Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
6. oldal 1999. február Hírek, Detroitból Szeptember 19-én a Lincoln Parki imaházunkban házasságot kötött Christopher Lee Rathfon és Ileana Andrea Renner. A földíszített templomban az igehirdetés előtt a rokonság és a gyülekezet meghallgatta Andrea barátainak a szolgálatát (Chicagóból és Clevelandból), a kórusunk két Az ifjú pár: Christopher & Ileana Rathfon énekét és az 1 Korintus 13-at (angolul és magyarul). Herjeczki testvér Máté 7:24-29 alapján hirdette az igét (Christ, the Solid Rock We Need). A menyegzői istentiszteletet követő vacsorára a rokonságon kívül az egész gyülekezet is meghívást kapott. Ezen a helyen is azt kívánjuk az ifjú párnak, hogy ragaszkodjanak az Úr Jézushoz, s házas életüket Oreá, az igazi fundamentumra építsék! Őszi gyülekezeti alkalmaink közűi legalább a következő háromra még januárban is jól emlékszünk. A reformáció emléknapján Chicagóba mentünk, ahol a kórusunk szolgált, két zenés istentiszteleten. Erről az alkalomról chicagói testvéreink már be is számoltak a januári lapban. November 22-én a clevelandi Kegyelem Gyülekezet hálaadónapján vettünk részt, közel harmincán. A délelőtti és koradélutáni istentiszteleten Herjeczki testvér hirdette az igét, a szolgálatokat a helyi és a vendég gyülekezet tagjai végezték. Kórusunk ezúttal is többször énekelt. A detroiti kórus a Kegyelem Gyülekezetben A délelőtti istentisztelet után vendéglátóink jóvoltából közös ebéden vettünk részt a gyülekezet étkezőjében. Szép, áldásos nap után még világosban indulhattunk vissza, Detroitba. A következő vasárnap otthon folytattuk a hálaadónapot. Adakozásunk céljaként ezúttal a jövő évi imaház-biztosítás összegének összegyűjtését tűztük ki, melyet - hála az Úrnak és a Rá figyelő testvériségnek - sikerült elérnünk. Délutáni istentiszteletünkön az Amerikai Magyar Református Egyház tagjai és elköszönő lelkipásztora: Nt. Szemest Attila volt a vendégünk. A közösen végzett szolgálatok után szeretet vedégséget tartottunk. Karácsonyi alkalmaink belsőségesen teltek. Egyik istentisztelet után készítettük ezt a fényképet, középen édesanyja karjában Für Annamáriával, akinek ez volt az első karácsonya. Karácsony napján, az istentisztelet után Az óesztendó' utolsó óráit a gyülekezetben töltöttük. Az esti istentiszteleten ezúttal a kórus szolgált a legtöbbet. Az énekszámok között visszatekintettünk az elmúlt évre, és közösen fölidéztük annak néhány emlékezetes eseményét. Az elmúlt év utolsó igehirdetésének textusa Máté 11:25-30 volt. Az Úr Jézus tanító, majd hívogató és megerősítő szavait sokszor hallottuk az évben. Segítséget, örömöt és békességet kínált ezúttal is az Őt követőknek. Az istentiszteletet szeretetvendégség és közös játék követte. A ping-pong versenyben a legjobbnak ezúttal Tóth Edina bizonyult, ő nyerte el az 1998-as trófeát. A ping-pong verseny eredményhirdetésén a sorrend: Tóth Edina, ifj. Mikó Tibor és Herjeczki Géza A bibliaversenybe pedig majdnem mindenki bekapcsolódott. Elhatároztuk, hogy az ige megismerésére, a fontosabb igék kívülről való megtanulására több figyelmet fordítunk az újévben. Újév napján az igehirdetés a Zsidók 13:8-16 alapján hangzott. Minden változik, vagy el is múlik, de Jézus Krisztus ugyanaz marad, 1999-ben is. A 8. vers a januári aranymondásunk, melyet igehelylyel együtt, kívülről megtanultunk: “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13:8) Senki sem gondolta még 1-én, hogy vasárnapra olyan nagy hó esik, hogy nem tudjuk megtartani istentiszteleteinket. De így történt. Mindkét alkalmat le kellett mondanunk. Délután csak a havat hánytuk közösen, hogy az imaház körül járható legyen valamennyire a járda. (Ugyanígy jártak a chicagói és a torontói testvéreink is - mint később hallottuk.) Hétfőre azonban már javultak az úti viszonyok, s úgy döntöttünk, hogy az imahetünket megtartjuk, úgy, ahogy azt terveztük is. “Imé mindent újjá teszek. ” (Jel 21:5) Imahetünket ezúttal január 4-tól tartottuk meg. Az öt esti alkalomra az alapigéket az ökumenikus imahét igéi adták. A Jelenések 21:1-7 egy-egy igeverse volt a kiinduló gondolatunk minden este. A családi körben {Pap, Mikó, ifjú Für és Szilágyi testvéréknél) és az imaházban tartott áhítatok minden alkalommal áldásosán teltek. Az igetanulmányozásba többen bekapcsolódtak, s azután mindannyian imádkoztunk. A mindent teremtő és újj átevő Isten Jézus Krisztusban velünk, közöttünk lakozik. Vele és Általa jelen van a jövő is az életünkben. Nem csak elkezdte bennünk a jót, de folytatni is és célhoz vezetni is tudja. Újszövetségben élő népe életét a helyi gyülekezetekben formálja. Éppen ezért minden alkalommal a gyülekezettel kapcsolatos imatémákat választottunk. Első este a gyülekezet tagjaiért és hozzátartozóiért imádkoztunk, különös hangsúllyal a gyermekért és fiatalokért. Második nap a szolgálattevőkért - személyekért és a kórusunkért. A következő alkalommal egyrészt az imaházunkért, másrészt a benne élő-szolgáló gyülekezetért, mint egy élő egységért, Krisztus testéért. Negyedik este azért imádkoztunk, hogy az Úr adjon erőt ahhoz, hogy ebben az évben is elvégezhessük küldetésünket. Van egy új misszióst tervünk is, melynek ezt a címet adtuk: Evangéliumot Minden Michigani Magyarnak (EMMM). A pénteki imaóránkon pedig a hozzánk hasonló körülmények között szolgáló magyar gyülekezetekért imádkoztunk (Alhambra, Chicago, Cleveland (Bethánia és Kegyelem), Kelowna, New York, Palm Bay, Santa Monica, Toronto). Sajnos a szokásos közös nyitó és záró ünnepélyre a református lelkész-csere miatt ezúttal nem kerülhetett sor. Nem, ez a kép nem a detroiti parkolónknál készült, hanem Alhambrában (bár mi is szeretnénk egy ilyen táblát). December első hétvégét az Album brai Gyülekezet meghívására Los Angeles környékén töltöttem, Dávid fiamma\
