Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-02-01 / 2. szám
4. oldal 1997. február Evangéliumi Hírnök Szentföldi Túra, 1997. január 1-8 Szentföldi zarándok utunkra január 1-én New Yorkból indultunk. Az ELAL - izráeli légitársaság pultjai közelében találkoztunk. Csoportunk 21 tagja 7 gyüle-kezetet képviselt. New Yorki testvéreink segítsége nagyon jól jött ezúttal, hiszen voltak olyanok, akik már az előző napon ideérkeztek. Hála az Úrnak, senki nem maradt le, vagy késett el. Akik először utaztak az ELAL légitársasággal, meglepődtek, hogy milyen részletes, hosszadalmas és alapos szűrőn kell átjutnia annak, aki egy ilyen gépre szeretne fölkerülni. A biztonsági személyzet tagjai nem könnyen értették meg, hogy 7 városból vagyunk és mégis mindannyian ismerjük egymást. S valóban, egyáltalán nem természetes az, hogy így lehetett. Több szinten is összekapcsolódott az életünk - már korábban is. Krisztus által testvérek, ugyanannak a Magyar Baptista Szövetségnek a tagjai vagyunk és mindannyian rendszeresen olvassuk az amerikai magyar baptista havilapot, az Evangéliumi Hírnököt. A hatalmas, több mint ötszáz személyt szállító gép végre elindult, majd vagy tíz órás repülés után meg is érkezett Tel Avivba. Ott találkoztunk a túravezetővel, Lynn Túr Paz-zal, aki azután szakszerűen végigvezetett bennünket a Szentföldön. Az utazást és a programot a Christian Tours USA. társaság szervezte. A repülőtértől busszal mentünk tovább, először Jeruzsálembe. Miután lepakoltuk csomagjainkat a szállodában, máris hozzáfogtunk Jeruzsálem számunkra olyan fontos helyeinek felkereséséhez. Az első délután eseményeit két testvémő beszámolója eleveníti majd föl. Egyébként a nagyszerűen sikerült Zarándokúiról részletesen be fogunk számolni kedves testvéreinknek, akik imádságaikkal is kisértek bennünket A sírkertben azokban a napokban. Nagyon sok képet készítettünk, közöttük szép számmal vannak olyanok, amelyeket szívesen bemutatnánk olvasóinknak is. Remélem, hogy a következő számokba is átnyúló beszámolók és a néhány kép nem csak bennünket fog emlékeztetni azokra a szép napokra, hanem olvasóinknak is örömet szerez majd. A Szentföldön jártunk Zarándok utunk első állomása a jeruzsálemi sírkert volt. Itt láthattuk Urunk Jézus üres sírhelyét és a Golgotát, most kereszt nélkül. A János 19:41 alapján a protestánsok ezt a helyet hiszik Jézus sírhelyének. Idézem a verset: “Azon a helyen pedig ahol megfeszítették vala egy kert és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala. " Miután megnéztük a sírhelyet belül is, fényképet készítettünk - elcsendesedtünk az ige mellett. A hat spanyol testvér énekével, majd lelkipásztoruk imájával kezdtük az úrvacsorái istentiszteletet. “Igaz, hogy Jézus értem halt’’ című ének után Kulcsár tv. felolvasta Máté 26:20; 26-30-verseket. Megemlékeztünk Urunk haláláról, dicső feltámadásáról és közeli visszajöveteléröl. Az úrvacsorái szolgálatban részt vett még a másik két lelkipásztor is. Meghatódva úrvacsoráztunk. Kikívánkozott belőlünk a hála, a dicsőítés, az éneklés. Több éneket is elénekeltünk: Feltámadt Hős, ó dics Neked... Zengjétek Jézus nagy voltát... ” (Torma Erzsébet) Kulcsár testvér igét hirdet a Sírkertben, az úrvacsora osztás előtt. “Ahogy megérkeztünk Jeruzsálembe; első utunk az Úr Jézus sírjához vezetett. Átjártuk ott a helyeket, megnéztük a Golgotát. Nagyon átjárta szívemet, lelkemet. Lementünk a sírhoz és bementünk a sírba, ami persze üres, ki is van írva az ajtóra, hogy nincsen itt az Úr Jézus, hanem feltámadott, ne keressük a holtak között az élőt. Különösen nagyon átjárt az engemet “Nincs itt, feltámadott! He is not here -for He is risen!” Aztán ott van a nagy kő, amire rá is ülhettünk, ami a sir száján lehetett. Ezután egy szép helyen lett az úrvacsora osztva. Igeolvasás, imádkozás és énekelés. Akkor is nagyon összetörte a szívemet, de most se tudom elmondani sírás nélkül. Ereztem az Úr Jézus jelenlétét és azt hiszem, hogy mindannyian éreztük és összetörhettünk az Úr Jézus lábainál és magunkhoz vehettük az Úr Jézus testét. Előbb persze imádkoztunk és éreztük bűneink bocsánatát. Átéreztem, hogy O egészen a Golgotáig ment értem, és elfogadott és megbocsátott nekem. Nagyon csodálatos volt ez. Majd vettük a mi bűneink elmosása jelképét, a bort. Kimondani nem lehet azt az érzést, amin átmentünk. Sokszor átjár az úrvacsorái alkalom, de így, mint most, még soha. Hálás is vagyok az Úrnak ezért a lehetőségért. Hálás vagyok az én családomnak, gyermekeimnek, hogy lehetővé tették ezt az alkalmat. Különösen az én férjemnek. Ez az út volt az én gyönyörű karácsonyi ajándékom - s ez örökre megmarad. Egy nagyon gyönyörű élmény lesz az életemben. Köszönöm Herjeczki testvérnek, a csoportnak, hogy együtt tartottunk és nagyon szép élményben együtt lehettünk. Kulcsár testvér is sokszor felvidámította a csoportot és nem engedte, hogy egy is elcsüggedjen. Minden nagyon jó volt. Áldjuk az Urat továbbra is és hálásak akarunk maradni mindvégig. Ámen.” (Szabó Ilona) Ezen a képen majdnem mindenki látható. Mi 21-en voltunk, s velünk tartott egy 6 tagú spanyol csoport is. Első' sor, balról: Kulcsár Ferenc és Silvia, Balia Mária és Sándor, Rev. Victor Alvarado - a másik csoport vezetője, Kulcsár Attila, Linn Túr Paz - idegenvezető', Herjeczki Géza - csoportvezető'; álló sor, balról: Csicsák Vilma, egy spanyol testvérnó', Novák László, Veres Sándor, Novák Rózsa, Veres Ildikó, Csicsák Ferenc, Szabó Ilona, Zágoni Rezső', Ló'rinez István, Kulcsár Anna, Kulcsár Sándor, Torma Erzsébet és Sándor, Oláh Imre és Helen, valamint két spanyol testvérnó'.
