Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-02-01 / 2. szám
10. oldal 1997. február Imre testvér és a Tagat testvér, Baráth testvér - így nőtt a gyülekezet. Átjöttek hozzánk a tábortűzre az indiánok is, misszióztunk feléjük. János bátyám, hamarosan megkezdődik a tisztelet. Mi lenne, ha ugornánk egy nagyot az időben? Láttad az elmúlt néhány nap alatt az itt lévőfiatalokat, meg egyáltalán a tábor összetételét. Mi a benyomásod a mai amerikai magyar baptista misszióról? Hat évvel ezelőtt voltam itt legutóbb. Akkor is sokadalom volt. Most azonban úgy hatott az érzelmeimre is, hogy szabad volt olyan dolgokat megéreznem, fölmérnem és meglátnom, ami reménységre jogosít. Sokszor voltam úgy, amikor nem voltam itt, hogy azon töprengtem, vajon ez a camp azt szolgálja-e még most is, amit annak idején? Hiszen annak idején azért imádkoztunk, hogy itt csak az történhessen, amit az Űr szeme akar látni. Tudtuk, hogy megvan a kísértés is sok irányban, hiszen fürdőhely is ez... Sokminden történt ebben a táborban, de most úgy éreztem meg, hogy a szemüvegemmel nem jól láttam. Le kellett vegyem, le kellett töröljem és azt mondtam, hogy hát ez egész más, mint ahogy gondoltam. El volt homályosodva az én szemem és a szívem is. Azt gondoltam, hogy ki tudja hogy van? De most láttam, hogy hangzik a tiszta ige. Láttam, hogy szomjasak az emberek. Meglepett ez a sok erdélyi, délvidék, meg mindenfelől összetódult fiatal házaspár. Ezeknek jövőjük van. Sok gyermeket és fiatalt láttok itt. Ügy érzem, hogy nem volt tévedés az, amikor 3 7 évvel ezelőtt megvettük ezt a tábort. S úgy érzem, hogy nincs befejezve még a munka. Nagyon fontos szerintem, hogy a magyar végvárakon ez a néhány magyar gyülekezet helyezze át a hangsúlyt a gyülekezetek belső lelki építésére, hogy abból kiinduljon egy ilyen spontán lélekmentési, evangélizációs munka a magyar telepeken, kolóniákon. Azt hiszem, hogy ennek csodálatos jövője van. És ebben erő is van, mert ebből az otthoniak is kaphatnak majd erőt. Mert az az erő, ami otthonról most eljött, úgy néz, ki otthon, hogy elveszett. Nem, ha az Úrnál maradnak, nem veszett el, mert ezek amolyan visszaható áldások tudnak lenni az óhaza felé is. Még egy kérdést: eljut hozzátok Kelownára is az Evangéliumi Hírnök? El, köszönjük szépen. Olvassuk, szeretjük. Az első betűtől az utolsóig elolvassuk mindig, én is, Margitka is. Szeretjük és reggeli áhítatainkon, különösen szombaton, rendszeresen imádkozunk minden magyar gyülekezetért, magyar prédikátorért, a lap szerkesztőjéért és a lap útjáért. Úgy érzem, nincs elveszve az Isten országának az ügye Amerika földjén és a kanadai magyarok között! - tette még hozzá. Nagyszerű! Köszönöm Cserepka testvér, lapunk olvasótábora nevében is, akikhez hamarosan eljutnak majd ezek a gondolataid. Az Úr áldjon meg! (az interjút Herjeczki Géza készítette) Dr. Haraszti Sándor: 1956. emlékezete (3. rész) A magyarországi látogatás A magyarországi látogatás elintézése nem volt egyszerű dolog. Palotainak nem volt meghatalmazása arra, hogy Billy Grahamet meghívja. Énrám hárult azután az a nehéz munka, hogy Billy Graham meghívását elfogadhatóvá tegyem az Állami Egyházügyi Hivatalnál (Miklós Imre), a magyarországi egyházaknál (Bartha Tibor, Káldy Zoltán, Cserháti József) és a különböző környező szocialista országokban. Mondanom sem kell, hogy nekem akkor még nem volt kapcsolatom ahhoz, hogy a környező szocialista országok vezetőit ennek a látogatásnak az elfogadására rábeszéljem, vagy őket ilyen irányban befolyásoljam. Ez a feladat Miklós Imrére hárult, aki évente találkozott ezekkel a vezetőkkel Szocsiban, a Fekete-tenger egyik üdülőjében. Én 5 éven át utaztam Magyarországra a saját költségemen és a Billy Graham Társaságnak az anyagi és erkölcsi támogatása nélkül (mert senki sem hitt abban, hogy egy ilyen látogatás lehetséges) és próbáltam megszerezni Miklós Imre és rajta keresztül a magyar kommunista kormánynak a jóváhagyását és a magyarországi egyházaknak a jóváhagyását. A látogatás végül is 1977. szeptember 3-10-között