Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-02-01 / 2. szám
VOL. 89. NO. 2, FEBRUARY 1997 89. ÉVF. 2. SZÁM, 1997. FEBRUÁR Hungarian Baptist Convention of North America Since 1908 AzÉszak-AmerikaiMagyarBaptistaSzövetséglapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA” (Róma 1:16) Dr. Herjeczki A. Géza: Békiiljetek meg az Istennel! (2Kor 5:20) Az O sebei árán gyógyultunk meg! (És 53:3-9) Békiiljetek meg az Istennel! Dehát miért kellene megbékülni? Nem vagyok én haragban vele! Igaz, hogy néha azon gondolkodom, hogy miért így és miért nem úgy cselekszik, miért engedi meg azt és miért nem teszi ezt? De azért idővel lecsendesedem, hiszen tudom, hogy O az Isten és azt tesz, amit jónak lát. Az Ige nem ilyen zsörtölődésről és nem ilyen megbékélésről beszél. Hanem arról, hogy az ember személyes, valóságos, élő és békességes kapcsolatban lehetne a teremtő Istennel. Azt is elmondja, hogy hogyan jöhet létre ez a hihetetlenül csodálatos kapcsolat. A legfontosabb természetesen az, hogy létrejöhet. Csak azután következik a hogyan? Békiiljetek meg az Istennel! - úgy tűnhet, mintha nekünk kellene létrehozni ezt a megbékélést. Aki azonban a 2Kor 5:16-21 -et elolvassa, rájön, hogy Pál nem így gondolta. Az emberiség legjava régen és ma is ott tart, ahol Pál apostol tartott megtérése előtt. Kereste, keresi az Istent, szeretne vele találkozni, kibékülni, együtt élni Vele. Nekünk, magyaroknak Ady Endre sorai jutnak ilyenkor eszünkbe: “Vele szeretnék találkozni, /Az álmommal, nagy, bolond hitben /S csak ennyit szólni: Isten, Isten /S újból imádkozni. ” (Almom: az Isten), vagy egy másik verséből: “Szívemben, idegimben / kiabáló nagy lárma / Téged keres, Fölség, / Isten, a tied minden! (Isten kereső lárma). De a találkozás sem Adynak, sem senki másnak, még nekünk sem sikerült a saját kezdeményezésünkre és a saját erőnkből. A találkozás és a békesség Istennel létrejöhet, de nem ezen az úton. Van ugyan nekünk is feladatunk, de a mi feladatunk nem a hídverés, nem a kapcsolat megteremtése - mindezekre az ember képtelen. Erről nem csak az Ige beszél, hanem a magunk sokezer éves, valamint személyes tapasztalata is. A mi feladatunk az Isten által elkészített békesség elfogadása! Nagy feladat ez is. És főleg, nagyon fontos. Annyira, hogy a személyes elfogadás nélkül tulajdonképpen az Isten készítette békesség nem éri el a célját. Fontos részünk van tehát az Istennel való békesség létrejöttének csodálatos útján. De ez a nagyon fontos rész igazában csak ennyi: igent mondani az Isten adta megoldásra, vagyis elfogadni a Békesség Fejedelmét, Jézus Krisztust. Dehát, ha ilyen egyszerű az Istennel való békesség megteremtése, hogy csak Jézust kell elfogadni, miért megy mégis olyan nehezen ez az egész? Miért nem fogadták el annak idején a zsidók, hogy a közöttük élő Názáreti Jézus a megígért Messiás? Azért, mert nem úgy jött közéjük, mint ahogy ők a Messiás érkezését elképzelték. Győztes királyt vártak, aki mellé büszkén oda lehet állni. Aki megharcolja helyettük harcaikat, legyőzi ellenségeiket, lerázza elnyomóikat, s dicsőséges koronát bigygyeszt az ő fejükre is. Ehelyett az Úr Jézus inkább olyan volt, mint akiről Ésaiás 53. részében olvasunk. Nem tudták és nem is akarták elfogadni, hogy a Messiás olyan, mint a Szenvedő Szolga, vagy, hogy a próféta által bemutatott Szenvedő Szolga maga a Messiás! Tulajdonképpen én meg is értem, hogy az Úr Jézus kortársai nehezen fogták föl, hogy mi történt körülöttük. Annál nehezebb azonban megértenem azt, hogy azok, akik már az Úr Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról egyszerre tudnak, akik az egész történetet ismerik, olvassák, azok sem tudják, vagy akarják felfogni és elfogadni a történteket. Nehéz megérteni, hogy miért nem ismeri föl a mai olvasó, hogy az Ésaiás próféta könyve 53. része és az evangéliumok vége ugyanarról a személyről szól. Miért nem fogadja el a mai ember az Isten Jézus Krisztusban elkészített békesség ajánlatát? Miért volt nehéz nekem is elfogadni? Vagy, hadd fogalmazzak még személyesebb módon (hiszen Isten üzenetét nem a padoknak és nem nagy általánosságokban küldi, hanem nagyon is konkrétan, személyhez szólóan) - te miért nem akarod még mindig elfogadni a Krisztus hozta békességet? Talán azért, mert ma is, mi is mást várunk, mást szeretnénk, és máshogy. A megoldást azonban sem a folmagasztalt pozitív gondolkodás, sem a tagadás, sem a közömbösség, sem a mindenbe belenyugvás, sem a new age mindent elfogadó, bamba, személytelen bólogatása sem hozza meg. A Jézus Krisztus által hozott megoldás azonban az ige egyértelmű tanítási TARTALOMBÓL English Section - page 8. Jesus Video for the Savey People - Vic Monus Évközi gyűlés Palm Bayben Aki kér tőled... - Mátrai Mihályné Az érzések szerepe - Katócz Sára Missziós hírek Jugoszláviából Cserepka János, a táboralapító 1956 emlékezete (3)- Dr. Haraszti Sándor A Szentföldön jártunk
