Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-01-01 / 1. szám
4. oldal 1997. január Drescher Lajos: r Erdély — Úti beszámoló (1996. szeptember) “Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! Mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. " (Petőfi: A Tisza) Erdélyi utam gyermekkori vágyam megvalósulása volt. A Nagyváradra tervezett Magyar Világszövetség megalakítása alkalmat és indokot adott utamnak. Sajnos a nagyváradi gyűlés elmaradt, de mint nagy természetbarát éltem Petőfi versével és útnak indultam. Egyben ugyan nem egyezek Petőfivel, amikor azt írta: “Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek..." (Az Alföld) Mit írt Petőfi amikor valóban a hegyek között volt? “Kinn vagyok a természetben, Fönn magasra nőtt hegyekben... Én merengve, oh természet, Örökszépségidre nézek... Istenem, be boldog vagyok! Majd hogy sírva nem fakadok. " (A hegyek között) Budapestre érkezve azt hallottam, hogy Erdélyben valamilyen járvány van, de ha már Magyarországon vagyok, kell hogy elmenjek. Utitársnak mellém szegődött dr. Varga László péceli főorvos, az ottani gyülekezet tagja, majd megkértük Miklós László testvért, hogy csatlakozzon hozzánk mint tolmács. Miklós László a kolozsvári gyülekezet volt tagja, most Pesten él miután megkapta a magyar állampolgárságot. így tehát, emberileg jól felkészülve, nekivágtunk az útnak. Ez talán ügy hangzik, mintha valami őserdőbe indultunk volna, de az erdélyi úttal kapcsolatos gondolatok, az éjjelezés, és az utak gondot okoztak. Első utunk Nagyváradra vitt. A határon nem voltak problémáink csak amerikai hajtási engedélyemmel és biztosításommal nem tudtak nagyon megbirkózni. Miklós László barátom tolmácsolásával nagy segítségemre volt. Nagyváradon meglátogattuk Krisán György és Lilla testvéreket, akik nagy szeretettel és igazi magyar vendéglátással fogadtak. Krisán testvér, aki karmester és orgonaépítő, elvitt a nagyváradi imaházba. A nagyváradi gyülekezet nagyon érzi az erdélyi magyarok kivándorlását Magyarországra és Amerikába. A testvér szerint a kivándorlás előtt csak a koránjövő kapott ülőhelyet. Ma kb. 600 tagja van a gyülekezetnek. Nagyváradról Kolozsvárra utaztunk Miklós Lászlóékhoz. Kolozsvárott ugyanazt az ismert és megható erdélyi magyar vendégszeretetet élveztük. Két éjjelt töltöttünk itt. Résztvettünk a vasárnap délelőtti és délutáni istentiszteleten. Borzási István Ikp., a Kolozsvári Teológiai Akadémia dékánja mondta el, hogy amíg a külföldi magyar testvérek örülhetnek a kivándorolt testvéreknek, a kolozsvári testvérek szomorúak. De szívélyesen üdvözli a volt kolozsvári és az észak-amerikai magyar testvéreket. Kolozsvárott nem csak örömben volt részünk hanem aggodalomban is. Szomjas autónkat nem tudtuk feltölteni, mert már egy hete nincsen ólom-mentes benzin. Varga Laci barátom telefonált Pestre fiának, hogy hogyan lehetne benzint hozni Kolozsvárra? ... Arany János és Petőfi Sándor szobra a Nagyszalontai Csonkatoronyban A Királyhágón át eljutottunk Brassóba. Bálint Péter és Ilona testvérek szintén a már megismert vendéglátásban részesítettek. Bálint testvérék otthonát “szegények otthonának” nevezem, mert a házuk minden szegény részére nyitva áll. Ottlétünkkor is két fiatalt vendégelt meg. Bálint testvérék nem feledkeztek meg arról, amit Jézus mondott: “Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, ezt velem cselekedtétek meg. ” (Máté 25:40) Brassóban átadtam Borzási Gyula testvér nejének a szövetségünk hargitai gyermektábor