létrejött. Mint később kiderült, Miklós Imre is és az ő fölöttesei (a magyar Minisztertanács) nagy aggodalommal tekintettek a látogatás elé és Billy Graham is nagy aggodalommal készült a látogatásra. Korona és vámkedvezmény A látogatás előkészítése során sikerült Billy Graham figyelmét fölhívnom a magyar koronának és a magyar legnagyobb vámkedvezménynek az ügyére. Jimmy Carter (1976;80) volt ezidőtájt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. O maga nem az első volt a baptista elnökök sorában, Herry Truman is baptista volt (1945-52). Miután Jimmy Carter értesült arról, hogy Billy Graham-et hivatalosan meghívták Magyarországra, akkor fölhívta őt telefonon és a beszélgetés során Billy Graham a tőlem kapott fölvilágosítások alapján elmondta, hogy Magyarországnak két nagy problémája van ezidőtájt, az egyik a korona, a másik a legnagyobb vámkedvezménynek a megkapása. Az elnök azt ígérte, hogy ő ezt a kérdést jóindulatúan fogja megfontolni. Úgy is történt. 1978. január 6-án Cyrus Gance amerikai külügyminiszter egy küldöttség élén külön repülőgépen vitte a magyar koronát Budapestre és a parlamentben a nagy nyilvánosság előtt átadta Apró Antalnak, a képviselőház elnökének. Néhány hónappal később ugyanez évben az elnök rendeletet hozott arra, hogy Magyarországnak meg kell adni a legmagasabb vámkedvezményt. (Románia már 1975-ben megkapta ezt a kedvezményt. Lengyelország és Jugoszlávia mint háborús szövetséges kapta meg. Később Kínának is megadták.) Nem öt, hanem harmincezer Mint említetem, Billy Graham nagy belső aggodalommal készült erre a látogatásra és a magyar kormány ugyanilyen aggodalommal fogadta. Senki sem tudta előre, hogy hogyan fog ez a látogatás végbe menni. Palotai mondhatni magán kívül volt a látogatást megelőző hónapokban és a látogatás egész ideje alatt. Mint később megvallotta, Miklós Imre is remegő aggodalommal figyelte a látogatás eseményeit. A látogatási programot senkivel nem közölték előre, hanem Palotai mondta el mindig egy nappal előbb, hogy ilyen módon ne legyen alkalom a tömegek értesítésére. Ennek ellenére óriási megdöbbenést keltett a Tahi-i látogatás 1977. szeptember 4-én, délelőtt 10 órakor, amikor egy harmincezres tömeg várta az amerikai evangélistát. A megjelent kormányképviselők teljesen megdöbbentek és Palotai révén utasítást adtak nekem, hogy nem szabad ezt a számot a külföldi sajtótudósítókkal közölni, hanem csak ötezer embert szabad bevallani. Évekig a külföldi sajtó csak erről az 5000 emberről beszélt. Majd azután a Bili Martin féle Billy Graham életrajzban (A Prophet With Honor, the Billy Graham Story, 1991) jelent meg először a tőlem kapott információ alapján az, hogy Tahiban 30000 voltak. John Pollock, a hivatalos életrajz író 1983-ban mégcsak 5000-ről hallott. Magyarországon összesen 45000-en hallgatták Billy Grahamet. Egyetlen nagyobb egyház sem nyitotta meg a kapuit akkor az evangélista előtt. A környező' országok is sorba jöttek A környező országok azután nem minden nehézség nélkül, de azért sorban jöttek. Lengyelország 1978. október 6-16. 60000 ember hallgatta Billy Grahamet. Életében először nagy katolikus katedrálisokban prédikált Billy Graham és mellette ott voltak az egyházkerületeknek a püspökei, vagy érsekei. Magas rangú állami és pártvezetők fogadták az evangélistát. Lengyelországban már megengedték azt, hogy a templomok ajtain plakátokat és meghívókat helyezzenek el. A rádió és a televízió még mindig nem nyílt meg Billy Graham előtt. Az áttörés Moszkvában történt meg 1982 május 7-13. Ez alkalommal egy nemzetközi konferencián (az Orosz Ortodox Egyház által összehívott békekonferencián) Billy Graham nagy előadást tartott a keresztyén felelősségről az atom korban. Az előadás két részre oszlott. Egyrészt beszélt az atomfegyverkezés politikai és nemzetközi veszélyeiről és arról, hogy egy atom háború az emberi kultúrának, sőt az emberi életnek a pusztulását is okozhatja. Azután pedig beszélt a keresztyén felelősségről ezzel a problémával kapcsolatosan. Nem megyek részletekbe,
