a gyülekezetekben. Első alkalommal Biharpüspökiben hirdethettem az igét. Számomra különösen nagy élmény volt találkozni az itteni testvérekkel, mert amerikai szolgálatom idején a clevelandi gyülekezet tagjai között nagyon sok testvért ismerhettem meg, akik ebből a gyülekezetből származtak. A 80-as évek közepén, a Ceauceascu diktatúra éveiben népes nagy családok költöztek el innen közel ötvenen, hogy az „új" világban keressenek kedvezőbb életlehetőséget. Szeretettel emlékeztek a Nagy, Lakatos, Papp, Kirják, Veres, Borbély, Tar család tagjaira. A helyük bizony üres a gyülekezetben, de az a reménységük, hogy új hívők foglalhatják el nemsokára a padsorokat, sőt új imaház építésének a terveivel is foglalkoznak a testvérek. A második estén Biharszentjánoson folytatódott a szolgálatom. Rendezett, szép imaházuk van az itteni atyafiaknak. [...] Vasárnap este ismét ebben a gyülekezetben hirdethettem az igét a záró istentiszteleten, amikor többen jelezték megtérési szándékukat és a szolgálatra való ismételt odaszánásukat. Utam harmadik állomása Pósalaka volt, ahol Bányai János lelkipásztor volt a házigazda. Nagy öröme volt a gyülekezetnek, mert hosszú idő után bemerítésre készültek. A faluból többen megtértek, nem csak magyarok, de a cigányok közül is. [...] Vasárnap délelőtt Hegykőszáldobágyon folytatódott az evangelizációs körút. Hajnalban azonban akkora havazás volt, hogy az engem szállító Dácia gépkocsi félúton föladta a félméteres hóban való csúszkálást. Ki kellett szállnunk, és az „apostolok lován" gyalogosan folytattuk utunkat. El lehet képzelni, miként néztünk ki, amikor félcipőben, elázott ruházatban megérkeztünk. A testvérek azonban lelkes énekléssel vártak, és még a kényszerű késést is megbocsátották. [...] B. Mészáros Kálmán 1999 május 2 ÉLETET ADÓ HALÁL János 12:23-37, 42-43 Húsvét ünnepe közeledik, az Úr Jézus bevonul Jeruzsálembe. Az ott gyülekező sokaság látni akarja Őt. “Eljött az óra.” A tanítványok szívében nagy remény ébredhetett: Most válik majd valóra az ő reménységük, az embernek Fia megdicsőittetik. De hogy lehet ezt összeegyeztetni a halállal, amiről az Úr Jézus beszél? A gabonamag példájával magyarázza, hogy az ő halálából megszámlálhatatlan sok új élet fakad majd. Csodálatos dolog az, hogy egy kicsiny gabonamag, jó talajba kerülve, miután elhal, új élet fakad belőle, 30, 50, 100 annyit terem, megsokszorozódik, mig életét megtartva, egymaga maradna. Másokért élni, (élettárs, család, gyülekezet, felebarát). Az önfeláldozó élet gyümölcsöt terem. Az önmagának élő ember élete értelmetlen. "Szánjátok oda magatokat élő és szent áldozatul!" - buzdít Pál apostol is, ez dicsőíti az Atyát. Az Úr Jézus a mi példaképünk, aki teljesen elégett az oltáron. Az Őt követő élet jutalma nem marad el, s ez az Úrral töltött örök életet és az Atya megbecsülését jelenti. Az Úr Jézus szembenéz a halállal.Tudta, hogy közel van megáldoztatása. Megkezdődött belső lelki harca, vívódása, és elkísérte a Gecsemánéig. Az Atyával való állandó kapcsolat erősítette Őt. "Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" - "Legyen meg a te akaratod!” - mondja a Gecsemáné kertben. És az Atya válaszol könyörgésére. Az ellenség azt gondolta, hogy megsemmisíti Őt, de a sátán, a világ fejedelme szenvedett vereséget, mert a kegyelem mindenkinek fel van kínálva az Úr