Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-12-01 / 12. szám
6. oldal 1998. december zog a létszámunk. Eddig még minden nyáron tudtunk bemerítést tartani házi készítésű bemerítő medencénkben. Volt már menyegzőnk és több gyermekbemutatásunk is. A szolgálatokat Rév. Bállá Gábor testvér és Rév. László Imre testvér végzik nagyobb részben, de lassan felnőnek azok a fiatal és idősebb testvérek is lélekben, akik igehirdetésre is kenetet kaptak. Gyülekezetünknek szoros értelemben vett elöljárósága nincs, az ügyeket a teljes férfitanács beszéli meg, és készíti elő a gyülekezeti tanácskozásra. Három olyan “kincse” van gyülekezetünknek, amit szívesen megosztunk testvéreinkkel. Az egyik a gyülekezeti könyvtár, amit Sánta József testvér és felesége rendez nagy szeretettel. Sánta József testvér nagy ügyszeretettel végzi a könyvtári szolgálatot. A kétszáz kötet könyv és a sok kazetta nagy lelki értékeket hordoz. Biztatjuk testvéreinket, hogy minden gyülekezetben hozzák létre a könyvtárat és kazetta tárat. A másik a péntek esti bibliaóra, amit a kisteremben tartunk, körülülve három asztalt, és egy-egy témát megvizsgálva sokszor annyi a hozzászólás, hogy bár hétkor kezdjük az alkalmat, fél tízkor azt mondjuk, hogy most már imádkozni kellene. .. És szinte annyian vagyunk ezeken a péntek estéken, mint vasárnap. Mert a testvérek kívánják az ilyen alkalmakat, ahol kérdéseket lehet feltenni, élményeket és látásokat lehet elmondani. Ezeket a pénteki alkalmakat mindig más testvér vezeti. A harmadik kincsünk az évek óta fennálló “Samaritánus Alap.” Ez azt jelenti, hogy minden hónapban az úrvacsorái vasárnapi teljes napi gyűjtést elküldjük Erdélybe vagy Magyarországra egy-egy lelkipásztor címére, azért, hogy fordítsa ezt az összeget kizárólag szegény magányos testvérek, vagy rászoruló családok támogatására. Egyszerűen félelmetes, hogy mindig ezeken a vasárnapokon a legmagasabb az adakozás. Gondoljunk bele testvérek abba, hogy 20-30 dollár - amit egy személy vagy család kaphat egy alkalommal, - itt nem nagy pénz, de bizony “odaát” már komoly összeg, több hónapi fűtést - világítást fedez, és sok kenyeret lehet venni belőle. Biztatjuk testvéreinket, hogy minden gyülekezetben inditsák el a gyülekezet saját “Samaritánus Alapját.” Féltett kincsnek tekintjük fiataljainkat és gyermekeinket is, akik komolyan kiveszik részüket a gyülekezeti munkából. Nemrégiben Kiss Ernő testvértől és a Floridai Öregotthontól kaptunk egy nagyon jó két játékasztalos Hammond orgonát, emellett gitárral és dobbal is folyik a közös gyülekezeti éneklés, mivel részint Hit Hangjai énekeket, részint ifjúsági énekeket énekel az egész gyülekezet. A legkisebbek énekelnek. A nagyobbak pedig rendszeresen is kiveszik részüket a szolgálatból, például az írásvetítő' kezelése az ő feladatuk. A két bibliakörben jelenleg hét gyermekkel ismertetik meg tanítóik az Úr Jézus áldott nevét, és Isten nagyságos cselekedeteit. Négy esztendős közösségünknek a gondok mellett van egy pozitívuma: tudjuk, hogy fel kell ébrednünk, és arra van szükségünk, hogy Isten Szentlelke áttörjön rajtunk, kisöpörve minden nyomorúságot, betöltve bennünket a megígért mennyei erővel. Kérjük minden testvérünket, hogy ezért imádkozzanak értünk. Köszöntjük az Evangéliumi Hírnök Kedves Olvasóit, és testvéreinket Amerikában, Európában, Ausztráliában és bárhol a világon. László Imre DETROITI IFI Nekünk, chicagóiaknak több mint 5 óra állt rendelkezésünkre, hogy elbeszélgessünk a találkozóról hazafelé. Mivel gyermekeink meséltek többet, és jómagam is a gyermekekkel való foglalkozásra voltam beosztva Cseh Tündivel és Vass Hajnival, inkább az itt szerzett tapasztalatokról, élményekről szeretnék beszámolni. Az egyik legpozitívabb élmény a gyermekeinknek az új barátok voltak. Jó volt látni, hogy az esetlen bemutatkozás után mennyire össze tudtak melegedni, a jóra és a rosszra biztatni egymást (persze a “fék” rendszer tökéletesen működött és minden rosszra való buzdítást már csírájában orvosoltuk). A közös étkezések során tapasztaltuk, hogy mindegyiknek jobb volt az étvágya is. Amikor a szombat délutáni csoportos foglalkozáson az Úr Jézus visszajövetelének a várásáról volt szó, sikerült minden gyermeket csoportunkból valamilyen formában a beszélgetésbe belekapcsolni. Arra az igei igazságra helyeztük a hangsúlyt, hogy: “tolvajmódra jön el az Úr.” (Mt 24.43-44). "Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az embernek Fia. ” Persze a gyermekek fantáziája csodálatra méltó, - külön érdekesség volt végighallgatni, amint elmondták, hogy milyen is amikor egy tolvaj betör. Na, de azt is jó volt megtanulni, hogy ha sok a földi kincsünk, a tolvaj nagy károkat tehet, ha azonban örökkévaló kincseink vannak, akkor igazán gazdagok vagyunk és a tolvaj sem lophatja el. Nagyon nagy törekvéssel próbálta mindegyik megmagyarázni, hogy mi az, hogy kincs, mennyország, tolvaj. A magyar szókincsük is hisszük, hogy gazdagodott egy jó néhány szóval is - ez pedig egy másik nagy pozitívuma az ifjúsági találkozónak. Gyermekeink a Greenfield Villageben, Thomas Edison szobra előtt Az Úr Jézus visszajövetelével kapcsolatban 3 gyakorlati feladatot is megtanultunk a Márk 13:33 alapján.- figyeljetek (mit jelent figyelni?)- vigyázzatok (mit jelent vigyázni?)- imádkozzatok (hogyan és miért?) Az énektanulás is nagyon könnyen ment. Sok hajlandóságot mutattak a gyerekek, még azok is, akik az elején durcásak voltak. "Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít" című ének alátámasztotta ezt a három gyakorlati igazságot, majd a másik kis ének: "Szívem örömmel van tele" alapján megtanultuk, hogy külsőleg is leéli Játszódjon az, hogy mi várjuk az Úr Jézus visszajövetelét: örömmel és ezt az embereknek is látniuk kell! A terep verseny megkezdése előtt a játékszabályokat ismertetik Persze a Greenfield Village-ben együtt kószáltuk végig az érdekesebbnél érdekesebb helyeket (Thomas Edison és Henry Ford szülőházát, az üvegfúvókat, a kezdetleges mezőgazdasági műveleteket, sőt egy indián szertartást is majdnem végignéztünk). Közben egy csoportos
