Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
Látogatás Kiplingen A múlt év decemberében, a szép “őszi” időben meglátogattuk Kiplingen (Sask.) élő magyar testvéreinket, akik között tíz évig szolgálhattunk Isten kegyelméből. Már kilenc éve annak, hogy búcsút vettünk tőlük. Azóta férjem már többszörjárt ott, de számomra ez volt az első alkalom és ez nagy élményt jelentett. Az ugyan fájdalmas volt, hogy akikkel szoros lelki közösségben éltünk, azok közül már sokan az Úrhoz költöztek. Akik még élnek, azok felett is elfutottak az évek, többségük betegséggel és az idős kor nyomorúságával küszködik. De mind ezeken diadalmaskodott a régi szeretet és az öröm, amivel fogadtak bennünket. Tizenhat család otthonába és az öregotthonba látogattunk el. Nagyon áldott alkalmaink voltak, az együttes imádkozás és éneklés alatt szinte eltűntek a közbeeső évek, megint otthon éreztük magunkat. Jól esett látni a régi évek szeretettel őrzött emlékeit, jó volt vigasztalást, örömet vinni magányos életükbe. A közösség áldásait érezhettük vasárnap az imaházban is, szélesebb testvéri körben. Itt már nem csak a régi arcoknak örülhettünk, hanem az újaknak is, mert azóta megnövekedett a gyülekezet. Barta Richard lelkipásztor testvér áldott munkát végez a kis városban, ahol több templom és egyház is van, de kevés a pásztor és fogyóban a nyáj. Testvérünk és felesége szeretettel és barátsággal forgolódnak közöttük. Az nap szinte az egész város népével találkozhattunk, mert délután tartották a Művelődési Házban a hagyományos Carol festivál-t az egyházak és az iskolák közreműködésével. A nagy terem zsúfolásig megtelt, öröm volt a találkozás a régi kedves ismerősökkel, a testvér egyházak tagjaival, Márti lányunk osztálytársainak szüleivel. Messze földön példa mutató ennek a karácsonyi ünnepélynek régi hagyományokat őrző megrendezése. A gyülekezet vegyes összetételű, angol nyelven hangzik az igehirdetés, de testvérek kérésére vasárnap este tartottunk egy magyar istentiszteletet. Komoly jelentőséget kapott köztük az Advent üzenete. Különösen azoknál, akiknek szerettei már előre mentek, akiket a közeli boldog találkozás reménysége éltet. Számomra felejthetetlen volt az, amikor két megözvegyült testvérnő kétoldalról kapaszkodott a kezembe, és szemükben az eddigi keserűség helyett fellángolt az öröm. Hálás voltam ® “Az Úr megemlékezik mirólunk és megáld minket” (Zsoltárok 115:12a) Sok szeretettel köszöntelek ebben az Újévben. Remélem, hogy az elmúlt ünnepek áldásosak voltak számotokra. Amint azt sokan teszik, gondolom ti is felmérést készítettetek az elmúlt évről és ugyanakkor új célkitűzések is megfogalmazódtak bennetek a jövőre nézve. Mint zarándokok ezen a földön, fontos hogy tudjuk azt, hogy honnan jöttünk, hova szeretnénk eljutni és hogy jelenleg hol is tartunk az úton amelyiken elindultunk. Az 1997-es évet nézve milyenek voltak az eredmények? Haladtunk-e a cél felé, vagy csak egy helyben topogtunk? Megvalósítottuk-e az előző év célkitűzé-seit? Mindet, vagy csak egy töredékét? Mit tehettünk volna jobban? Mi hiány-zott, ami meggátolt a megvalósításukban? Elcsüggedtünk-e ha magunkra maradtunk? Feladtuk-e a harcot, amikor nehézségekbe ütköztünk? Kitartottunk-e akkor is, amikor minden reménytelennek látszott körülöttünk? Merítettünk-e elég gyakran Krisztus életet adó, felfrissítő vizéből? Megszámláltuk-e a sikereket? Felbuzdultunk-e általuk? Felismertüke az új feladatokat, tennivalókat? Kitűztünk-e új célokat? Sok kérdést tettem fel. Elsősorban magamtól kérdeztem meg ezeket, azonban szeretném, hogy te is, ki e sorokat olvasod, válaszolnál magadnak ezekre. Olyan biztatóan hangzik a fent idézett ige. "Az Úr megemlékezik & Istennek, hogy nem csak a régi időben, hanem most is szolgálhattunk valamivel azoknak, akik közé küldettünk 1978-ban. Hálásak vagyunk Daku Péter és Piroska vendégszeretetéért is! Lehetséges, hogy Kiplingen ez volt az utolsó magyar nyelvű Istentisztelet, de lélekben soha sem szakadunk el egymástól. ígéretet is kaptunk arra nézve, hogy néhányukat viszontlátjuk majd a Rama Táborban. Fontos az, hogy ha más nyelven is, de ugyanazon Lélek által folytatódik a misszió, amit még az áldott emlékű Mónus János testvér kezdett a farmer vidéken. Isten áldása kísérje a gyülekezetei és pásztorát! Oláh Lajosné mirólunk és megáld minket” Olyan jó ezzel a tudattal vizsgálni életünket. Ha nem is sikerült minden célunk, vágyunk, kezdhetünk egy új évet vele azzal a tudattal, hogy Ő MINDIG hűséges ma - rád és nem felejt el. Megemlékezik rólunk! Megáld minket! Tervezzünk úgy, hogy Isten akaratát mindig tartsuk szemünk előtt és akkor Isten meg fogja áldani célkitűzéseinket. Visszhangozzék bennünk a biztatás, amit a Példabeszédek 16:3-ban találunk. “Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolataid véghez mennek. ” Kívánom, hogy ezzel a bizodalommal tervezzünk és munkálkodjunk ebben az 1998-as esztendőben is. Céljaink között legyenek ott a következők: • Naponkénti személyes kapcsolat Istennel (Biblia olvasás - elmélkedés) • Az összejöveteli alkalmak ifjúsági programjának a gazdagítása - személyes aktivitás - szavalás, éneklés, bizonyságtevés, stb. • Az ifjúsági órák rendszeres megtartása és látogatása, amelyekre magyar ismerőseinket és barátainkat is meghívjuk. • Az ifjúsági vezető(k) és gyülekezeti elöljárók támogatása (imádkozás, idő, munka stb.) • Azoknak a fiataloknak a felkeresése, akik közösségünkből valamilyen okból kimaradtak. • A különböző gyülekezetek ifjúságai közötti kapcsolat ápolása (kapcsolatfenntartás, ötletek megosztása, közös programok szervezése). Hadd biztasson bennünket is az a tudat, hogy zarándok utunkat járva Isten nem hagyott el és soha nem is fog magunkra hagyni. így nem kell vezetés nélkül, céltalanul bolyongnunk. Fejezzük ki leghőbb vágyunkat az énekíró szavaival; “...Ha visszanézek merről jöttem, nem mondhatok mást, Oh, drága Jézus fogd kezem, és vigyél csak tovább. ” Szeretettel, Kulcsár Attila Az EAMBISZ Elnöke U.I. Minden ifjúsági vezetőnek melegen ajánlom az “Erőbedobás ” című könyvet Bob Muffet-tól. A benne található információ értékes ötleteket és vázlatokat nyújt az ifjúsági alkalmakra, különböző témakörökön belül.
