Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
10. oldal Nem mondtuk le az utat Talán van még, aki emlékszik rá, hogy az elmúlt év végefelé igen kritikussá vált a helyzet a közel keleten. A térség vizeit újra hatalmas repülőgép anyahajók uralták. November közepén pedig az egész világot megdöbbentette az Egyiptom legforgalmasabb turisztikai városában, Luxorban a turisták ellen elkövetett terrorista támadás. Mit tegyünk? Vajon az események megakadályozzák terveinket? Elindulhatunk-e ilyen körülmények között? Mind a huszonegy utazni szándékozót komolyan foglalkoztatták ezek a kérdések. Külön is, együtt is beszélgettünk és sokat imádkoztunk. Nem kevés bizonytalankodás után végül is mind a 21-en úgy döntöttünk, hogy az eredeti terveknek megfelelően elmegyünk Izráelbe, majd onnan tovább Egyiptomba is. Talán egyértelmű lesz majd beszámolóinkból, hogy nem bántuk meg ezt a döntésünket. Az Úr egy különlegesen szép, bár fájdalmaktól sem mentes úttal ajándékozott meg bennünket. Január elsején indultunk útnak Detroitból, tizenöten. Az induló igénk a repülőtéren a 2Mózes 3 3:14-16 volt és a 122. Zsoltár. New Yorkban találkoztunk a négy chicagói, egy torontói és egy New York-i testvérünkkel. Az alapos repülőtéri kivizsgálások után elhelyezkedtünk az EL AL légitársaság hatalmas gépén, fölkészülve a hosszú, vagy tíz órás útra. Sokan vittünk magunkkal fényképezőgépet, némelyek video felvevőt is. A legszebb képekből néhányat olvasóinknak is bemutatunk majd. Remélem, hogy az utazók közül többen is írni fognak élményeikről. Visszafelé- Nagy élmény volt látni Egyiptomban azt a hatalmas kontrasztot a szegénység és a nagy gazdagság között... Jó volt a csoport és az együttlét, igazán érezni lehetett, hogy mindenki szerette egymást. Dupla haszonnak érzem az egész utat. Hitbelileg is, szeretetépítés szempontjából is igazán hasznosnak érzem az egész utat - mondta Györgyi. Ildikó jegyzetfüzetet is hozott magával és nem hagyta a táskájában, hanem valóban jegyzetelt is. Neki a Sír kert, az Olajfákhegye és Megiddo tetszett a legjobban. Várom a beszámolóját. - Csodálatos megtapasztalás volt számomra az egész út... mondta többek között. Mónika annak örült legjobban, hogy közelebbről megismerkedhetett olyanokkal, akiket csak felületesen ismert eddig. Lídiával együtt Galilea környékét választanák, ha hirtelen Izráelbe kellene költözniük. hadd fejezzem be azzal, hogy emléket állítok egyik testvérünknek, akit az Úr utazásunk elején magához szólított. Róbert Boné testvérünk egy teljes napot tölthetett velünk a Szentföldön. Megjártuk Caesareát, hajóra szálltunka Galileai Tengeren és fölmentünk a Boldogmondások Hegyére. Itt az elveszett táskája miatti ijedtség olyan erős roszszullétet váltott ki nála, hogy kórházba került, s ott néhány nap múlva meghalt. Róbert többször is elmondta, mennyire örül annak, hogy feleségével együtt végre eljuthatott oda, ahova már nem egyszer készült - a Szentföldre. Jeruzsálembe már nem jöhetett velünk, de lehet, hogy ő már akkor a Mennyei Jeruzsálem útjait járta. A túra folytatódott, de mindennapi egyéni és közös imádságunk kísérte a Boné házaspárt. Róbert emlékét mi, szentföldi utazótársai is megőrizzük. Herjeczki Géza A Genezáret taván, balról: Molnár Béla, Szűcs Sándor és Gabriella, Fodor Mária és József, Mikó Ildikó, Herjeczki Géza, Demeter Pálma és András, Mikó Mónika, Torma Lídia, Mikó Árpád és Györgyi, Herjeczki Éva és Dávid, Diane Mason, Maria Konrad, Mikó Tibor, Jakab Magdolna, Boné Elizabeth és Róbert. Fodornénak az esteli megbeszélések, áhítatok jelentettek sokat. -Jó volt, hogy együtt tudtunk imádkozni és megbeszélni a nap eseményeit. Jakabné szerint nem lehet kiemelni egyet a sok élmény közül. Olyan emlék ez, hogy soha életemben nem felejtem el. Ottjártam, ahol az Úr Jézus járt, - született, felnőtt, tanított, meghalt.Gyönyörű emlékek - mondta. Folytathatnám, de az első beszámolót BIBLIAI UTAKON Izráeli és Egyiptomi úti beszámoló (1) Érdekli-e egyáltalán az olvasókat? - kérdezte valaki. Olyan élmény volt ez a 9 nap, amit nem is tudunk magunkban tartani - vélekedtek többen is. Igen, számot adunk, számot kell adnunk utunkról, hiszen lapunkban hirdettük meg azt. Olvasóink imádságát kértük, s bizonyára nem hiába kértük. Tartozunk hát olvasóinknak. És van is mit mondanunk. Sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk Szentföldi utunkon. Remélem, hogy úgy tudjuk majd elmondani mindazt, amit az Úrtól kaptunk ezekben a napokban, hogy azzal örömet is szerzünk az olvasónak, s talán néhány új infonnációval is szolgálunk. jövet New Yorkban az átszállásnál volt bőven időnk. Általános benyomásaikról kérdeztem a detroitiakat. Mindenki jól érezte magát. Ilyen vélemények hangzottak el:- Kicsit tartottunk az egyiptomi résztől, de sokkaljobb lett, mintahogyan gondoltuk - mondta Tibi.
