Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-02-01 / 2. szám
1997. február 7. oldal áll a dolgokhoz, hogyan győzi le, hogyan arat sikert egy bizonyos problémán. Jó azt hallani és látni, hogy nem csak nekem van a barátság kialakításával bajom, hanem ugyanazzal küszködik a másik is. Amikor ezt hallod, akkor könnyebb lépni egyet a másik felé, vagy testvéri jobbot nyújtani. Könnyebb megbocsátani is, vagy túlnézni bizonyos dolgokon, amibe másképp talán megakadsz, vagy elesel, vagy elszakadsz a másiktól. És rájössz arra, hogy milyen értéket veszítesz azzal, hogyha nem jutsz túl ezen a határon. Ha nem tudod Isten ereje által, szeretete által legyőzni ezt az akadályt. (ifj. Kulcsár Sándor) Bulla Ildikó - Dallas; Nagy-várad:- Ez az első alkalom, hogy itt vagyok. Sokakat nem ismertem, csak látásból, esetleg Romániából. Nekem az a legcsodálatosabb, az a szeretet, ahogy körülvesszük egymást, ahogy körülvesznek. Látszik, hogy van valami közös, nem csak a magyarságunk, de talán a közös hitünk is. Nagyon nagyon jól érzem magam emiatt a szeretet miatt. Amiatt, hogy nem fordulunk el egymástól, hanem egymás felé fordulunk és adunk és ez a barátság egyik alapelve, hogy előbb adnunk kell. Nekem is adnom kell ahhoz, hogy kapjak.- Akadt már egy-két ismerős; esetleg még baráti szálak is szövődtek e néhány nap alatt?- Nem tudom mit mondjak, mert nagyon kezdetleges még, de azt hiszem, hogy igen. Közel kerültem egy néhány fiatalhoz és idősebbhez is. És szeretem őket, mint barátaimat, mint testvéreimet és remélem, hogy ez a kapcsolat tovább mélyül.- Adja az Úr, mert hiszen itt az idegenben szükségünk is van barátokra, ismerősökre, testvérekre. Hogyha ezek magyarok, akkor az még egy különös ráadás.- Hát az nagyon jó érzés, mert minden embernek szüksége van arra, hogy legyen egy identitása. És hiába vagyunk mi itt az idegenben, a mi identitásunk mindig magyar marad. Akármit próbálunk csinálni, mindig magyarok maradunk, bárhol leszünk a világon.- Mennyi idő kellett ahhoz, hogy ezt fölismerd?- Elsősorban onnan tudom, hogy a kliensek, akik jönnek hozzám, azzal küszködnek, hogy nem tudják, hogy mi az identitásuk. S tudom ennek a fontosságát. Tehát rájöttem látva a mások problémáit, hogy ez fontos.- Amikor kijöttél otthonról, még nem tudtad ezt.- O, dehogy, fogalmam sem volt róla. Nem volt ilyesmi fontos, hiszen ott mi magyarok voltunk. Habár én Erdélyből jöttem, úgyhogy ott lényegében elég erős kellett, hogy legyen az identitásunk, hogy megmaradjunk a kommunista rendszerben. □ Missziós hírek Nagy örömömre egyre rendszeresebben kapjuk az Evangéliumi Hírnököt. A novemberi szám rendkívüli szándékot említ - minden magyar baptista lapja. Olyan régóta szeretnénk ilyet! Tudósító hálózat, terjesztők kellenek hozzá, sok helyszíni jelentés. Riportok mindig kiemelik a statikusságból a lapokat. Huszonegynéhány éven átnekünk is volt saját lapunk. Sajnos nem találunk rá elég időt, pedig jó lenne, hisz nagy összefogó erő van egy közös lapban. így legyen az Evangéliumi Hírnökkel is. Rövid hírcsokrot küldök, hogy valamilyen kép alakulhasson ki munkánkról. Persze, ami nekünk lényeges, az máshol lehet teljesen lényegtelen. * Számunkra nagy dolog az, hogy folyamatosan és rendszeresen végezzük a missziómunkát. Gyülekezeteinkben kialakult rend szerint folynak a szolgálatok. Havi rendszerességgel látogatjuk egymást és a szórványokat - 2-3 testvért is szívesen meglátogatunk. * Nagy lehetőség az iratmisszió. Sok helyre küldjük a lelki irodalmat, többek között az Evangéliumi Hírnököt is, levelezésekre is sor kerül. * Az elmúlt esztendőben több alkalommal kellett temetésen szolgálnom. Nagy hálával tapasztaltam meg, hogy idős, sokszor évekig ágyban fekvő