Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-03-01 / 3. szám
10. oldal [uJniJílmöl 1997. március Dr. Haraszti Sándor: 1956. emlékezete (4. rész) Valutáért ideológiát ... Ugyanígy a devizában történt adományok ellenében egyházak engedélyt kaptak arra, hogy templomot építsenek. Miközben a kommunista propaganda fennen hirdette, hogy az egyházak egy eltűnő kategória, ugyanakkor a hivatalos kommunista államvezetés tette lehetővé, hogy az egyházaknak az élete elviselhető legyen és hogy templomokat olyan mennyiségben építsenek, mint soha azelőtt a kommunizmust megelőző évtizedekben. Korábban ugyanis a külföldi testvéregyházak nem voltak olyan bőkezűek a Közép-Keleteurópai egyházaknak a támogatásában, mivel azok nem voltak súlyos elnyomás és üldözés alatt. A másik dolog, amit ugyancsak a kemény valuta szüksége kényszerített a kommunista vezetésre, az, hogy a nép életszínvonalának a fönntartása végett kénytelenek voltak hatalmas mennyiségű dollárkölcsönöket fölvenni. Pl. Lengyelországban 30 milliárdnyi dollárkölcsönt vettek föl a kommunizmus bukása előtt. Magyarországon 15 milliárdnyit. Hogy ezeket a kölcsönöket megkapják, szükségük volt arra, hogy javítsák a kommunista kormányoknak a külföldön való image-ét (a róluk alkotott képet). Ehhez viszont az kellett, hogy egyrészt saját egyházuknak a képviselőit külföldre utaztassák, másrészt külföldi egyházaknak a képviselőit beengedjék. Nem is volt nagyobb probléma ezzel a megoldással egészen addig, amíg Billy Grahamnek a beengedésére nem került sor. Mit mond majd Billy Graham? Nagyon nehéz volt ezeket a beengedéseket a kommunista államvezetőkkel és az uralmuk alatt lévő egyházak vezetőivel megoldani. Mindenki attól félt, hogy mi lesz, ha valami nem a forgatókönyv szerint megy? Mi lesz, ha Billy Graham elmondja azt, amit látott és hallott, tehát az igazat. Entölern nyíltan megkérdezték a kommunista egyházügyi hivatalok vezetői, hogy nem kell-e attól tartani, hogy Billy Graham majd olyan nyilatkozatokat tesz, miután a kommunista birodalmat elhagyta, ami esetleg sérteni fogja a kommunista vezetőket, vagy káros lesz a kommunista államvezetésre. Netán az uralmuk alatt élő egyházakra. Az én válaszom világosan, egyenesen, udvariasan és őszintén az volt, hogy Start Something New Church Starting Billy Graham azt fogja mondani, amit látott. Hassanak oda, hogy amit lát, az kedvező legyen és akkor Billy Graham ezt fogja mondani az ő nyugati beszámolóiban. Azt is mondtam, hogy Billy Graham nyugaton nem fog mást mondani, mint amit keleten mondott. Ha tehát megtudják őt nyerni arra, hogy keleten kedvező kijelentéseket tegyen, akkor nyugodtak lehetnek, hogy ugyanezeket a kijelentéseket meg fogja ismételni nyugaton is. Már hallom is azoknak a bírálatát, akik azt mondják, akkor én igazában véve kiszolgáltattam Billy Grahamet a kommunista propagandának, másrészt biztosítottam a kommunista vezetőket, hogy Billy Grahamtől nem kell félni, mert Billy Graham lojálisán fog viselkedni. Nem így van. Azok, akikkel én tárgyaltam, sokkal okosabbak voltak annál, hogy ezt tételezzék föl, vagy azt gondolják, hogy mostmár közöttünk van egy csendes gentleman’s agreement (úriemberi megegyezés) arról, hogy Billy Grahamnek az országba való beengedése és a prédikációs engedély ellenében mi mostmár kötelezzük magunkat arra, hogy a kommunista kormány kezében eszközök leszünk. Éppen ellenkezőleg. Beszélgetéseimnek, kulisszák mögötti tárgyalásaimnak az volt a célja, hogy a kommunista vezetőket rávegyem arra, hogy változtassanak az országukban lévő vallási körülményeken. Növeljék a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot. Fölhívtam a figyelmüket arra, hogy a hívő állampolgárok a legmegbízhatóbb és a leghasznosabb állampolgárok, mert azok nem támadnak a rendszer ellen, nem próbálják megbuktatni a