Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-03-01 / 3. szám
1997. március 7. oldal Lapozgassuk a Bibliát! A KERESZT * Es a pogány ok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. * Es emelvén az ő keresztfáját, méné az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának hívnak. * Es mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. * Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. * Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. * Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. * Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. A megfejtést (igehelyeket) május közepéig várja a szerkesztő Megfejtések: December: Eljön újra! 1.98. Zsolt 8-9; 2. Zak 14:1.4.5; 3. Mai 4:1; 4. Mt25:13; 5. Mt 25:31-32; 6. Jn 14:3; 7. Jel 1:7; 8. Jel 22:12. Nagy örömünkre több új megfejtő is jelentkezett ebben a hónapban. Könyvjutalmat nyert: Váczi Tibor né, Budapest. ilk John 3:16 God so loved the world that He gave His only Son that whosoever believes in Him should not perish but have eternal life the greatest Giver the greatest motive the greatest need the greatest act the greatest gift the greatest invitation the greatest opportunity the greatest deliverance the greatest joy Ünnepre készülődj! Egy éve történt. Volt a gyülekezetben egy fiatal ember, aki gyermekkora óta hallgatta Isten igéjét. Egyszer aztán a döntés is megszületett szívében: Istennek adja az életét. Hűséges szolgáló tagja lett a gyülekezetnek. De HÚSVÉT után (!) csatát veszített a bűn elleni harcban. Mintha sohasem kötött volna szövetséget Istennel. Hogyan lehetséges ez? Ünnepelni, örülni annak a győzelemnek, amit Jézus Krisztus aratott a Golgothán, az új életben járás lehetőségét csodálni anélkül, hogy hatása megjelenne életünkben?! Igazi ünneplés-e az ilyen? Van-e haszna az ilyen ünnepnek? és ha nincs, mi okozza ezt? Mit kell tenni ahhoz, hogy az évről- évre megújuló ünnepek áldásthozók legyenek, lelki életem növekedését szolgálják? A hatalmas Isten mindent látó bölcsessége folytán már a világ teremtésénél beletervezte az ember életébe az ünnepet, határozott céllal. Mózes könyvében többször is olvashatjuk, hogy milyen nagyszabású szertartással járt az ünnepet megelőző felkészülési idő is. 2Móz 10:10-11-ben láthatjuk Izráel népének első találkozását az élő Istennel, amire 3 napig készült. Te mennyi felkészülési időt szánsz az Istennel való ünneplésre? Mára sajnos elveszítette az ember az ünnep értelmét. Megmaradt célként, hogy jót együnk, pihenjünk, ajándékot adjunk- kapjunk, jobb esetben örüljünk annak, hogy ilyenkor együtt van a család. Pedig nem hangulat teremtésről van szó! Nem. Ennél sokkal fontosabb dolog kerül elő az igéből: “Szenteljék meg magukat és mossák ki felsőruhájukat...” - kérte Isten Mózes által a néptől. Más szóval: rendezzétek el dolgaitokat, hogy készen legyetek az Istennel való ünneplés idejére. Ma sem kér tőlünk mást Isten. Péter által azt üzeni: “Szentek legyetek... Tisztítsátok meg telketeket... ” (lPét 1:13-25) A szent élet lelked tisztaságával kezdődik. Ehhez előfeltétel az elcsendesedés és az őszinte önvizsgálat. Rohanó világunkban nem kis feladat ez. Tudatos elhatározás és nem kis leleményesség kell hozzá. Tudom, nagyon nehéz ezt megvalósítani és sok-sok ellenállásba ütközik az, aki netán hozzáfog bátorítani, buzdítani másokat erre! De ahhoz, hogy karácsony, húsvét, pünkösd utáni hetekben ne Isten gyalázatára éljek, lábbal tiporva minden ünnepi “jót”, erembevágó kérdéssé kell válnia a felkészülésnek. Rendezd el dolgaidat! Mindenek előtt Istennel való kapcsolatodat. Megvizsgálva annak minden kis részletét: szeretetedet, hűségedet Hozzá, illetve az O népéhez. Vágyaidat, gondolataid tisztaságát, érzésvilágodat is mérlegre téve. Vizsgáld meg embertársaiddal való kapcsolatod milyenségét. Mit olvashat életedben feleséged, féljed, gyermekeid, szüleid, stb.? Ha tudatosan, Isten előtt elcsendesedve, lelke világosságát kérve a mélyére mész ezeknek a dolgoknak, ne ijedj meg se magadtól se a problémáidtól. Rendezd el! Hozd rendbe mindazt, ami rajtad áll. Vannak problémáink, nehézségeink, amik újra és újra válságba vezetnek minket. Vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy ezek javunkra válnak és egyre jobban kiábrázolódik Krisztus életünkben. Ha pedig ezek után azt kérded, hogy megéri-e ezt a nagy “nagytakarítást” vállalni, a javaslatom ez: próbáld ki! Sok testvéremmel együtt bizonyságot tehetek arról, hogy nem érdemes fél munkát végezni. A Bibliát olvasva pedig magad is rájössz: mennyi áldás származott abból, amikor Isten tanácsát követve elvégezte Izráel a reábízott) munkát. Az nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni; de én akarom-e?! Kész vagyok-e, hogy»--, elvégezze bennem mindazt, ami 1 e-y hetővé vált húsvét után, a megváltás által. Velünk született az az ösztön, hogy valami nagy dolgot csináljunk. Pedig Isten csak azt kéri, hogy a hétköznapi,’ megszokott munkában Jézus tanítványaihoz méltóan éljünk. Hívő embereknél szokás áldott ünnepet kívánni. De lehetséges-e áldás áldozat nélkül? Ez az áldozat nemcsak a pénztárcánkat kéri. (Sokszor szívesebben odaadnánk azt, mint az időnket, pedig tudjuk, az idő is pénz.) Az idővel spórolni akarunk és ezzel néha mindent elveszítünk. Baranyi Ferenc erről így ír: Létfontosságú semmiségek miatt Halászijuk mindig azt, Mi életté tenné a létet. A felkészülés időt igényel. Ne hagyd ki az életedből! Ünnepre készülve a sok egyéb tennivaló között szánj időt a lelki elcsendesedésre, dolgaid rendezésére, így megtisztulva, megértve az Isten üzenetét “új” ünneped lesz, s utána ebben a feltöltekezett formában élheted hétköznapi életed - Isten dicsőségére - győzelmesen. Pap Enikő