Jézus halála által, van menekülés a bűn rabságából. Miért halt meg az Úr Jézus? A tömeg tudta, mit jelent “felemeltetni” - a kereszthalált. Az Ő halálának ereje, hogy mindeneket magához vonz. A lehetőség megvan, Ő mindent elvégezett, a választás az emberen múlik. A felszólítás a ma emberének is szól: "Járjatoka világosságban! ’’Mert eljön az idő, amikor késő lesz. Az ember válasza az Úr Jézus hívására ma, kétezer évvel később sem változott. Vannak, akik szégyenből nem követik Őt, vannak, akik a csodák láttán sem hisznek, s nem látják a bizonyságok fellegeit. Vannak, akik az emberekre néznek, és sok lehetetlen kifogásuk van. Boldogok, akik elfogadják a felkínált kegyelmet, a világosságban járnak, és követik Őt az önfeláldozás útján. Aranymondás: János 12:32 “És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzók. ” 1999 május 9 JÉZUS PÉLDÁT MUTAT A SZOLGÁLATBAN János 13:1-17 Utolsó vacsoráját tölti az Úr Jézus tanítványaival a felházban. A kereszthalál nagyon közel már. Tudja, hogy nagyon kevés ideje van tanítványaival itt a földön. Szerette övéit, mindvégig szerette őket. Halála előtt szeretné tanítványai szívére helyezni amit legfontosabbnak lát. Elszomorította, hogy amikor Ő a közelgő halálát bejelenti, tanítványai azon versengenek, hogy ki a nagyobb. A példa, a szemünk előtt lejátszódó esemény mindig jobban megmarad az emlékezetünkben, az Úr Jézus is így akarja tanítani az övéit. A szolga feladata volt a láb mosás, ha vendégek jöttek a házhoz, a meleg éghajlat poros útja után felüdülést jelentett ez. Az Úr Jézus ezt a szolgálatot végzi el, kezdve az első tanítványon, végig a tizenkettőn. Nem olvasunk arról, hogy valamelyik tanítvány is át akarta volna venni a Mestertől ezt a feladatot. Egyedül Péter tiltakozik, felfogja> milyen visszás dolog, hogy a Mester, az Űr mossa meg az ő lábait. Az Úr Jézus válasza után újra túlzásba esik, hogy kezeimet és fejem is mossad meg. Jézus áttér fizikai tisztaságról a lelki tisztaságra. Aki megfurdött, tiszta az. Aki átadta életét az Úrnak azt Ő megtisztította, de naponkénti “lábmosásra” még szükség van, az úton ránk rakodó szenny lemosására. Ertitek-e mit cselekedtem veletek? Talán igazi mélységében csak sokkal később értették meg a tanítványok ennek az eseménynek a súlyát. Az ember “szabad” akar lenni, a szolgaság nem vonzó, uralkodni vágyás, nagyobbnak lenni a másiknál, megmutatni ki vagyok, az óember erre törekszik. Az Úr Jézus az ellenkezőjére tanít, “aki nagy akar lenni közietek, legyen mindenki szolgája. ” “Példát adtam nektek” “Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy O szolgáljon, és• adja az O életét váltságul sokakért. ” Tisztelet ébred bennünk azok iránt, akik egész életüket a misszióért áldozták, mások javát keresték és nem egyszer életükkel is fizettek. Kövessük az Úr Jézus példáját, könyörögjünk alázatos lelkűiéiért, lássuk meg saját szolgálati területünket, keressük mások javát, és Ő ad örömet, boldogságot a szolgálatban és azt a tudatot, hogy életünk nem hiábavaló. Aranymondás: János 13:16 1999 május 16 JÉZUS AZ IGAZI SZŐLŐTŐ János 15:1-17 Az Úr Jézus az utolsó vacsorán még egy pár fontos tanítással látja el övéit. A felolvasott ige is valószínűleg ott hangzott el, az úrvacsora szereztetésekor. Izraelben szép szőlőtermő vidékek voltak. Az Ószövetségben többször találkozunk