kormányt és ugyanakkor józan életű emberek lévén jó munkások is. 1984-es repülőtéri nyilatkozat Moszkvában Mikor másodszor mentünk a Szovjetunióba egy u.n. kiterjesztett látogatásra (1984. szeptember 9-21, Moszkva, Leningrád, Tallin, Novoszibirszk), akkor a repülőtéri megérkezés alkalmával Moszkvában arról szólt Billy Graham, hogy a kommunista párton és a szakszervezeteken kívül a harmadik törvényesen elfogadott szervezet a Szovetunióban az egyházak. Ebben az üzenetében azt is kijelentette, hogy a kommunista párt számszerűen a legkisebb, a szakszervezet nagyságrendileg középütt áll és az egyházak a legnagyobbak. Fölhívta tehát a figyelmet arra, hogy ezt a nagyszámú állampolgárt, azoknak az érdekeit, azoknak az érzelmeit, fölfogását figyelmen kívül hagyni nem szabad. Az a tény, hogy ezt elmondhattuk 1984. szeptemberében Moszkvában, azt jelenti, hogy egyrészt növekedett a Billy Graham személye iránti bizalom, másrészt, hogy elfogadták tőle azt, hogy ha azt kívánják tőle, hogy fölszólaljon a világbékéért a fegyverkezési verseny csökkentéséért és az atomfegyverek eltiltásáért, akkor azt is el kell viselniük, hogy fiilszólal az állampolgárok emberi jogaiért és vallásszabadságáért. Ki használ fól kit? A moszkvai első látogatás után kaptunk végre meghívást Keletnémetországba (1982. október 14-24) és Csehszlovákiába (1982. október 29- november 4). A Keletnémet Lutheránus és Egyesült (Lutheránus és Kálvinista) egyházak szerették volna Billy Grahamet fölhasználni arra, hogy a kommunista kormánnyal való kultúrharcukban Billy Graham is részt vegyen. O ezt elkerülte. Ugyanakkor nyilvánosan szólt arról, hogy az állampolgároknak emberi jogaik vannak, szólt a fegyverkezési versenyről és szólt az atomfegyverekről. Pontosabban felszólalt ezek ellen. Csehszlovákiában nagyon szerették volna rávenni arra, hogy belátható időn belül jöjjön vissza. Én azt a megbízatást kaptam, hogy azoknak az állami képviselőknek, akik ezt a kérdést előhozták azt válaszoljam, hogy nagyon szívesen, de csak akkor, ha legközelebbi alkalommal nem lesznek belépőjegyek a templomokban és ha stádiumokban prédikálhat. Néhány évvel később erre is mód lett volna Csehszlovákiában, akkor azonban Billy Graham már nem illesztette bele programjába ezt az országot. Anélkül, hogy ezt külön megfogalmaztam volna, szeretném, ha az olvasó tisztában lenne azzal, hogy a kommunista hatóságok nem érdek nélkül hívták meg Billy Grahamet és engedték meg, hogy tömegekhez szóljon. Nekik megvolt a maguk ágendája. Billy Graham ezzel tökéletesen tisztában volt és csak arra vigyázott, hogy őneki is meglegyen a saját célkitűzése és hogy ehhez a célkitűzéshez ragaszkodjék sőt mégis valósítsa. Az első moszkvai látogatás előtt nagyon komoly és hosszan tartó vívódása volt, mivel azt mondták akiket megkérdezett, hogy a Szovjet kormány őt propagandára fogja fölhasználni. Hozzám fordult ezzel a kérdéssel. Mire én azt válaszoltam: Billy, ki használ föl kit? Billy Graham sokkal intelligensebb volt annál, minthogy ezt a választ magyaráznom kelljen. Hiszem, hogy az olvasók is világosan megértik, hogy itt arról van szó, hogy Billy Graham a szovjet kormány engedélyét arra használta föl, hogy igét hirdessen, a szovjet kormány viszont az ő igehirdetését arra használta föl, hogy külföldön és belföldön a saját képét csiszolja. Ugyancsak a moszkvai első látogatás előtt odafordult hozzám Billy Graham és azt mondta: Alex, én nem akarok politikába keveredni. Az én válaszom ismét hosszas magyarázat nélkül ez volt: Billy, mióta? Tudni kell azt, hogy aki világra szóló működést fejt ki (de ha esetleg csak országra szólót is), annak sokmindenféle problémával kell találkoznia és sokmindenféle problémára kell megoldást találnia és javasolnia. Az ilyen ember nem kerülheti el a politikai vonatkozásokat. (folytatjuk)
