Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
ÚTBAN A TÚLSÓ PARTRA folytatás az I. oldalról Jézus Krisztus látá őket, amint vesződének az evezéssel (Mk 6:48). A hit sohasem kételkedett abban, hogy aki a szemet teremtette, az a sötétségen is keresztül lát. A hívő előtt mindig természetes volt az, hogy a mindenható Isten hallja a mi könyörgésünket, amit a titkos kamrában mondunk el halkan. “És még nem ment vala hozzájuk Jézus.” (Ján. 6:17). Jézus Krisztus nem csupán imádkozik érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited, nem csupán szemmel tart, amint vesződöl az evezéssel — mert sok verébecskénél drágább vagy te O neki — hanem biztosan segítségedre is jön, mikor a legnagyobb megpróbáltatásokban leszel. János evangélista olyan biztosan tudja ezt, hogy ezért írja: “még nem ment vala hozzájuk Jézus. ” Azonban ez csupán idő kérdése, tehát ne add fel a küzdelmet! Ha nem látod is az O vigasztaló tekintetét, tudod hogy érted tusakodik. Ha nem érzed is jelenlétét, biztosra veszed, hogy útban van feléd! Ha nem hallod is biztató hangját, tudod hogy tekintetével követ. Ne feledd el, hogy üdvösséged nem függ a hangulataidtól, sőt még tőled magadtól sem, hanem Jézus Krisztustól! “0 mindörökre üdvözítheti is azokat, akik O általa járulnak Istenhez ” (Zsid 7:25). A tanítványok minden gondolata a pillanatnyi szükségességekkel van elfoglalva: hajó, evezők, vitorlák, hullámok, mélység, sötétség. Olyan háborgásban vannak, hogy nem érnek rá most foglalkozni sem az elhagyott parttal, ahonnan indultak, sem a túlsó parttal, ahová igyekeznek. Pedig már közeledik a megérkezés a túlsó partra. A VIRRADAT. Azonban a hajó minden erőfeszítésük ellenére sem halad. A változást az Úr Jézus megjelenése hozza: az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méné Jézus a tengeren (25). Eljön majd a pillanat, mikor a hitet a látás váltja fel. Egyeseknek megadatott az a kegyelem, hogy az Úr Jézust láthatják a halálos ágyukon látomásban. így látta Őt Pál a damaskusi úton, míg a körülötte lévők semmit sem láttak, nem is veszett el a szemük világa három napig a megjelenő Krisztus fényességétől. A tanítványok nem voltak felkészülve arra, aminek most szemtanúi lettek: Jézus a tengeren lépkedett! Vannak adatok és megfigyelések arra, hogy az a függöny, ami elválasztja a jelen való világot a következendőtői, némileg fellebben a halál közelében. István vértanúról meg van írva: "Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől" (ApCsel. 7:55-56). A tanítványok nem ismerték fel Jézust ebben a megjelenési formájában. Az ő számukra Jézus még nagyon evilági ember volt, nem pedig az univerzum (a mindenség) Ura. A tanítványok még csak az ács fiát ismerték, nem pedig azt, aki képe a láthatatlan Istennek (Kol 1:15). Nekünk is nagy meglepetésekben lesz részünk, majd ha meglátjuk Ót, úgy, amint van (1 Ján 3:2). Az egész keresztyén élet nem egyéb, mint a Krisztus ismeretében való növekedés, de azért nagyon sok olyan tapasztalásban lesz majd részünk, “amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt" (1 Kor 2:9). Az ember hajlamos arra, hogy Jézus Krisztust valami romantikus "jó pásztori pózban ” képzelje maga elé. Pál apostol a földre esett, mikor az Úr szólította (ApCsel. 9:4), a három tanítvány “arcra esett és igen megrémült” a megdicsőülés hegyén (Mt 17:6). A páthmoszi látnok pedig így számol be: “Mikor pedig láttam Ót, leesém az Ő lábaihoz, mint egy holt” (Jel 1:17). Jézus Krisztus úr! Mikor meglátod Őt a halál árnyékának völgyében, megrettensz az Ő felséges közelségében! Nemcsak a gonoszság lelkei borultak le az Ő közeledtére (Mk 5:6), hanem te is megilletődve fogsz porbahullani az előtt, aki előrement, hogy helyet készítsen a számodra (Ján 14:2). A tanítványok rémülten kiáltoztak, mert azt hitték, hogy valami “kis értetet" látnak. Az Úr Jézus így nyugtatja meg tanítványait: "Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14:27). Az Isten gyermekeinek nem félelemre, hanem bizodalomra való ok az Úrnak hatalomban való megjelenése. Mily megnyugtató azt tudnunk, hogy az élet és halál Urától a hívőnek nincs oka félni. Péter él