részére szánt összegét. Azóta már kézhez kaptam Erdő Endrének a tábor vezetősége nevében küldött köszönőlevelét. Brassóban felmentünk Poianára (Liget). Szép napsütésben élveztük a kilátást. Utunk ezután Csíkszeredára, Hargita megye székhelyére vezetett. Csíkszeredán egy magyar vendéglőben étkeztünk. Az ebédet forintban fizettük ami 1,600 forint körül volt. Fizetéskor a kiszolgáló hölgynek dr. Varga 2,000 forintot adott, hogy a többit tartsa meg. A hölgy elpirulva mondta, hogy ő ennyit nem fogathat el. Jó érzés volt ez, amikor a mai világ olyan kapzsi, hogy soha nincs megelégedve. Az étkezés hármunknak (borravalóval együtt) 14 dollárba került. A benzin ára kb. 1 dollár egy gallon, tehát olcsóbb mint Amerikában. A nyugateurópai országokban, Magyarországot beleértve, egy gallon kb. 3 dollár 90 cent. Jó érzést keltett bennem, hogy Kovászna megyében minden helység neve magyarul és románul van kiírva és mindenki magyarul beszél. A gyönyörű Békás-szoroson át a Kárpátokon átkelve Piaira Neamt-ba érkeztünk. Piatra- Neamtban láttuk valójában a román szegénységet. Az országutakon sok gyalogjáró vagy kerékpáron közlekedő emberrel találkoztunk, akkor is ha a helységek távol voltak egymástól. Tapasztaltuk a szegény vidék szállodáit is. Egy éjszakai szállásért 3 személynek reggelivel együtt 16 dollárt kértek. A szokásos kávé vagy teához egy körülírhatatlan zsemlyét vagy zsemlye alakú kenyeret szolgáltak fel, amelynek íze olyan volt, mintha furészporból készült volna. A 11 emeletes szállodának csak egy nagyon lassan működő felvonója volt. Ez azt jelentette, hogy az mindig üzemben volt és a leggyorsabb lejárat a lépcső volt. A lépcsőház feljáratánál csak egy lámpa égett. Szerencsénkre volt zseblámpám és a negyedik emelet és földszint között biztonságban közlekedhettünk. (Reggel, borotválkozás előtt megnyitottam a fürdőszoba csapját. Egy félóra után csak annyi víz volt az eléggé kicsi fürdőkádban, hogy csak testem átmérője miatt lepett el a víz.) Átéltük a rossz utakat, nem haltunk bele a bűzös kipufogók sötét felhőibe és örültünk, hogy ismét Kolozsvárra érkeztünk. Itt ismét Miklós testvérék vendégei voltunk. Kolozsváron megnéztük Mátyás király szobrát. A szobor előtt, mint köztudomású, a román katonaság segítségével, régiségi ásatások folynak. Megtekintettük a Kolozsvári Református Theológiát és Kolozsvár több nevezetes történelmű épületeit. Miklós László vezetését és szakszerű történelmi magyarázatát nagyon értékeltük. Miklós tv-ben egy rádió vagy egy televízió riporter veszett el. Székelyföldön a benzin ellátás kisebb bajoktól eltekintve megjavult és többé nem okozott gondot. Utazásunk közben megnéztük egy villanyáramot előállító üzem duzzasztógátját. Az érdekesség abban állt, hogy géppisztolyos katonák őrizték. Az amerikai Hoover Dam, amely sokkal nagyobb az erdélyinél, nyitva áll minden nézőnek, nem őrzi katonaság és turbinái szabadon megtekinthetők. Egy jó alvás után hazafelé indulva Nagyváradra érkeztünk. Nagyváradon másodszor is Krisán testvérék vendégei lehettünk. Krisán testvérrel megtekintettük a nagyváradi Román Baptista Gyülekezet imaházát. Az imaház egy óriási komplexum. Nemrégiben készült el 3,000 ülőhellyel. Ezzel a látogatással végétért erdélyi utunk. Visszatérésünkkor a román határon kb.félórát kellett vámunk. A magyar határátkelés simán, minden várakozás nélkül ment. Ez szintén jóleső érzés volt. Ezúton is hálásan köszönöm Krisán, Miklós és Bálint testvérek kedves vendéglátását. A jó Isten áldja meg őket!