beteg testvéreink milyen szép bizonyságtételt hagynak maguk után. Sírig tartó hűség - csodálatos élmény. így van ez mindenhol? * Az Úr kőből is támaszt fiakat. Többször eluralkodik rajtunk a kishitűség - itt is, ott is kihal a misszió -, és akkor jelentkeznek új lehetőségek, érdeklődők - csak legyen elég erőnk, időnk, bölcsességünk foglalkozni velük! * Rendkívüli élmény volt Zánkán feloldódni a baptisták nagy közösségében. Többen közülünk életükben először voltak Magyarországon, illetve ekkora “gyülekezetben. ” Az biztos, hogy egyhamar nem felejtjük el. * Ami kimaradt... az csak megvalósul egyszer. A szórványoknak létkérdés az átgondolt missziós stratégia - ahol a nagyobb szövetségek jelenléte szükséges. Ez lenne a Nemzetközi Magyar Baptista Misszió. * Egyre jobban megerősödik bennünk az érzés “csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk” - jó tudni, hogyha megtartott bennünket, akkor ez azt is jelenti, hogy terve van velünk. * Beszélgetéseink az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség vezetőivel megmutatták, hogy nem közömbös a számukra egy ilyen kis misszió sem. Áldott legyen az Úr ezért is! * Folyamatosan érezzük az Úr gondoskodását sokak közreműködése által. Létkérdések oldódnak meg ez által, a misszió működését biztosíthatjuk. Yugoszláviából * Sokat kell tanulnunk, hogy megismerhessük egymást, szeretetben elviseljük, hogy tudjunk egy cél felé törekedni. * Legfontosabb feladatunknak tartom, hogy munkáljuk gyülekezeteinkben az összefogást, a szeretetközösséget, hogy erősödjön a missziós lelkűiét és hogy az érdeklődőket megragadja Isten üzenetének ereje. * Amikor Drescher testvérrel találkoztunk Zánkán, meglepetésében azt találta mondani: “azt hittem, hogy idősebb testvért fogok látni” - mi még nem találkoztunk azelőtt. Missziónkban sokáig néhányan vitték csak a munka terhét. Miután az Úrhoz költöztek, a fiatalokra került a sor, mert a közép generáció vagy nem vállalta, vagy elköltözött. Azért nem vagyunk egyedül. Velünk az Úr. * Új gyülekezetünk folyamatosan gyarapodik (Csantavér). Kitartóan tesznek bizonyságot, tartanak házi összejöveteleket, látogatnak. Jó közöttük lenni. * Amikor lehet, együtt vagyunk. Novemberben Szabadkán “házaspárok hétvégéjét” tartottunk Edelmann Sebestyén tv. részvételével. Négy gyülekezet házaspárjai vállalták a megmérettetést, hogy összehasonlítsák életüket a bibliai mércével. * December elején megérkeztek az 1997-es Áhítatok Magyarországról - ajándékként. Ilyenkorfelforrósodik a telefonvonal nálunk, sokan az utolsó betűig kiolvassák a bibliaolvasót. * A Magyarországi Baptista Nőszövetség anyagi támogatását kell visszaigazolnom. Mindez Zánkához kapcsolódik. Senki nem vállalta az utat a nagy határátlépési illeték miatt. Közösségünk hitben elhatározta, hogy minden gyülekezet képviselőcsoportja kap támogatást, “talán” megtérül valahogy. Megtérült. Előbb lelkiekben, majd igy utólag megkaptuk a megelőlegezett összeget. Határozatunkról az említett Nőszövetség sem tudott, így ezt is a gondviselésnek tudjuk be. * Jó érzés, hogy minden év húsvétján és karácsonyán tudunk gondoskodni a lelkészözvegyekről (Bertalan P., Nagyajtai M., Kalla M.). Evekig nem gondoltunk rájuk. Úgyszintén az újszülöttekről sem feledkezünk meg. * Folyamatosan szolgálatban (és sokszor úton) vagyunk. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy ezt sokan, a kedves testvérek is lehetővé teszik támogatásukkal. Hisszük, hogy mindez nincs hiába. Minden értünk szóló imát, adományt, gondoskodást hálás szívvel köszönünk. A gyülekezeteink nevében: Nyúl Zoltán, Pacsér, 1996. december Nyúl Zoltán testvér a Vajdasági Magyar Baptista Gyülekezetek vezetője. Köszönjük a beszámolót! (szerk.)