is ezzel a kiváltsággal, és engedélyt kér az Úrtól arra, hogy hozzá mehessen a vizeken (28). Ha úgy fogjuk fel a hajót, mint az emberi test jelképét, akkor itt annak a csodának vagyunk tanúi, midőn a halál sötét vizein hánykódó emberi lélek kész kiszállni a testből, hogy Krisztushoz menjen. A Szentírás hasonlítja a testet cserépedényhez, melyben kincs van (2 Kor 4:7), sátorházhoz (2 Kor 5:1), mely elbomol. Az emberi szellemi része azonban sem el nem törik, sem el nem bomol, hanem Istenhez tér a test halála után. Péter jelképesen megtette ezt a döntő lépést, mikor Krisztusra nézve kilépett a biztonságot jelentő hajóból a mélység hullámaira, hogy Jézushoz menjen. Azt az állapotot jelenti ez, amikor a lélek már elszállni készül, de még nincs odaát a túlsó parton. Az agónia, halálküzdelem állapota ez, amikor még van félelem, bizonytalanság, visszaborzadás, mert a part olyan messzire látszik lenni. Az Úr Jézus szava azonban biztatóan hangzik: “Jövel!” (29). Krisztus ott van a vizeken, erős karját kitárva az érkező felé! Ne tekints a hullámokra én lelkem, ne rémülj meg a nagy széltől, melyet a Sátán utolsó erőfeszítése támaszt ellened. Péter halálos rettegésben felkiáltott, mikor a habok kiszaladtak a lábai alól: “Uram, tarts meg engem!” (30). Ez a haldoklók imádsága a halálveríték idején. Nincsenek szóvirágok, díszítő jelzők, nagy szavak! Nem próbál visszatérni a hajóba, az ott dermedten álló munkatársak közé. Azokat áthidalhatatlan mélység választja el tőle. Testvér, vagy Jézus kezét ragadod meg, vagy a mélység nyel magába téged! Senki nem tud veled menni a hullámok hátán, ahova a hajóból kilépsz. De milyen csodálatos kép: Jézus Krisztus vár reá a vizeken, a táncoló hullámok tetején, a zúgó viharban! “Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá öt" (31). Jézus nem késlekedik. A haldoklás nagy dolog: Péter már merülni kezdett mikor Krisztus megragadta. Ne legyen félreértés, nem Péter ragadta meg az Ürat, hanem Krisztus ragadta meg Pétert! Nem a te hitkarjaid lesznek majd erősek, testvérem, hanem Krisztus erős keze tart fenn tégedet, kételkedő, kicsiny hitűt! “És mikor beléptek a hajóba, elállt a szél" (32) ...és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre ménének" (Ján 6:21). Óh csodálatos isteni gondviselés: nem a hajó vitte át Pétert és az Urat, hiszen alkonyattpl eddig vesződtek a viz közepén. Az Úr Jézus vitte át mindnyájukat “azonnal”, minden küzdelem nélkül. A szél is mindjárt elcsendesedett, mert Krisztus ura a szélnek is. Láttatok már haldoklókat halálkínokban, gyötrelmekben, félelmekben egyszercsak megbékélni, és Krisztus nevével az ajkukon mosolyogva meghalni? Ezt jelenti a Krisztus jelenléte a halálos ágyon! Óh, ne hazudjatok azoknak, akik útban vannak a túlsó partra! Ne téveszszétek meg őket csaló mosollyal és hamis biztatással, gyógyulást ígérve, és haszontalanságokról fecsegve, ahelyett, hogy Krisztusra irányítanátok a tekintetüket! Ne mondjátok, hogy részvétből vezetitek őket félre, mert a haláltusát akaratok könynyíteni. “A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten fia vagy!" (33)... Most már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Ő a Krisztus! Mikor lelkünk megérkezik a túlsó partra, elmaradnak mögöttünk a szenvedések, kétségek, veszedelmek, kísértések, és csak egy név lesz az ajkunkon: Jézus! Nem fogunk tudni másról beszélni, csak arról, aki megváltott minket az Ő vére áltak, hogy részeseivé tegyen minket az Ő üdvösségének. Mennyei üdvözültek fognak elébünk jönni és üdvözletképpen ezt a nevet dicsőítik: Jézus! Angyali seregek fogják harsogni ezt a csodálatos nevet, és az ő hangjuk olyan lesz, mint sok vizeknek zúgása: Jézus! És mi is csatlakozunk az üdvözölt szentekhez, a boldog angyalokhoz, a végtelen seregekhez, dicséretet zengve Annak, "aki minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ó vére által, és tett minket királyokká és papokká az Ó Istenének és Atjának. ” (Jel 1:5). Jézus... Jézus... Jézus! Megérkeztünk a túlsó partra!... Egy éve hívta haza az Úr Dr. Haraszti Sándor testvért, az amerikai magyar baptista misszió fáradhatatlan munkását.
